Várakozási idő: 35 nap a szakrendelőkben 2026-ban
A magyar járóbeteg ellátásban a várakozási idő 2026-ban átlagosan 35 napra nőtt, ami egy hét romlást jelent egyetlen év alatt. A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség friss felmérése nem egyetlen kórház helyi gondját, hanem országos méretű kapacitáshiányt rajzol ki.
A szövetség tizenkét éve méri ugyanazokon a szakterületeken a betegfogadási listák hosszát, így a mostani adatsor egy hosszabb folyamat újabb állomása. Az endokrinológiai szakrendelésre már 85,4 napot kell várni egy időpontra.
Aki pajzsmirigy-problémával keresi fel a háziorvosát, a beutaló után közel három hónappal jut először szakorvoshoz, a kontrollok és a kiegészítő vizsgálatok pedig további heteket adnak a folyamathoz. Egyes állapotoknál ez a csúszás már nem kényelmetlenség, hanem klinikai kockázat.
A várakozási idő szakmánként élesen eltér
A felmérés huszonhárom szakterületet vizsgált, és háromnál csökkenést, ötnél stagnálást, tizennégynél növekedést mutatott ki. A kardiológián közel négy nappal rövidültek a listák, ami az adatfelvétel tizenkét éves történetében először fordult elő. A neurológia és a nőgyógyászat szintén mintegy két nappal javult. A többségnél viszont a betegek hosszabban várnak, mint egy éve.
A legnagyobb romlást a krónikus betegségekhez kötődő szakmák hozták. A diabetológián 21, a nefrológián 19, a bőrgyógyászaton 17,6, a gasztroenterológián 13, a pszichiátrián pedig 11,7 nappal nőtt az átlagos várakozás egyetlen esztendő alatt. Ez a kör azért aggasztó különösen, mert a cukorbetegség vagy a vesebaj ellátásában a halasztott vizsgálat közvetlenül rontja a beteg kilátásait.
Az abszolút értékek is beszédesek. A bőrgyógyászaton 56,5, az angiológián 55, a kardiológián 54 nap az átlag, a diabetológián és a szemészeten pedig 50 nap körül mozog. Ezekben a szakmákban a magán és a közellátás éles versenyt vív a szakemberekért, ami tovább szűkíti az állami rendszer kínálatát.
Mi áll a növekvő várakozási idő mögött
Az intézményvezetők a saját diagnózisukat is megosztották. A rendelések 56 százalékában az orvoshiányt jelölték meg fő okként, vagyis a kapacitásgond elsősorban emberhiány. A válaszadók 15 százaléka szerint olyan páciensek is szakrendelésre kerülnek, akiket a háziorvos is elláthatott volna, ami fölöslegesen terheli a rendszert.
A vezetők 14 százaléka a teljesítményalapú finanszírozás kiterjesztését sürgette, mert a jelenlegi ösztönzők nem jutalmazzák az átfutás gyorsítását. Hat százalék a meg nem jelenő betegek szankcionálását javasolta, hiszen az elszalasztott időpont más elől veszi el a helyet.
Háromszázaléknyian a szakdolgozói létszám bővítését és a Járóbeteg Irányítási Rendszer kiterjesztését tartanák kulcsfontosságúnak.
A kép egységes,hogy a kereslet az idősödő társadalom és a szaporodó krónikus betegségek miatt emelkedik, a kínálat viszont az orvoselvándorlás és a túlterheltség miatt stagnál vagy zsugorodik. A 35 napos átlag a COVID előtti, 2019-es szinthez képest is romlást jelez, annak eléréséhez 13,8 nap javulásra lenne szükség. A kardiológia enyhe javulása ebben a környezetben kivétel, nem fordulópont.
A hosszú várakozási idő a magánellátás felé terel
A növekvő listák egyenes következménye, hogy aki megteheti, fizet a gyorsabb hozzáférésért. A magánrendelőkben a várakozási idő hetek helyett napokban mérhető, így a közellátás lassulása csendben kettéosztja a betegeket fizetőképesség szerint. A laborszolgáltatás idei javulása ugyanakkor azt mutatja, hogy célzott kapacitásbővítéssel a trend megfordítható: ott négy nap csökkenéssel két hétre rövidült az átfutás.
A Polkorrekt véleménye
A 85 napos endokrinológiai sor nem statisztikai érdekesség, hanem emberek hónapokig húzódó bizonytalansága, miközben a betegségük dolgozik bennük. A szakma évek óta ugyanazt mondja: orvos kell, finanszírozás kell, szervezés kell. A felelősök pedig évek óta ugyanazt teszik, vagyis a problémát a következő felmérésig halasztják. Amíg a gyors gyógyulás pénztárcafüggő marad, addig a közellátás nem ingyenes jog, csak lassú ígéret.
