Tajvan visszautasítja Washington chip-áttelepítési tervét

Tajvan vezető kereskedelmi tárgyalója határozottan elutasította azt az amerikai felvetést, amely szerint a sziget félvezető-gyártási kapacitásának 40 százalékát az Egyesült Államokba kellene átheezni. A kormány álláspontja szerint az évtizedek alatt kiépült ipari háttér nem mozgatható át egyszerűen egyik országból a másikba.

Cheng Li-chiun egy televíziós interjúban úgy fogalmazott, hogy az amerikai partnerekkel folytatott washingtoni egyeztetéseken világossá tette: Tajvan félvezető-ökoszisztémája egy összetett, egymásra épülő rendszer, amelynek szétszedése súlyos következményekkel járna. A nyilatkozat a tajvani CTS csatornán hangzott el.

„Egyértelműen közöltem az Egyesült Államokkal, hogy ez a cél irreális” – mondta Cheng, utalva arra a 40 százalékos arányra, amelyet az amerikai fél vetett fel.

Belföldi növekedés, óvatos amerikai terjeszkedés

A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy Tajvan továbbra is jelentős beruházásokat tervez hazai területen, és a teljes gyártókapacitás folyamatos bővülésére számítanak. Ugyanakkor nem zárta ki az amerikai jelenlét erősítését sem, ám szerinte ez nem jelentheti a tajvani tudományos parkok vagy kulcsfontosságú klaszterek „kitelepítését”.

Cheng szerint Tajvan kész megosztani tapasztalatait az ipari környezet fejlesztésében, de abban biztos, hogy a sziget félvezető-kapacitása hosszú távon is nagyobb marad, mint az Egyesült Államokban vagy más országokban megvalósuló projektek összessége.

Washington céljai és vámfenyegetések

Az amerikai oldalon a 40 százalékos célt Howard Lutnick vetette fel nyilvánosan. A politikus szerint nem indokolt, hogy a legfejlettebb chipek gyártása földrajzilag ilyen közel legyen Kínahoz, és Washingtonnak nagyobb részesedést kellene szereznie a csúcstechnológiás termelésből.

Lutnick egy korábbi interjúban a CNBC csatornán arra is utalt, hogy Tajvannal szemben akár rendkívül magas vámokat is kilátásba helyezhetnek, amennyiben az áttelepítési cél nem teljesül. Felidézték azt is, hogy korábban egy 50–50 százalékos megosztás ötlete is szóba került, amelyet Tajpej már akkor elutasított.

Megállapodások és óriásberuházások

A vita néhány héttel azután bontakozott ki, hogy Tajvan és az Egyesült Államok kereskedelmi egyezményt kötött, amely jelentős tajvani befektetéseket irányoz elő az amerikai gyártásban, cserébe vámcsökkentésekért.

A világ legnagyobb szerződéses chipgyártója, a TSMC több mint százmilliárd dolláros beruházást jelentett be az amerikai Arizona államban, egy úgynevezett gigagyár-klaszter létrehozásával. A vállalat ugyanakkor hangsúlyozta, hogy legkorszerűbb technológiáinak fejlesztése továbbra is Tajvanon marad, mert a kutatás-fejlesztési csapatok és a gyártás közelsége kulcsfontosságú.

A „szilícium-pajzs” kérdése

A mostani vitában gyakran felbukkan Tajvan úgynevezett „szilícium-pajzsa”, vagyis az az elképzelés, hogy a globális félvezető-ellátásban betöltött meghatározó szerep visszatartó erőt jelenthet bármilyen katonai vagy politikai nyomásgyakorlással szemben. Egy esetleges konfliktus ugyanis a világgazdaság számára is súlyos következményekkel járna.

Tajpej álláspontja szerint éppen ezért stratégiai jelentőségű, hogy a legfontosabb gyártási és fejlesztési kapacitások továbbra is a szigeten maradjanak, még akkor is, ha közben külföldön, köztük az Egyesült Államokban is növelik jelenlétüket.