Amire Ukrajna még álmában sem gondol…avagy hogyan segített Amerika Izraelnek?

Két héttel ezelőtt példátlan terrortámadást hajtott végre a radikális iszlamista Hamász Izrael állam ellen, a brutális merénylet után pár nappal landolt az első amerikai fegyverszállítmány a megtámadott országban, és ezzel együtt két amerikai repülőgép-hordozó is elindult a térségbe. Közben sorra érkeznek az amerikai politikusok Izraelbe, a miniszterek és szenátorok mellett nemrég még Joe Biden elnök is tiszteletét tette az országban. Miközben Amerikában hetek óta vitáznak a politikusok azon, hogy Ukrajna milyen fegyvereket, pénzügyi támogatást kapjon, Izrael olyan gyors és sokrétű segítséget kap, melyről Kijev még csak álmodni sem mer. Ez a döntéshozói dinamika nem véletlen, és az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott támogatása nem kizárólag Izraelről szól: Amerika most éppen Iránnal, sőt Kínával szemben is erőt demonstrál.

Régóta tartó szimbiózis

Amerikai gyártmányú M270 MLRS izraeli szolgálatban. Az izraeli tüzérségi képesség szinte teljes egészében amerikai fegyvereket használ. Fotó: Lior Mizrahi/Getty Images

2023. október 7-én példátlanul brutális terrortámadást indított a Hamász Izrael ellen, az incidensnek több mint 1400 halálos áldozata van, nagyrészt civilek. Már az akció másnapján elindította a megtámadott ország a Vaskardok fedőnevű hadműveletet, melynek első fázisa a Hamász Izraelből való kiűzése volt, második fázisa egy Hamász elleni légi hadművelet lebonyolítása (ez jelenleg folyamatban), harmadik fázisa pedig vélhetően Gáza megszállása lesz szárazföldi csapatokkal.

Az Egyesült Államok megrendíthetetlen és korlátlan támogatásáról biztosította Izraelt. Kevesebb mint négy nappal a Hamász rajtaütésének kezdete után már le is szállt Tel-Avivban az első amerikai fegyverszállítmány, azóta pedig folyamatosan érkeznek a térségbe az újabb katonai repülőgépek, amerikai politikusok. Meglátogatta Izraelt egyebek mellett Joe Biden amerikai elnök, Antony Blinken külügyminiszter, Lloyd Austin védelmi miniszter, a CENTCOM vezérkara és egy kétpárti szenátusi delegáció is. Közben elindult a térségbe a Dwight D. Eisenhower és a Gerald R. Ford repülőgép-hordozó és ezek harci köteléke is. Emellett az amerikai légierő is jelentősen megerősítette közel-keleti jelenlétét, új, harcra kész F-15-ösökkel és A-10-esekkel.

Az Egyesült Államok emellett csupán nagyon finoman, visszafogottan meri csak kritizálni a Közel-Keleten egyre súlyosabb indulatokat kiváltó Gázai övezet elleni hadjáratot, illetve a lakosság kitelepítését Gáza északi részéből.

Amerika gyors és sokrétű válaszreakciójának több oka van. A fő ok nyilvánvalóan az, hogy Amerika és Izrael közt az utóbbi ország 1948-as megalapítása óta soros gazdasági, politikai és katonai kapcsolat áll fenn. A mai napig igaz a kijelentés, mely szerint Izrael az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese a Közel-Keleten, hiába vált egyre fontosabb szereplővé a régióban Szaúd-Arábia, Egyiptom vagy az Egyesült Arab Emírségek.

Mindez manifesztálódik egyebek mellett abban, hogy

• egészen az ukrajnai háborúig évtizedeken át Izrael volt az Egyesült Államok külföldi segélyezésének (foreign aid) legnagyobb felvevője,
• bár az izraeli hadiipar a 2000-es évek eleje óta rengeteget fejlődött, az izraeli haderő felszerelésének elég nagy részét még mindig Amerikából vásárolja / kapja ingyen,
• az Egyesült Államok Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere.

Ez nem csupán Izraelről szól

Iráni iskolások tekintenek meg egy harcászati drónkiállítást. A kiállítási téren azért van izraeli zászló, mert ezt a látogatók szabadon megtaposhatják. Fotó: Morteza Nikoubazl/NurPhoto via Getty Images

A kemény és gyors amerikai fellépés nem kizárólag és közvetlenül Izrael védelméről szól, hanem erős üzenet a térség „renegátállamának”, Iránnak is, sőt, tágabb értelemben még Kínának is.

A Hamász fő támogatója fegyverek és kiképzés tekintetében egyaránt Irán, és bár Teherán többször is hangsúlyozta, hogy a mostani, Izrael elleni támadáshoz semmi közük, nélkülük közel sem lenne ilyen veszélyes a palesztin terrorszervezet, legyen szó akár fegyverzetről, akár műveleti tervezési képességekről vagy képzettségről.

Ezen kívül az Izraelt északról fenyegető libanoni Hezbollah főszponzora is Irán, ez a szervezet ráadásul a Hamásznál lényegesen nagyobb veszélyt jelent Izraelre nézve, hiszen egy számottevően nagyobb és jobban szervezett, de facto hadseregről van szó, amely páncélozott járművekkel, nagy hatótávolságú rakétákkal és nehéztüzérséggel is fel van szerelve.

Nagyon valószínű, hogy a Hezbollah megtámadta volna Izraelt, ha az Egyesült Államok nem fenyegeti meg a libanoni dzsihadistákat nyílt beavatkozással.

Ennek bizonyítéka az, hogy az iszlamista szervezet jelentős erőösszevonást hajtott végre az izraeli határon a Hamász támadása utáni napokban és a terrortámadás hétvégéjén komoly összecsapások zajlottak a Hezbollah és az IDF közt. Pár nap alatt azonban sporadikus lövöldözésekre, rajtaütésekre és kisebb átszivárgásokká fejlődött vissza a konfliktus.

A térségbe vezényelt amerikai repülőgép-hordozók tehát nem a Hamásznak, hanem a Hezbollahnak szóltak, a szervezet pedig, bár komoly fenyegetést jelent Izraelre, biztosan nem tudna megvívni egy kétfrontos háborút az USA-val és Izraellel szemben. Amerika ezt egészen biztosan jelezte is a terrorszervezetként nyilvántartott csoportosulásnak, különféle közvetítőkön keresztül, mellyel most nagyon úgy néz ki, sikerült meghátrálásra kényszeríteni a libanoni szélsőségeseket.

A repülőgép-hordozókkal való erődemonstráció másik, fontos célpontja nyilvánvalóan Irán: az Egyesült Államok egyértelmű üzenetet akar küldeni a perzsa államnak, hogy eszébe se jusson sem nyíltan, sem proxikon keresztül beavatkozni az izraeli konfliktusba.

Aztán, természetesen ott van Kína is, akik egészen biztosan közelről figyelik az eseményeket.

Az Egyesült Államokat rengeteg kritika éri amiatt, hogy lassú volt az Ukrajnának nyújtott segítség és lagymatag az oroszokkal szembeni fellépés: az, hogy az oroszok nem tudták bedarálni az országot pár hét alatt, inkább köszönhető az orosz haderő inkompetenciájának, mintsem az amerikai segítségnek.

Amerika persze nyilvánvalóan nem véletlen óvatos az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatosan: egyrészt tényező, hogy az ukrán politikai vezetésben és hadseregben közel sem bíztak annyira, másrészt pedig Oroszország atomhatalom, az Egyesült Államok pedig nem akarta világháborús, potenciálisan apokaliptikus szintre eszkalálni a konfliktust.

Izrael és Irán relációjában teljesen más a helyzet. Izrael az Egyesült Államok bizalmi partnere, Irán pedig nem rendelkezik atomfegyverrel,

tehát Amerika úgy tud „erőt demonstrálni,” hogy saját magát ezzel nem teszi ki olyan veszélynek, mint az ukrajnával kapcsolatos segítségnyújtással.

Így Washingtonnak nem kell annyira „óvatoskodnia” sem a fegyverszállítmányokkal, sem pedig a nyílt katonai fellépés lehetőségével Izrael kapcsán, ezért láthatólag nem is teszik ezt.

Az üzenet egyértelmű: az Egyesült Államok kiáll szövetségesei mellett és kész őket gyors és hatékony katonai fellépéssel is megvédeni. Ezt az üzenetet pedig biztos, hogy Pekingben is értik majd, talán átgondolva egy esetleges, Tajvan elleni támadást.

Senki nem járna jól most egy nagy háborúval

A USS Gerald R. Ford a világ legnagyobb, aktív szolgálatban lévő hadihajója. Jelenleg Izrael partjaihoz tart. Fotó: Andrew Matthews/PA Images via Getty Images

Felmerülhet a kérdés, hogy miért van az, hogy bár Amerika igencsak jelentős katonai erőt csoportosított most a Közel-Keletre, mégsem támadta és nem is tervezi megtámadni sem a Hezbollahot, sem Iránt (amíg azok nem támadják meg Izraelt, értelemszerűen). Ez ugye azért is kérdés, mert az Egyesült Államok számos országot megtámadott, bombázott, megszállt már a régióban különféle, talán bizonyos esetekben mondvacsinált indokoknál fogva; sokszor szokták például emlegetni Szaddám Husszein nem létező vegyifegyver-laborjait, mint egy kifejezetten gyenge lábakon álló háborús indok.

Pedig a valódi „erődemonstráció” az lenne a lényegesen nagyobb veszélyt jelentő Kínával vagy Oroszországgal szemben, ha egy csapásra sikerülne elintézni a régió számos országát irritáló síita Irán vezetését és harci képességeit, ezzel lényegében egyszerre orvosolni lehetne a Hamász, a Hezbollah, Szíria, az iraki Iránbarát milíciák és az Ukrajnát pusztító Sahed-drónok fenyegetését is.

Az, hogy Amerika nem kezd most nyílt beavatkozást a térségben, nagyjából ezekkel a dolgokkal indokolható:

• Irán hadereje – bár nem rendelkezik atomfegyverekkel – hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt bő 20 év során. Számos modern orosz és kínai fegyvert lemásoltak, illetve hatalmas nagy hatótávolságú rakéta- és drónarzenállal rendelkeznek. Irán drónképessége világelsők közt van, rakétaerői és légvédelmi képessége pedig regionális összehasonlításban nagyon jelentősnek mondható. Egy olyan országról van szó, amely évtizedek óta arra készül, hogy Amerika és / vagy Izrael bármelyik pillanatban megtámadhatja: ehhez mérten közel sem lenne olyan könnyű letörni az ország védelmi képességeit, mint például a korábbi, iraki háborúk, vagy akár a líbiai intervenció során a helyi erőkét.
• A végtelenségig húzódó közel-keleti háborúk nagyon leterhelték az amerikai lakosság „harci morálját” az elmúlt években, az elhúzódó afganisztáni, iraki és szíriai (hiszen itt is jelen vannak amerikai katonák) konfliktusok után az amerikaiak nagy része nem támogatna egy újabb, nyílt katonai intervenciót a Közel-Keleten. 2019-ben, a Trump-kormány idején, amikor forró téma volt Irán esetleges megtámadása, a Gallup csinált egy pollt, melyben kimutatták: az Egyesült Államok lakosságának alig 18%-a szeretne háborút Irán ellen.
• Jövőre választás lesz Amerikában: bár egyfajta „mém” az, hogy ha az elnök háborút kezd, jelentősen megugrik a támogatottsága, nem kizárt, hogy egy Irán elleni katonai intervenció olyan ellenérzéseket váltana ki a lakosságból, hogy Biden népszerűségi mutatóira nézve inkább negatív hatással lenne a döntés, mintsem fordítva. Ennek okát az előző pontban taglaltuk.
• Ukrajna támogatása rengeteg pénzt és katonai erőforrást emészt fel. Egy nyílt háború indítása mellett Amerikának igencsak meg kellene osztania a figyelmét, hiszen ha valóban azt akarják, hogy Ukrajna nyerjen a háborúban, szükséges a folyamatos katonai támogatás fenntartása.

A Hajber, Irán egyik következő generációs, közepes hatótávolságú ballisztikus rakétája. Irán valószínűleg több ezer ballisztikus rakétával rendelkezik. Fotó: Iranian Defense Ministry / Hanodut/Anadolu Agency via Getty Images

Irán pedig nyilván kritizálja Izraelt, fekete zászlókat lenget, illetve bosszúra hergeli a muszlim világközösséget, de ezek a kijelentések inkább a régió Amerikabarát és / vagy szunnita országait próbálják destabilizálni, nem pedig egy nyílt katonai intervenció előkészítő műveletei.

Ez nagyjából egyetlen dologgal indokolható:

Irán finoman szólva sem járna jól egy Izrael és Amerika ellen viselt háborúval.

Ahogy az afganisztáni háborúban láthattuk: nem teljesen, 100%-osan borítékolható, hogy hosszú távon Irán biztosan veszítene, de az ország infrastruktúrájának, gazdaságának és védelmi képességének nagy része biztosan megsemmisülne egy Amerikával (és Izraellel) folytatott háború során. Az is biztos, hogy a vezetői réteg nagy részét rövid időn belül likvidálni tudná az Egyesült Államok.

Nem teljesen elhanyagolható szempont az sem, hogy Irán nem közvetlenül határos Izraellel, komoly feladat lenne egy olyan logisztikai utánpótlási vonalat felállítani, amely Irakon, Szírián és Libanonon is átvezet. Persze, ahogy írtuk korábban: Irán igencsak komoly ballisztikusrakéta-arzenállal rendelkezik, de kérdés, ezek mennyire lennének képesek áthatolni a direkt ilyen támadások elhárítására felállított izraeli védelmi rendszereken és értékelhető kárt okozni a zsidó állam infrastruktúrájában.

Irán most mindenféle szankciók és kereskedelmi embargók ellenére viszonylag jó helyzetben van: egy komolyan vehető regionális hatalom, erős hadsereggel, többé-kevésbé stabil gazdasággal és számos térségbeli országban (pl. Irak, Szíria, Libanon, Jemen) igencsak jelentős katonai és politikai befolyással.

Tehát Irán nincs olyan helyzetben, hogy megérné egy valószínűleg totális megsemmisüléssel, Afganisztán szintű visszafejlődéssel járó háborúba belemenni, csak azért, hogy legyen egy kicsi esélye arra, hogy leszámol egyetlen riválisával a régióban a sok közül. Fontos ugyanis látni: Izrael mellett még számos olyan ország van a térségben, amely úgy mond „feni a kését” Iránra, köztük a legtöbb ország a Perzsa-öböl túlpartján fekszik, élükön az értékelhető szintű hadsereggel rendelkező Szaúd-Arábiával.

Irán érdeke most leginkább az, hogy szép csendben hátra dőljön és nézze, ahogy a muszlim világban egyre inkább elszabadulnak az indulatok Izraellel szemben, ahogy a gázai humanitárius válság napról napra súlyosbodik.

Nyitókép: Smith Collection/Gado via Getty Images. A hajón a USS Dwight D. Eisenhower látható harci kötelékének egy részével és egy német fregattal. A fotó 2013-ban készült.

(portfolio.hu)