„Mint egy drogos Mr. Bean”: Botrányos jelzőkkel illette Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter Volodimir Zelenszkijt

Diplomáciai földrengést okozott a nyilvánosságra került részlet Maggie Haberman és Jonathan Swan legújabb könyvéből, amely az amerikai kormányzat belső viszonyait és a Kijevvel folytatott – korántsem problémamentes – tárgyalásokat világítja meg.

A kötet szerint Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter rendkívül éles, személyeskedő hangnemben nyilatkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökről egy nagy horderejű, ritkaföldfémekre vonatkozó gazdasági megállapodás előkészítése során. A pénzügyminiszter, aki hetekig dolgozott a felek közti egyezményen, láthatóan elveszítette a türelmét, amikor az ukrán vezető viselkedése és az Ovális Irodába tervezett aláírási ceremónia kiszámíthatatlansága miatt kezdett aggódni.

A Fehér Házi kudarc háttere

A konfliktus gyökere egy tavalyi, hírhedt találkozóra nyúlik vissza, amelyen Zelenszkij Donald Trump elnökkel és J.D. Vance alelnökkel egyeztetett az Egyesült Államok számára kritikus fontosságú ukrajnai ásványi erőforrásokhoz való hozzáférésről.

A helyzet akkor fordult visszájára, amikor az ukrán elnök a közös sajtótájékoztatón nyíltan bírálta Trump békéltető törekvéseit, és nehezményezte a katonai támogatás vélt vagy valós hiányát. A teremben jelen lévő Bessent – aki már korábban is feszült viszonyba került Zelenszkijjel egy általa szörnyűnek minősített ukrán tervezet miatt – ekkor fakadt ki munkatársai előtt.

„Már volt dolgom ezzel a kis rohadékkal. Ravasz fickó. Olyan, mint az európaiak számára a speciális nevelési igényű gyerek. És úgy viselkedik, mint a cracken lévő Mr. Bean” – idézi a The Guardian a miniszter elhíresült, rendkívül degradáló megjegyzéseit.

Diplomáciai nyerseség és a kényszerű távozás

A könyv részleteiből kirajzolódik, hogy a két fél közötti viszony már az egyeztetések korai szakaszában a mélypontra jutott. Bessent kijevi látogatása során a szakmai érdekegyeztetés helyét a nyílt konfrontáció vette át, ahol a pénzügyminiszter egy ponton trágár módon kérdőjelezte meg az ukrán fél tárgyalási stratégiáját, azzal a kérdéssel fordulva az elnökhöz:

„Mi a f*szt akarsz csinálni?”

A Fehér Házban uralkodó hangulatot jól jellemzi az is, hogy a nemzetbiztonsági tanácsadó, Mike Waltz a találkozó előtt kétségbeesett kísérleteket tett arra, hogy legalább az öltözködési etikettet betartassa a vendéggel, sürgetve őt, hogy öltönyben érkezzen.

A feszültség végül tetőpontjára hágott, amikor a vezetőség arra kérte Zelenszkijt, hogy hagyja el az épületet; a megállapodást végül csak hónapokkal később, minimális médiafigyelem mellett, hosszas egyeztetéseket követően írták alá.

Trauma és politikai következmények

Az eset hosszú távú árnyékot vetett a két vezető kapcsolatára. Bár Zelenszkij azóta több kísérletet is tett a viszony normalizálására – egyes megfigyelők szerint még stílusát is a washingtoni elvárásokhoz igazította, fekete katonai öltönykabátot viselve -, a Politico értesülései szerint az ukrán elnök még egy évvel az incidens után is traumaként élte meg a történteket.

A botrányos kijelentések jól mutatják, hogy a mélyen fekvő gazdasági érdekek és a stratégiai együttműködés ellenére a személyes ellenszenv és a diplomáciai kulturális szakadék mennyire sérülékennyé teszi a legnagyobb nemzetközi megállapodásokat is.

Bessent minősíthetetlen szavai és az azt követő események egyfajta politikai gyomorforgatóként íródtak be a modern diplomáciai történelembe, ahol a nagyhatalmi játszmák mögött az egyéni indulatok és a kölcsönös tisztelet hiánya dominál.