Két valóság, két történet – avagy hogyan formálja a média a háborúk arcát?
A világ ma már nemcsak háborúkat néz, hanem háborús elbeszéléseket is. Képek, szavak, színek és érzelmek versenyeznek a figyelmünkért – és miközben hisszük, hogy a valóságot látjuk, valójában sokszor csak annak szerkesztett változatát kapjuk.
Egy, a ResearchGate-en publikált tartalomelemzés szerint a BBC és a CNN egészen más nyelvet használ Ukrajna és Gáza esetében. Az ukrán hadsereg gyakran „védelmezőként” vagy „legitim ellenállásként” jelenik meg, míg a palesztin fegyveresekre jellemzően „militánsként” vagy „harcosként” hivatkoznak.
„A hangsúly máshová kerül: az egyiknél a hősiesség, a másiknál a fenyegetés dominál.”
A Al Jazeera Institute kutatói arra jutottak, hogy a nyugati sajtóban az izraeli nézőpont jellemzően előnyt élvez. Ezt erősíti meg a The Nation vizsgálata is, amely kimutatta: a CNN és az MSNBC az első száz napban jóval több személyes történetet mutatott ukrán és izraeli civil áldozatokról, mint palesztinokról.
A The Guardian ma is rendszeresen közöl olyan riportokat Ukrajnából, amelyek egy-egy anya, gyermek vagy család sorsán keresztül mesélik el a háború borzalmait. Gázáról viszont ritkábban látunk hasonló emberi portrékat. A dráma tehát nem tűnik el – csak szelektíven kap hangot.
A szavak súlya – az empátia mérlegén
A Common Dreams elemzése szerint az érzelmileg megterhelt kifejezések – mint a massacre, slaughter vagy barbaric – sokkal gyakrabban fordulnak elő izraeli vagy ukrán haláleseteknél, mint amikor palesztin áldozatokról számol be a sajtó.
A nyelv nemcsak leírja a valóságot, hanem hierarchiát is állít a szenvedések között.
Egy, a Novara Media által készített vizsgálat arra is rámutatott, hogy a BBC a háborúban elhunyt újságírók esetében Ukrajnában az esetek 62 százalékáról számol be, míg Gázában csupán 6 százalékról. Ráadásul gyakran passzív szerkezetben fogalmaz: „támadás történt” – anélkül, hogy megnevezné, ki követte el. A felelősség így a mondatszerkezet mélyére süllyed.
Az újságírók ára – az igazságkeresés halálos terepe
A JournalismResearch.org és más összesítések szerint Gáza mára a 21. század legveszélyesebb helye lett az újságírók számára. 2025 közepéig mintegy 180 médiamunkás vesztette életét, döntően helyi palesztin tudósítók. Egyes források már 240 feletti számról beszélnek.
A terepen dolgozó riporterek sokszor tudatos célponttá válnak. A külföldi újságírók belépése korlátozott, az információhoz való hozzáférés pedig szinte lehetetlen. Nemcsak a frontvonal, hanem maga a hírgyűjtés is életveszélyes vállalkozássá vált.
A torzító lencse – algoritmusok és érzelmi szűrők
A BAR-Analytics mesterséges intelligenciával elemezte az izraeli–palesztin és ukrán konfliktusról szóló közösségi médiás tartalmakat. Eredményeik szerint a Gázával kapcsolatos posztok átlagosan negatívabb érzelmi töltetet kaptak, míg az Ukrajnáról szólók inkább stratégiai, geopolitikai hangvételűek voltak.
A nyelv tehát nemcsak informál, hanem érzelmi keretet is teremt.
A Wikipedia és az arXiv adatbázisai alapján a dezinformáció mára a háborús narratívák természetes kísérőjelensége lett. Manipulált képek, félrevezető videók és érzelmi címek uralják a közösségi teret.
Az emberek már nem magát a háborút látják, hanem a háborúról szóló történetek harcát.
Két film pereg a világ vásznán. Az egyikben hősök, gyerekek és drámai zongorazene; a másikban csak por és füst, névtelenül. Mindkettő háború – de csak az egyik kap empátiát.
Mit tehet az olvasó? – Öt iránytű a médiazajban
A cél nem az, hogy megmondjuk, kinek van igaza, hanem hogy megtanuljuk felismerni a torzító lencséket.
- Figyelj arra, ki beszél, és hogyan. Ha egy hírben csak annyi szerepel, hogy „támadás történt”, de nem derül ki, ki követte el, akkor talán épp ez a cél – elrejteni a felelőst.
- Keresd az emberi történeteket. Ha egy oldalon nincsenek arcok, gyerekek, civilek, az már önmagában jelzi, hogy valamit hiányosan mutatnak.
- Olvasd a szavakat, ne csak a mondatokat. Az olyan jelzők, mint „ellenálló”, „védő” vagy „militáns”, önmagukban is értékítéletet hordoznak.
- Nézz több forrást. Próbálj meg nem csak nyugati médiumokat követni: az arab, latin-amerikai vagy független kelet-európai sajtó sokszor más perspektívát kínál.
- Értékeld, mi marad kimondatlan. Sokszor a legnagyobb információ éppen abban rejlik, amit nem mondanak el.
A történetek hatalma
A történelemben ritkán a fegyverek, sokkal inkább a történetek győznek. A háborúkban is az nyer, aki a narratívát birtokolja – aki meg tudja határozni, miről mit gondol a világ.
Ahogy a marketingben is: az emberek nem a terméket, hanem a sztorit veszik meg. És a digitális korszak háborúiban már nemcsak a frontvonal, hanem a szavak mögötti világ lett a legveszélyesebb terep.
