Füllentéssel lépett a nagypolitikába Kapitány István

A polkorrekt.com összerakta a képet: a külkeres, impexes Interagból a Shell globális alelnökségéig jutó, most Magyar Péter oldalán felbukkanó Kapitány István édesapja volt az a pilóta, aki 1962 november 23-án lezuhant Párizs mellett a Malév 355-ös járatával. A repülőgép-balesetet senki sem élte túl.

A polkorrekt arra lett figyelmes, hogy a Magyar Péter mellé ejtőernyőztetett Kapitány egy videóban arról beszél, nagyon tetszik neki a szép kapitányi egyenruha, mert az az édesapjára emlékezteti. Kapitány ezt az alábbi videóban mondta el, Magyar Péter lelkes asszisztálása mellett.

Hogy Kapitány hogy emlékezhet az édesapjára, az rejtély.

A Wikipédia szerint a fiatalabbik Kapitány 1963-ban látta meg a napvilágot, míg a polkorrekt.com nyomozása alapján az édesapja 1962. november 23-án hunyt el egy sokáig titkosítás alatt álló repülőgép-balesetben, Párizs mellett.

A polkorrekt.com ezért most olvasói elé tárja a kevesek által tudott igazságot: Kapitány István édesapja ugyanis a Rákosi és a korai Kádár-rendszer kegyeltjeként 1950-től dolgozott a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaságnál, röviden a Maszovlet-nél, 1954-től a Malév társaság első főpilótája volt, és ő repülhette az alig két éve rendszeresített szovjet Iljusin-18-ast is.

Akkoriban nem vezethetett akárki repülőgépet, ahogyan nem repülhetett bárki. A kommunista Magyarországon a polgári repülés az igazán kevesek, a rendszer elitjének kiváltsága volt, nem volt még Rynair, Wizzair, Lufthansa, Easyjet, stb. Emellett az még ritkább volt, hogy valaki nyugatra utazhatott. Csak alig hat év telt el az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése óta. A Kádár-rendszer szigorúan szűrte, ki, és milyen célból ülhet repülőre.

Kapitány a fentebb beágyazott videóban azt is elmondja Magyarnak, hogy az egyenruha mellett az is édesapjára emlékezteti, hogy ahogyan a videó AI generált képén az látszik, ő is olyan biztos kézzel kormányozza a hajót, mint korábban az édesapja a repülőt.

Csakhogy ez nem igaz, Kapitány édesapja nem volt „biztos kezű” kapitány: ugyan a katasztrófáig több mint tízezer órát repült, ebből 1318-at Il-18-ason, de a Magyar Péter mellett a semmiből felbukkanó egykori Shell-alelnök édesapja volt a tragikusan lezuhant és megsemmisült Malév 355-ös járatának parancsnoka.

Akkoriban az ügyet 50 évre titkosították az elvtársak nyomására. Ma már tudható, hogy az Il-18-at konstrukciós kiforratlansággal, rohamtempóban szállította le a szovjet vezetés. A Malév azonban „feljavította” a gépet, és svéd forrásból olyan Wilcox-rádiókkal és ILS leszállító-rendszerrel is felszerelte azt, amik szükségesek voltak a nyugati irányú repüléshez.

Azon a szerencsétlen napon már a Frankfurtból továbbindulás sem ment zökkenőmentesen: 3 óra csúszással szállt fel a gép tovább, egyébként akkor sem teljesen megfelelő időjárási viszonyok mellett, de a parancsnok döntésére.

Később, már közvetlenül a leszállás megkezdése előtt a Frankfurtból Párizsba tartó 355-ös járat parancsnokát, Kapitány Istvánt a francia repülésirányítás figyelmeztette a jegesedés veszélyére, és sajnos ez egyben egy baljós jóslatot is jelentett a Malév járatának: miközben a gép modern jégtelenítőkkel rendelkezett, a vízszintes vezérsík belépőélébe a szovjet mérnökök nem építettek jégtelenítőt, ezeket csak az 1960-as évek közepére pótolta a Malév.

1962. november 23-án, közvetlenül a tervezett párizsi leszállás előtt – pont úgy, ahogyan a francia légirányítás előre figyelmeztette a parancsnokot korábban – gyors ütemben jegesedett el a vízszintes vezérsík, ami miatt a felhajtóerő és az állásszög drámaian lecsökkent. Ezért a gép a leszállás közben átesett, majd gyakorlatilag függölegesen, 5-600 kilométer/h sebességgel a földnek csapódott.

A tragikus repülőgép-szerencsétlenséget senki sem élte túl a fedélzeten.