Virágmetaforák a vádlott szájából, kirakatpert emlegető apa az utcán, nyolc év fegyház a tárgyalóteremben: így zárult első fokon a Maja T.-ügy

2026. február 4-én a Fővárosi Törvényszék első fokon hirdetett ítéletet a 2023 februárjában Budapest több pontján elkövetett, az úgynevezett Becsület Napja megemlékezések környékére időzített antifa-támadások egyik központi ügyében.

A tárgyalási nap már a reggeli órákban feszült hangulatban indult, és a Markó utca, különösen a Fővárosi Törvényszék környéke erős rendőri biztosítás alatt állt. Kordonokkal szűkítették le az úttestet, és 9 óra tájban a Nagy Ignác és a Báthori utca közötti szakaszt teljesen lezárták. Mindeközben egymással szemben különböző politikai hátterű csoportok gyülekeztek.

Helyszíni tudósítóink szerint nemcsak a vádlott támogatói, hanem az ellenoldali demonstrálók is megjelentek, így a bírósági épület környezete egyszerre vált jogi fórummá és szimbolikus politikai térképpé.

A tárgyalóteremben is rendkívüli érdeklődés mutatkozott. A padsorok zsúfolásig megteltek, a karzaton diplomaták, külföldi politikusok és újságírók figyelték az eseményeket.

Az eljáró bíró már a kezdetekkor figyelmeztette a hallgatóságot, hogy az ítélethirdetés során sem taps, sem bekiabálás nem megengedett, ellenkező esetben kénytelen lesz a nyilvánosságot kizárni. Ez a figyelmeztetés előrevetítette, hogy a nap nem pusztán egy büntetőper technikai lezárásáról, hanem egy politikailag túlterhelt ügy újabb fordulópontjáról szól. A bíró nem véletlenül jelezte ezt már jó előre, mégis folyamatos dobogás, bekiabálások zavarták meg az ítélethirdetést Trux elvtársai részéről.

A bíróság végül Maja T.-t, polgári nevén Simeon Ravi Trux testi sértés minősített esetében mondta ki bűnösnek, és nyolc év fegyházbüntetésre ítélte, feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül. Az ítélet nem jogerős, mind az ügyészség, mind a védelem fellebbezést jelentett be, a bíróság pedig egyúttal meghosszabbította a vádlott letartóztatását is. Ugyanezen a napon más vádlottak ügyében is született döntés, így a tárgyalás egy több szereplős, nemzetközi visszhangot kiváltó per elsőfokú lezárását jelentette.

A 2023 februári budapesti antifa-támadások miatt indult per vádlotti köre az elmúlt évek során többször átrendeződött, mire 2026 februárjára megszületett az elsőfokú ítélet a még eljárás alatt álló szereplők ügyében. Az eredeti vádlottak között szerepelt Ilaria Salis, akinek magyarországi eljárását európai parlamenti mandátuma és mentelmi joga miatt felfüggesztették; a másodrendű vádlott, Tobias E. ügyében korábban már jogerős döntés született.

A mostani ítélethirdetéskor három fő állt a bíróság fókuszában: a harmadrendű Anna Christina Mehwald, akit két év börtönre, öt évre felfüggesztve ítéltek, a negyedrendű Simeon Ravi Trux, akit a perben Maja T. néven említenek, és aki nyolc év fegyházbüntetést kapott első fokon a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége nélkül, valamint az ötödrendű Gabriele Marchesi, akit távollétében hét év szabadságvesztésre ítéltek. Marchesit az olasz hatóságok korábban elfogták, de Salis hisztérikus vádjai miatt nem adták ki Magyarországnak, ellenben a kényszerintézkedést ellene megszüntették. Azóta nem lehet tudni, hol tartózkodik.

A nap egyik legnagyobb figyelemmel kísért mozzanata nem egy politikai nyilatkozat, hanem egy kifejezetten technikai dokumentum volt: a 132 oldalas elmeorvosi szakvélemény. A bíróság ezt nem olvasta fel teljes terjedelmében, mivel a védelem jelezte, hogy a vádlott nem járul hozzá egészségügyi adatainak teljes körű nyilvánosságra hozatalához. Ezért a közönség csak a bíró által ismertetett kivonatot hallhatta, amely azonban így is súlyos állításokat tartalmazott.

A bíróság előtt elhangzott összefoglaló szerint Maja T. élettani adatai rendben vannak, ugyanakkor a szakértők részletesen elemezték a személyiségvonásait. A kivonat szerint „hajlamos magát a fantáziájában felnagyítani”, „szorongásra és teátrális reakciókra hajlamos”, valamint a „rejtőzködésre” is, miközben „beszabályozott személyisége van”. Külön hangsúlyt kapott az a megállapítás, hogy „agresszió nem jellemzi”, ám a jelenlegi élethelyzetében, ha fél, „erőszakossá válhat, így próbál védekezni”.

Büntetőjogi szempontból a szakvélemény kulcsmondatának számított az is, hogy az elkövetés idején nem állt fenn olyan kóros elmeállapot vagy elmezavar, amely miatt ne ismerte volna fel tetteinek súlyát, vagyis a nyilvánosságra hozott részek alapján a szakértők nem láttak olyan pszichés állapotot, amely kizárta volna a beszámíthatóságot.

A védelem azonban ezt követően eljárási kifogásokat emelt. A védő szerint a vádlott nem kapta meg teljes egészében sem magyarul, sem németül a szakvéleményt, és abból csak most, a bíró felolvasása során értesült egyes részletekről.

„Nagyon szívesen elolvastam volna, mielőtt itt felolvasásra került.” – jelezte felszólalásában.

A bíróság később ezzel szemben azt hangsúlyozta az indokolásában, hogy a vádlott a szakvélemény döntő részét korábbi jegyzőkönyvekből már ismerhette, a fennmaradó szakaszokat pedig tolmács segítségével a tárgyalás napján is megismerte.

Az ítélethirdetést megelőző órákban a figyelem nemcsak a tárgyalóteremre, hanem a bíróság előtti térre is irányult. Itt Trux édesapja sajtónyilatkozatot tett, amelyben név szerint szólította meg az eljáró bírót, és igazságot kért a fia/lánya számára. Azt állította, hogy a vádiratban szereplő bűnszervezet-minősítés nem áll meg, mert a magyar jog szerint ehhez tartósan és hierarchikusan működő szervezet létét kellene bizonyítani. Kifogásolta a sérülések minősítését is, arra hivatkozva, hogy az orvosszakértői véleményben először öt–nyolc napon belül gyógyuló sérülések szerepeltek, és csak később jelent meg az a megállapítás, hogy egy fejsérülés súlyosabb is lehetett. Emellett kijelentette, hogy a kamerafelvételeken Majaként azonosított személy szerinte nem üt meg senkit, és teleszkópos bot sincs nála. A beszédét azzal zárta, hogy a bíróságnak most lehetősége van bizonyítani: politikai nyomás ellenére is képes igazságot szolgáltatni.

A közterületi eseményekhez kapcsolódóan tudósítóink is arról számoltak be, hogy az antifasiszta oldalon megjelent csoportok, köztük a Vajnai Attila által vezetett német aktivisták ismételten sem kaptak engedélyt önálló gyűlés tartására. Ennek ellenére megjelentek azon a területen, amelyet a rendőrség korábban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom részére jelölt ki demonstrációra, és amelyet a HVIM hivatalosan lefoglalt.

Itt Trux édesapja újra felszólalt, rövid utcai beszédet mondott, miközben a két oldal között rendőri sorfal húzódott, hogy elkerüljék a közvetlen összetűzést, majd megjelentek a Légió Hungária aktivistái is, akik csendben állva néztek farkasszemet a még akkor is gyalázkodó antifákkal.

A helyszíni képek tanúsága szerint a teret zászlók, molinók és transzparensek szabdalták fel, a hangulat pedig inkább volt feszült és politikailag terhelt, mintsem ünnepélyes vagy békés.

A tárgyalóteremben Trux az utolsó szó jogán hosszú, érzelmekkel átszőtt beszédet mondott, amelyben többször is hangsúlyozta, hogy szerinte az eljárás politikai motivációjú, és a magyar állam félelmet akar kelteni a vele (értsd: antifákkal és nem antifasisztákkal) szimpatizálók körében. Egyik legismertebb mondata így hangzott: „Mindannyian tudjuk, hogy milyen ítéletet vár a miniszterelnök ebben az ügyben”, majd hozzátette, hogy az ügyészség korábban 14 év börtönt ajánlott volna beismerésért cserébe, ellenben 24 évet, ha nem ismeri be a tetteit.

Panaszkodott a fogvatartási körülményeire, a magánzárkára, valamint az általa sérelmezett tüntetés-tilalmakra is.

Beszédének különös hangsúlyt adott az a képi nyelv, amelyben többször növényi metaforákkal írta le saját helyzetét. A felszólalás során úgy fogalmazott, hogy az eljárás alatt „hervadozó virágként” érzi magát, majd egy másik ponton ezt mondta: „Virággyermek szeretnék maradni, gyengéden barangolni az emberi kertekben.” Egy harmadik, sokat idézett mondatában pedig így beszélt: „Tudom, hogy van egy hely, mint egy vadvirágos rét, ahol te és én ember lehetünk az emberek között.” A beszéd végén megköszönte támogatóinak a kiállást, amit a hallgatóság vele szimpatizáló része tapssal fogadott, miközben a másik oldal láthatóan ellenségesen figyelte a jelenetet.

Az ügy politikai visszhangja már az ítélet előtt megjelent. Ilaria Salis európai parlamenti képviselő a tárgyalás napján közösségi oldalán azt írta, hogy „semmi jóra nem számít”, és azt állította, hogy Magyarországon az antifasizmust terrorizmusként kezelik, valamint hogy a kormány befolyást gyakorol az igazságszolgáltatásra. A tárgyalóteremben jelen volt a Die Linke egyik EP-képviselője, Martin Schirdewan is, aki a sajtónak hasonló hangvételű nyilatkozatokat tett.

Az ítélet szóbeli indokolásában a bíróság több órán keresztül sorolta azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a bűnösséget megállapította. Kitért arra, hogy a kamerafelvételek alapján azonosítható volt, kik szerepelnek az egyes jelenetekben, és a támadások egy részét kifejezetten brutálisnak minősítette, felidézve olyan sérüléseket is, amelyek több tucat öltést igényeltek. A bíró hangsúlyozta, hogy az eljárás során senkinek a jogai nem sérültek, a bizonyítékokat a vádlott rendelkezésére bocsátották, és a bíróság minden kérelmével soron kívül foglalkozott.

A február 4-i döntés tehát lezárta az ügy elsőfokú szakaszát, de a fellebbezések miatt a történet jogi része a másodfokon folytatódik. A közéletben eközben tovább élnek a párhuzamos értelmezések. Míg az egyik oldalon a bizonyítékok és eljárási kérdések körüli vita, a másikon az ügy politikai keretezése és nemzetközi visszhangja.

A tárgyalási nap egyik legmaradandóbb eleme mindenesetre nem a kinti skandálás vagy az online posztok sora volt, hanem az a szakértői dokumentum, amelynek nyilvánosan ismertetett mondatai részletes képet adtak arról, hogyan látják Maja T. személyiségének működését extrém stresszhelyzetben, és hogyan kapcsolódik mindez a büntetőjogi felelősség kérdéséhez.