Amikor a rendszer saját magát kezdi bontani

Bármi is található és lesz található a radnaimark.hu oldalon, sokak szerint nem az ott közölt részletek az igazán érdekesek, hanem az, amit az egész jelenség szimbolizál.

Egy politikai-gazdasági hálózat ritkán omlik össze látványos robbanással. Általában úgy viselkedik, mint egy rozsdásodó híd, amelyik először csak néha-néha nyikordul meg egy nagyobb terhelés alatt, majd megjelennek a repedések, persze soha nem látványos, ám annál inkább veszélyes helyeken, mígnem végül egyszer csak már mindenki hallja, ahogy recseg-ropog és nyöszörög.

A kritikus hangok szerint most valami hasonló zajlik. Úgy vélik, a háttérben dolgozó „tartótiszteknek” egyre kellemetlenebb lett Magyar Péter, aki állítólag nem arra az útra lépett, amelyet neki kijelöltek. Ahelyett, hogy csendben félreállt volna az útból az őt kísérő botrányok után, inkább ellentmondott. Nem lemondott, hanem visszaszólt nekik és elszabadult hajóágyúként sodródott ki a fedélzet közepére, hogy onnan lövöldözzön minden irányba. Ilyen az, amikor valaki addig mesél meséket, addig gyárt hazugságokat ész nélkül, amíg a végén már ő maga is elhiszi saját képzelt nagyságát és hatalmát.

A történethez újabban egy másik réteg is társul. A bírálók szerint még a legliberálisabb, legelvakultabb fejesek számára is kicsikét sok lett a magamutogatás, a sztárallűrök sora, a kontroll nélküli mindenre reagálás, az örökös Facebook-posztolás, amelyből napi politikai szappanopera sorozat kerekedett, de elég volt a hazugságokból és álhírekből is. Nem stratégiai kommunikáció, inkább impulzusvezérelt kommentfolyam a messiás Facebook oldala, ahol a soron következő – általában nem kontrollált, csak impulzusvezérelt – bejegyzés gyakran hamarabb született meg, mint ahogy a korábbi leülepedhetett volna. És akkor még hol van a tényellenőrzés, az álhírek buktája! Egy ideig ez figyelmet termel, később azonban sokkal inkább fáradtságot, végül idegességet.

És a helyzeten az sem segít, hogy az elemzések szerint az idei kampányban előszeretettel használják az AI által termelt és generált tartalmakat és képeket, amelyek – valljuk be – azért elég sok esetben köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Ennek megértéséhez elég csak Magyar Péter képeit végignézni…

Sokan nem értik, miként gondolhatta, hogy következmények nélkül szembemegy azokkal, akik korábban a pályáját egyengették. Ennek a rendszernek a logikája ritkán ismeri a romantikus lázadókat, náluk általában az engedelmesség az alapértelmezett üzemmód.

A publicisztikákban és kommentárokban rendre felbukkan egy másik állítás is. Ők úgy gondolják, hiába próbálnák most lecserélni Magyart Kapitányra – pedig igencsak rajta vannak -, már késő. Két hónap alatt nem lehet felépíteni egy új figurát, aki átveszi a helyét és stabilan irányba állítja a hajót, ugyanis egy politikai brand nem instant leves. Persze ha a cél pusztán a Parlamentbe jutás, és némi kis légypiszok a rendszer felületén, kicsinyke kellemetlenkedés és bosszúság a Fidesznek, akkor mehet a dolog. De eredetileg azért ennél többre vágytak, ahogy ez Brüsszel és Kijev kommunikációjából naponta kiderül.

Pedig ha belegondolunk, elég valószínű, hogy mindehhez semmi köze a Fidesznek. Számukra egy efféle botrányos, szex videóval és kokainnal tarkított történet méltóságon aluli lenne, sokkal inkább azok számára vált kínossá és vállalhatatlanná a Magyar-jelenség, akik korábban politikai tőkét láttak benne, és akik Magyarország behódoltatásáról szóló narratívákban gondolkodnak.

Ebben az olvasatban bizony az elszabadult messiás nem külső támadás áldozata lett, hanem saját támogatói szemében vált teherré. Na, nem a Gizi nénik és az elvakult Orbán fóbiások szemében, ahol kokain, pornó, bántalmazás, árulás sem számít, feltéve, hogy nem valami Fideszes érintett benne. Nekik még mindig, minden ellenére is ő a sztár.

A legélesebb bírálatok ott hangzanak el, ahol az összehasonlítások kerülnek elő. Egyesek szerint szánalmas kettős mérce működik, hiszen amiért korábban Borkait politikailag és emberileg is felkoncolták, annak sokszorosát most taps kíséri Magyar Péter esetében, holott még mindig csak sejtetések és városi legendák vannak arról, mi lesz látható a videón.

Ez aztán az elvhűség a javából, nem? Biztosan az ország javát fogja szolgálni adott esetben.

E kritikusok úgy látják, hogy az ellenzéki oldalon olyan mély az Orbán-ellenesség, olyan patológiás orbánfóbia alakult ki, olyan szintű a magyargyűlölet és olyan mértékű a globalizmus iránti elkötelezettség, hogy minden más szempont eltörpül mellette, és emiatt bármi megbocsáthatóvá válik, ha a számukra megfelelő irányba mutat.

Nagyon valószínű tehát, hogy a brüsszeli közegnek valahogy nem jönnek be a magyar „Péterek”. Ezt igazolni látszanak a mostani események is. A korábban elbukott Jakab, Márky-Zay, és most Magyar is ugyanabba a mintába illeszkedik bele: felfuttatás, túlzott várakozások, kormányváltó hangulat gerjesztése, majd gyors kijózanodás, vagy fogalmazunk úgy, pofára esés.

Hogy ez tudatos forgatókönyv, politikai félreértések sorozata vagy puszta belső torzsalkodás eredménye, arról természetesen megoszlanak a vélemények.

Az viszont aligha vitatható, hogy amikor egy rendszer belső konfliktusai a felszínre kerülnek, az ritkán marad következmények nélkül. Ilyenkor a háttéralkuk zaja bizony egyre erőteljesebbé válik, ezzel párhuzamosan azonban a mosolyok merevvé, a lojalitás pedig egyre inkább csak szép szólammá.

És talán ez az oka annak is, hogy a nagy csinnadrattával beharangozott Tisza program még az ellenzéki oldalról is több támadást és erős kritikát kapott, mint amennyi tapsot.

A kérdés mindezek után már nem az, hogy vannak-e repedések a Tisza farán, izé, falán (és itt nem a videó körüli „urban legend”-re gondolunk), hanem az, hogy ki próbálja őket betömködni (itt sem 😀 ), és miért gondolják, hogy erre elegendők az agyonfilterezett, jól beállított sztárfotók.