Békepara deluxe – Miért túlzó Tarjányi Péter világösszeomlás-narratívája

Tarjányi Péter legújabb, baloldali narratívát visszhangzó posztja drámai bizonyossággal jósol világösszeomlást arra az esetre, ha Ukrajna elfogadna egy bármilyen béketervet. A valóság azonban jóval árnyaltabb annál, mint amit a politikai hangoltságú biztonságpolitikai elemzés sugall.

Most pontonként mutatjuk be, miért tévesek, túlzók vagy épp teljesen megalapozatlanok a következtetései.

Sok drámai jóslat jelent meg arról, hogy mi történik, ha Ukrajna bármilyen béketervet elfogad – köztük az a bizonyos „28 pontos Trump-ultimátum”. A poszt azonban tele van túlzással, leegyszerűsítéssel és biztosra vett forgatókönyvekkel. Nézzük sorban, miért nem állja meg a helyét.

1. „Zelenszkij biztosan megbukik, ha bármit aláír.” – Nem igaz

A valóság nem ilyen fekete-fehér.

Ukrajnában nem mindenki azt szeretné, hogy a háború örökké tartson. A társadalom egy része ma már békét akar, másik része kitartana – és a politikai vezetés támogatottsága nagyban attól függ, hogyan kommunikálja a döntéseit. Ha Zelenszkij egy olyan megállapodást tesz le az asztalra, amely életeket ment vagy hosszú távú biztonsági garanciákat ad, azt sokan nem árulásként, hanem felelős lépésként fogják értelmezni.

Tehát az, hogy „megbukik”, nem tény, csak feltételezés.

2. „Putyin történelmi győzelmet aratna.” – Ez sem ilyen egyszerű

A poszt úgy tesz, mintha Moszkva automatikusan megnyerné a fél világot. Nos, nem. Oroszország már most is gazdasági károkat visel, katonai veszteségei nagyok, és a NATO erősebb lett, nem gyengébb: két új taggal bővült.

Egy papíron aláírt tűzszünet ezeket nem törli el. A nemzetközi közösség akkor sem feltétlenül ismeri el a megszállt területeket, ha Ukrajna kényszerű kompromisszumot köt. A szankciók maradnak, a politikai elszigetelődés marad.

Ez nem „40 év legnagyobb sikere”, hanem egy befagyott, drága, terhes állapot.

3. „Trump világpolitikai lúzer lesz.” – Ez maximum vélemény, nem tény

Az amerikai választókat nem egyetlen ukrán megállapodás fogja döntésre sarkallni, és az sem biztos, hogy „gyengének” látják majd. Sokan épp azt várják tőle, hogy kevesebb pénzt vigyen külföldi konfliktusokba.

A világban pedig, vannak országok, amelyek örülnek a feszültségcsökkenésnek, mások aggódnak miatta, és bőven vannak, akik amúgy is saját geopolitikai játékaikat folytatják. A NATO pedig nem omlik össze attól, hogy egy elnök más tárgyalási stílust alkalmaz.

Trump megítélése nem ezen fog állni vagy bukni.

4. „Európa veszélyesebb hely lesz.” – Túlzó és bizonyítatlan

Egy tűzszünet vagy béketerv nem automatikusan instabilitás. Sőt, ha a harcok leállnak, kevesebb menekült indul útnak, normalizálódhat az energiahelyzet, csökkenhet a napi katonai kockázat.

Az orosz befolyás pedig nem attól nő vagy csökken, hogy papírt írnak alá, hanem attól, milyen gazdasági, energetikai és diplomáciai rendszerekbe kötötte magát Európa.

És ne feledjük: Európa védelme nem csak Ukrajnán múlik, hanem a NATO-n – és a NATO továbbra is NATO.

5. „Ez nem béke, csak csend az erősebb javára.” – Ez szép mondat, de nem bizonyít semmit

A poszt romantikus elképzelést társít ahhoz, hogy mi az „igazságos béke”. A valóság brutálisabb és gyakorlatiasabb: a béke első feltétele az, hogy ne haljanak meg emberek. Onnantól lehet építkezni.

A béke nem attól lesz „hamis”, hogy valaki elégedetlen vele – és nem lesz „igazi”, ha tovább lövik egymást.

A világpolitikában nincs olyan, hogy tökéletesen igazságos kompromisszum. Van olyan, hogy életeket ment, időt ad, stabilizál. És ez gyakran sokkal fontosabb, mint a nagy szavak.

Összegzés: ezért félrevezető az eredeti poszt

• minden állítást végletesen és biztosra vesz,
• feltételezéseket tálal tényként,
• érzelmi retorikával próbál hatni,
• és figyelmen kívül hagyja a nemzetközi politika valós összetettségét.

A béketervek nem automatikusan árulások, és nem automatikusan győzelmek sem. A valóság ennél sokkal árnyaltabb – és sokkal kevesebb benne a melodráma.