Antifa himnusz a választás előtti színpadon – A PiCsa fellép Puzsér Rendszerbontó Nagykoncertjén

Több mint három évtizede következetesen antifasiszta hangon szólal meg a Hétköznapi Csalódások, amelynek dalai és megszólalásai a magyar punk szcéna egyik legmarkánsabb antifa irányát képviselik. A zenekar most a választások előtti kampányhajrá egyik legnagyobb kulturális eseményén, Puzsér Róbert Rendszerbontó Nagykoncertjén lép színpadra április 10-én a Hősök terén, ahol több rendszerkritikus előadó mellett az ő fellépésük különösen erős politikai és ideológiai üzenetet hordozhat.

A Hétköznapi Csalódások, röviden PiCsa vagy HétköznaPI CSAlódások már több mint 35 éve a magyar punk szcéna egyik legkövetkezetesebb, leginkább szélsőbaloldali-politikai töltetű zenekara. 1990-ben alakultak Pécsett, frontemberük Megyeri Ferenc, és dalai, albumai, nyilatkozatai révén egyértelműen antifa kötődésűnek tekintik őket.

Nem csupán antifasiszta ideológiát képviselnek, hanem a militánsabb, szervezett antifa mozgalommal rokonítható módon támadják a fasizmust, neonácizmust és a szélsőjobbot.

A zenekar repertoárja tele van rendszerkritikus, antikapitalista és kifejezetten antifa témájú dalokkal. Albumaik címei is árulkodóak: Vörös Front, Ria Ria Anarchia, Rohanunk a forradalomba, valamint a József Attila-verseket feldolgozó lemezek: Én József Attila, itt vagyok és Csókol Attila… Ezekben a munkákban a baloldali, kommunista vonzalmak mellett az antifasiszta üzenet dominál.

Kiemelt példa az Ostoba című dal, amely 1996-os A Terrorista Visszatér albumról származik, élő verziókban is gyakran játszott.

Ez a szám a magyar punk szcénában antifa himnuszként ismert és terjed.

A YouTube-on és más platformokon, például a zenekar 10 éves szülinapi koncertjének felvételén expliciten „antifa himnusz”-ként címkézik, a szöveg közvetlenül neonáci skinhedeket, kopaszokat támad rasszista erőszakuk miatt: „Négy kopasz a téren egy cigányt ver éppen / Ránézésre látszik: bátor neonácik / Négyen egy ellen… Felsőbbrendű faj, csak egy a baj: Hogy Ostoba, ostoba, jaj de ostoba ostoba állat…”

Ez nem általános antifasizmus, hanem a 90-es évek magyarországi neonáci mozgalom elleni punk támadás – tipikusan az antifa szellemiségében.

A zenekar már 1998 körül szerepelt a Rap és Punk a Fasizmus Ellen válogatáslemezen, ami miatt jobboldali körök, például MIÉP-esek támadták őket. „Buza” című, József Attila-versen alapuló feldolgozás a Csókol Attila… albumon jelent meg, és a hozzá készült, 2020–2021-ben publikált klip kapcsán a zenekar, valamint rockzenei portálok – köztük a Rockvilág.hu és a RockStation – egyaránt antikapitalista és antifasiszta hangvételű, munkásmozgalmi ihletésű dalként jellemzik; ezt az értelmezést Megyeri Ferenc is megerősítette, aki szerint a szám „erős antikapitalista és antifasiszta felhanggal” bír.

Megyeri Ferenc interjúiban következetesen baloldali, antikapitalista és antifasiszta álláspontot képvisel. A 2021-es raktárkoncert-botrányban állami támogatású, de cenzúrázott felvételen „Soros” pólóban, kormánykritikus dalokkal és bohóccal provokáltak – az Átlátszó „dicséretes antifasiszta elköteleződés”-ként írta le őket, kommunista vonzalmak mellett.

Jobboldali és nacionalista források, például a Nacionalista Zóna 2023-as, a hazai antifa mozgalom térképét megjelenítő cikke „vállaltan kommunisták és antifasiszták”-ként említi őket, bár hozzáteszi: az utcai antifa aktivizmusban nem túl aktívak.

A PiCsa a szó klasszikus értelmében antifa zenekarnak tekinthető.

Dalaik – különösen az Ostoba, amely a színtéren kvázi antifa himnuszként él –, valamint válogatáslemezeik, klipjeik és megszólalásaik egyértelműen az antifasiszta gondolkodásmódot közvetítik, markáns, antifa retorikájú neonáci- és rasszizmusellenes üzenetekkel, a punkra jellemző nyers, konfrontatív hangnemben.

Bár nem részei szervezett, utcai antifa csoportoknak, és nem kapcsolódnak akciószerű, militáns tevékenységhez, ideológiai és kulturális értelemben szorosan kötődnek ehhez a közeghez.

Ez a fajta elköteleződés a punk hagyományban nem szokatlan, esetükben azonban különösen következetesen és hangsúlyosan jelen van immár több mint három évtizede.

A jobboldali narratívákban ezért démonizálják őket mint antifákat, míg a baloldali és underground szcénában ikonok.