Washington tükre: jogállam, precedens és a hatalom új nyelve – 2. rész

A caracasi hajnal robbanásai után néhány órával a történet átköltözött egy másik földrészre. A bombák zajának helyét átvette a mikrofonok sercegése, a jogi nyilatkozatok hideg mondatai és a politikai magyarázkodás.

A kérdés már nem az volt, mit tett az Egyesült Államok Venezuelában, hanem az, hogy mit tett önmagával.

Egy elfogás, amely túlmutat a vádiraton

Az amerikai álláspont szerint Nicolás Maduro nem államfőként, hanem bűnszervezet vezetőjeként került őrizetbe. A vádak súlyosak: kábítószer-terrorizmus, nemzetközi bűnszövetkezet irányítása, az amerikai társadalom közvetett károsítása. Ezek a tételek önmagukban is elegendők lennének egy hosszú perhez.

A probléma nem a vád, hanem az út, ahogyan az alany a vádlottak padjára került.

A nemzetközi jog ugyanis nem csupán a bűn súlyát, hanem az eljárás módját is vizsgálja. Egy szuverén állam területén végrehajtott katonai akció, amelynek eredménye egy hivatalban lévő elnök elszállítása, nem büntetőeljárási technika, hanem hatalmi aktus.

Trump-doktrína, új kiadásban

Donald Trump számára ez az ügy nem jogi részletkérdés, hanem politikai narratíva. Az üzenet világos: aki ellenszegül, aki akadályozza az amerikai érdekeket, azt nem feltétlenül szankciók, hanem bilincs várja. Ez nem a klasszikus intervencionizmus nyelve, hanem egy új, nyersebb dialektus, ahol a diplomácia már csak lábjegyzet.

Ez a megközelítés rövid távon erőt sugároz, és gyors, látványos, könnyen kommunikálható. Hosszú távon azonban szétfeszíti azokat a kereteket, amelyek eddig az Egyesült Államok globális legitimációját adták. A „szabályokon alapuló világrend” hivatkozása nehezen tartható fenn, ha a szabályok rugalmasak, az erő viszont következetes.

A Kongresszus árnyékban marad

Az amerikai belpolitikában különösen érzékeny pont, hogy a katonai műveletről nem történt előzetes kongresszusi tájékoztatás. Ez nem pusztán formaság. Az Egyesült Államok alkotmányos rendszerében a háborús jogosítványok megosztása szándékosan lassítja a döntéshozatalt, hogy az erő alkalmazása ne váljon rutinná.

Most azonban az történt, hogy a végrehajtó hatalom megelőzte a kontrollt, és ez precedenst teremt, hiszen ha egy elnök egyszer megteheti, legközelebb könnyebb lesz.

A kérdés nem az, hogy Trump megússza-e politikailag, hanem az, hogy mit hagy maga után intézményi értelemben.

Szövetségesek zavara, ellenfelek jegyzetelnek

Az Európai Unió reakciója óvatos volt, szinte suttogó. Beszéd a békés átmenetről, a nemzetközi jog tiszteletéről, miközben senki nem nevezte nevén a történteket. Ez a csend nem semleges, ugyanis a hallgatás ilyenkor állásfoglalás.

Ezzel szemben Moszkva, Teherán és Peking nemcsak elítél, hanem tanul is. A precedens minden nagyhatalom számára hasznos adatpont ahhoz, meddig lehet elmenni, milyen reakciók várhatók, hol húzódik a tűréshatár. Ami ma Venezuelában történt, holnap hivatkozási alap lehet máshol.

Gazdasági hullámok, politikai törésvonalak

A globális piacok idegesen reagáltak. Az olajárak nemcsak a venezuelai kínálat miatt mozognak, hanem azért is, mert a befektetők rendszerszintű kockázatot látnak. Ha az államfők mentelmi joga tárgyalhatóvá válik, akkor a politikai stabilitás ára emelkedik.

Ez a bizonytalanság nemcsak Latin-Amerikát érinti. A Közel-Kelet, a Fekete-tenger térsége, Kelet-Ázsia mind olyan zónák, ahol a mostani események mintát rajzolnak, nem pedig kivételt.

Egy világ, amely emlékezni fog erre a napra

A venezuelai akció nem zárult le Maduro elfogásával. Az igazi következmények csak most kezdenek kibontakozni. A kérdés nem az, hogy bűnös-e vagy ártatlan. A kérdés az, hogy milyen szabályok szerint ítélkezünk felette, és mit engedünk meg magunknak közben.

Ha ez az eset elfogadottá válik, akkor a nemzetközi rend új fejezete nem szerződésekkel, hanem helikopterzajjal kezdődik. És abban a világban már minden állam kicsit kevésbé érzi magát biztonságban.