A tiszás pedofil jó pedofil???

Van az a pillanat, amikor az erkölcs olyan lesz, mint egy kihajtható reklámpult. Kampányban kint van, kérdésnél összecsukjuk, majd úgy teszünk, mintha mindig is ott lett volna a raktárban. Ezt hívják rugalmas értékrendnek. Haladó kivitelben.

Egy politikai rendezvényen egy egyszerű kérdés hangzott el. Nem csapda, nem provokáció, csak egy kellemetlen irány. A válasz nem a tényekről szólt, hanem a hangerőről. Nem cáfolat érkezett, hanem ideg. Nem magyarázat, hanem a jól ismert „hazudsz”. Mintha a valóság attól megsértődne, ha elég hangosan mondjuk ki.

És itt kezd érdekes lenni a történet. Mert hirtelen kiderült, hogy vannak ügyek, amelyekben az áldozat túl hangos, a tanú túl kellemetlen, a téma túl kényes. Ilyenkor az erkölcsi fölény átmenetileg karbantartás alatt áll. A gyermekvédelem szabadságra megy. A felháborodás majd visszatér, ha megfelelő címkét lehet rá ragasztani.

A képlet egyszerű:

• ha rossz oldalon történik, az botrány;
• ha jó oldalon, az félreértés;
• ha baráti körben, akkor rágalmazás.

Így születik meg az új politikai kategória: a jó pedofil, aki nem jó, csak jó helyen áll.

És miközben ezen a magas szintű erkölcsi zsonglőrködésen dolgozik az értelmiségi háttér, párhuzamosan fut egy másik történet is. Egy másik világ, ahol a valóság nem vitázik, csak üt.

Ugyanezekben a hetekben a haladó gondolkodás élharcosai arról értekeztek, hogy a javítóintézetekben csupa félreértett, cuki fiatal van. Akik nem felelősek semmiért, csak rossz környezetbe születtek. Akiknek nem következmény kell, hanem plüssmackó. És hát vitték is. Mackót, cukorkát, szelfit. A morál puha verzióját.

Majd hirtelen megérkezett a valóság, késsel a kezében.

Egy budapesti szórakozóhely előtt egy 15 éves fiatalt mellkason szúrtak. A földre került, életveszélyesen megsérült. Miközben vérzett, kivették a táskájából a telefonját, majd elsétáltak. A támadók egy része szintén kiskorú. Nem „rossz döntést hoztak”. Nem „határt léptek át”. Megpróbáltak ölni.

És mit mond erre ugyanaz a rendszer? Az ügyészség szerint azonnal ki kell őket vonni a társadalomból. Javítóintézet. Azonnal. Következmény. Határ. Valóság.

És ekkor válik teljessé a kép. Mert a javítóintézet addig cukorkaosztó játszótér, amíg nem kell kimondani, hogy miért létezik. Az áldozat addig fontos, amíg politikailag hasznos. A felháborodás addig őszinte, amíg nem barátot érint.

A plüssmackó maradhat. Jó lesz PR-nak.

Csak ne kelljen közben belenézni annak a 15 évesnek a szemébe, akit majdnem megöltek.

Jobbulást neki.
Gyors felépülést.
És egyszer talán egy olyan világot, ahol az erkölcs nem attól függ, ki melyik oldalon áll.