Ausztria a Hamász menedéke? Volt Moszad-tiszt támadásokra figyelmeztet

Ausztria a Hamász célpontjává válik: Oded Eilam, a Moszad terrorelhárításának korábbi vezetője szerint hónapokkal 2023. október 7. előtt a terrorszervezet fegyveres hálózatot épített ki Európában.

Dina Lisnyansky kutató jelentése szerint a máshol üldözött iszlamisták Ausztriába menekültek – figyelmeztet a fedőszervezetekre és a jogi kiskapukra.

Az izraeli KAN 11 televíziós csatorna egy riportjában arra figyelmeztet, hogy Ausztria az iszlamista hálózatok számára túl sok kiskaput kínál. Az ok egy konkrét biztonsági eset: a nemzetbiztonsági szolgálat – a Moszaddal együttműködve – Bécsben egy Hamászhoz köthető fegyverraktárat talált, amelyben öt pisztoly és lőszer volt.

A gyanú: lehetséges támadások előkészítése Európában – erről az Exxpress számolt be.

Gázából Európába: egy második front alakul ki

A Moszad terrorizmusellenes részlegének korábbi vezetője, Oded Ailam egy hosszú távú európai programról beszél, amely a Hamász új stratégiájának része: „2019 körül a Hamász drámai döntést hozott: külföldön is támadásokat akart végrehajtani.” 2019 óta a szervezet szisztematikusan készül a külföldi terrorizmusra való átállásra. Európa lett a műveleti terület, ahol raktárak és logisztikai bázisok találhatók.

Ailam szerint a Hamász évek alatt több országban is kiépítette az infrastruktúrát, hogy szükség esetén aktiválhassa azt. A Hamász tagjai hálózatokat építettek ki egész Európában, fegyvereket és robbanóanyagokat rejtettek el, helyszíneket jelöltek meg, és mindent készenlétben tartottak „a nagy napra” – többek között Lengyelországban, Bulgáriában, Dániában, Németországban és Ausztriában.

2023 nyarán – hónapokkal az október 7-i terrortámadás előtt – ezek a struktúrák hirtelen gyorsan megnyíltak. Eilam számára ez egy egyértelmű minta: Európának második frontként kellett készenlétben állnia. „2023 júniusában – négy hónappal a támadás előtt – hirtelen embereket küldtek Európába, hogy gyorsan feltárják ezeket a raktárakat és kihozzák a fegyvereket. Ma, visszatekintve, látható, hogy ez összefüggésben állt október 7-ével.”

Új biztonsági probléma Európában

A volt Moszad-vezető figyelmeztet: „Európa fő problémája a felbujtás és a radikalizálódás – különösen a fiatalok körében, a közösségi hálózatokon és a pénteki mecsetbeli prédikációkon keresztül.” Hozzáteszi: „Látjuk, hogy a tettesek Európában nem új bevándorlók, hanem gyakran második vagy harmadik generációs állampolgárok.”

Ezzel a veszély a társadalmakon belül növekszik.

„Miért Bécs?” – Lisnyansky: Ausztria mint a Muzulmán Testvériség bázisa

Dr. Dina Lisnyansky, izraeli szakértő az európai politikai iszlám területén, hozzáteszi: „Ausztriában sikerült megalapoznia magát a Muzulmán Testvériségnek.” Lisnyansky közölte: „Azok a „testvérek” menekültek oda, akiket más európai országokban a hatóságok üldöztek.”

Lisnyansky a Tel Aviv University és a Reichman University oktatója, valamint biztonsági tanácsadó a terrorizmussal kapcsolatban. Figyelmeztet: „A Hamász tagjai és a Muszlim Testvériség nemzetközi hálózata – amely bizonyos értelemben a Hamász ernyőszervezete – olyan országokban, mint Ausztria, könnyebben működhetnek, mint például Nagy-Britanniában.” Ausztria ezért „könnyebb terepnek” számít.

Az Exxpress interjúban Lisnyansky arról számol be, hogy hosszú ideig elsősorban Graz volt a legnépszerűbb menedékhely. Így például prominens szereplők fontolgatták, hogy Londonból ide költöznek. Belső források is megerősítették: körülbelül tíz évvel ezelőtt nagy találkozóra került sor Grazban a Muzulmán Testvériség tagjai között.

A Hamász a Muszlim Testvériség hálózatain keresztül érkezik

A Muszlim Testvériséget 1928-ban alapították Egyiptomban. Ez bizonyos értelemben a Hamász, annak palesztin ága ernyőszervezete. A Hamász tagjai gyakran a Muszlim Testvériséghez közeli szervezeteken keresztül jutnak be az európai országokba, amelyek következetesen eltitkolják tagságukat a Muszlim Testvériségben, meséli Lisnyansky. „Kihasználják kapcsolataikat a Muszlim Testvériség szervezetein belül, amelyek azonban hivatalosan azt állítják, hogy nem tartoznak a Muszlim Testvériséghez.”

Ez Közép-Európában könnyebb, mint az Egyesült Királyságban, ami a jogi helyzetnek is köszönhető: ha egyesületeket terrorizmussal kapcsolatban állóként minősítenek, gyorsan új, más néven alapíthatók. Nagy-Britanniában ezt a joghézagot az IS-szimpatizánsok növekvő problémája miatt megszüntették. Lisnyansky emellett kritizálja, hogy a Hamászt Európában részben eltérő módon kezelik.

„Csendes dzsihád”

Az, hogy a Muzulmán Testvériséget nem tiltották be és nem minősítették terrorista szervezetnek, többek között annak a taktikának köszönhető, amely eltér a dzsihádista csoportok, mint az IS vagy az Al-Kaida taktikájától. „Taktikájuk a csendes dzsihád – a titokban – és a da’wa.” Ez utóbbi prédikálást, misszionáriusi tevékenységet, terjesztést jelent – röviden: propagandát. A cél a „fejekbe való beszivárgás”, miközben „normális muszlimokként” mutatják be magukat.

A politikai iszlamizációt először normális vallásosságként adják el. Csak akkor ismeri fel a többségi társadalom a mechanizmust, amikor ez az ideológia konkrét tiltásokká válik a mindennapi életben: „Csak akkor, amikor tiltani kezdenek dolgokat – például amikor a szülők követelik, hogy ne legyen sertéshús az iskolákban –, érti meg a helyi lakosság, hogy kulturális, valójában vallási nyomás alatt áll.” Ekkor válik világossá, hogy az iszlamizmusról van szó – és nem csupán a vallásról.

A Muzulmán Testvériség egyik fontos fegyvere az „iszlamofóbia” diskurzus: aki kritizálja a politikai iszlámot, azonnal „iszlamofóbnak” bélyegzik. Ez egy eszköz a nem muszlim többség ellenállásának megtörésére és a saját beszivárgásuk biztosítására.

„Így is elég rossz a helyzet”

Lisnyansky a demográfiai és kulturális változásokat tartja a legnagyobb hosszú távú kockázatnak. Nem csak a születési arányokról van szó. Problémát jelent egy egész Európára kiterjedő tendencia: a nem muszlim családok elköltöznek a nagyvárosokból. „A családok elhagyják Bécset, Párizst, Londont, és kisebb településekre költöznek, mert ott nincsenek muszlimok.” Ezáltal a városok egyre inkább a muszlimok kezében maradnak – főleg ott, ahol gyermekek is élnek.

Lisnyansky arra is figyelmeztet, hogy nem szabad csak a terrorizmusra koncentrálni, mert a biztonságvesztés már jóval korábban megkezdődött. Olyan utcákat említ, „amelyekre éjszaka nem lehet bemenni”, és olyan helyeket, „ahol a nők nem tudnak biztonságban járni”. Röviden: még nyílt dzsihád nélkül is Európa máris biztonsági és kulturális válságban van.

(vadhajtasok.hu)