A vegyipar a puszta túléléséért küzd
A magas energiaárak, a szabályozási béklyók és a közel-keleti háború teljes erővel sújtja a német vegyipart. Termelésleállások és az iparág kivonulása fenyeget – az egész gazdaság „idegrendszere” veszélybe került – írta a jungefreiheit.de.
Az autóipar és a gépgyártás után a vegy- és gyógyszeripar Németország harmadik legnagyobb iparága a maga 220,4 milliárd eurós forgalmával. A 476 000 jól fizetett alkalmazottal (átlagos havi kereset: 6 023 euró) az ágazat biztosítja a 6,1 millió ipari munkahely nyolc százalékát. Ez az az „idegrendszer”, amely szinte minden ipari értékláncot táplál. Azonban „sok vegyipari vállalat számára most már a puszta túlélés a tét” – figyelmeztet Anna Wolf, a müncheni Ifo Innovációs Gazdaságtani Központ munkatársa.
Megfigyelhető, hogy nem csupán egy konjunkturális fellendülés ért véget (az ágazat forgalma 2022-ben még 261,2 milliárd euró volt), hanem masszív strukturális változások zajlanak. Az ágazat alapjait évek óta emésztik a magas energiaárak és a szabályozási béklyók. „Veszélyes alábecsülés lenne a helyzetet úgy leírni, mintha az csupán rosszabbodna” – folytatja Wolf. „A közel-keleti háborús cselekmények következményei teljes erővel sújtják az amúgy is megtépázott vegyipart.” A vegyiparban ugyanis az olaj és a gáz nem csupán üzemanyag, hanem alapvető termelési alapanyag, szinte minden termék anyagi bázisa.
„Az ágazat helyzete egyre kritikusabb” – figyelmeztet az Ifo közgazdásza
Ha ez az alap az áremelkedések és a hiány miatt megrendül, egy olyan rendszer kezd el csúszni, amely a kiszámítható árak és az örökké tartó szállítási láncok fikciójára épült. A következmény: a termelési döntéseket elhalasztják, a beruházások olyan régiókba áramlanak, amelyek elvégezték geopolitikai házi feladatukat, a nagy múltú telephelyek sorsa pedig bizonytalanná válik. Ezzel párhuzamosan a globális szállítási útvonalak csapdának bizonyulnak. „A helyzet egyre kritikusabb – az, hogy az iráni háború és a Hormuzi-szoros blokádja súlyosbítja a szitutációt, még enyhe kifejezés” – mondja Wolf.
A magas energiaárak miatt a német vegyipar már az elmúlt években is alig tudott nemzetközi szinten versenyképesen termelni. Ehhez társul a globálisan gyengülő kereslet. A gyógyszeripar a hélium miatt kongatja a vészharangot: ez a nemesgáz a földgázkitermelés mellékterméke, és elengedhetetlen a gyógyszerek minőségellenőrzéséhez – jóváhagyás nélkül pedig nincs betegellátás. Németország itt szinte teljesen az importra utaltságra kényszerül: Katar az USA után a világ második legnagyobb termelője az igények egyharmadával.
Az iráni háború szíven találta a vegyipart
Más nyersanyagok esetében is importra szorul Németország – de Oroszország tabu, Kína pedig egyre inkább uralja a világpiacot, ami szintén robbanásszerű árakat és hiányt okoz. Pedig a vegyipar az egész gazdaság alapellátója, és számos ellátási lánc elején áll: „Termékeik hihetetlenül sok dologban benne vannak, például műanyagokban, építőanyagokban, tisztítószerekben vagy műtrágyákban. Fontosak az élelmiszerbiztonság szempontjából is” – figyelmeztet az Ifo közgazdásza. Ha ott áremelkedés vagy, ami még rosszabb, ellátási rés keletkezik, az számos gazdasági ágazatra kisugárzik: „Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a deindusztrializációt (ipar leépülését) a szabad erők játékára bízzuk.”
Egy olyan világban, ahol a megbízható partnerségek ritkaságszámba mennek, a rendszerszinten fontos iparágak kivonulása nemzetbiztonsági kockázattá válik. Az iráni háború úgy működik, mint egy nagyító: feltárja egy olyan helyszín strukturális sebezhetőségét, amely a moralizáló külpolitika és a naiv gazdasági szemlélet mámorában önmagát fegyverezte le. Az energiától és a biztonságos kereskedelmi utaktól való függőség az új, kemény valóság. Miközben a politika értetlenül áll az oldalvonalon, bebizonyosodik: a Hormuzi-szoros földrajzilag messze lehet, gazdaságilag azonban közvetlenül az iparunk szívén fut keresztül.
