Áll a cövek!

„Egy olyan Randi-órára van szükség, amit a város lakói egy szakmai-részvételi folyamat során közösen álmodnak meg” – fogalmazta meg álmait a budapesti közösségi költségvetés 2022–23-as ciklusában az 1945-ös számú ötlet gazdája. A fővárosnak megtetszett az ötlet, de szakértői egyeztetés után kis módosítással bocsátották szavazásra.

„A köztéri órákkal kapcsolatos fenntartási nehézségek miatt napóra felállítását támogatja az önkormányzat – ez találkozópontként jól működhet és izgalmasabb új elem a téren” – írták, és egyből harmadára vágták a javasolt 50 millió forintos költségvetést, 15 millióval számoltak. A tervezés során mérlegelték a történelmi örökséget, a közművek elhelyezkedését, a gyalogosforgalom áramlását, és azt, hogy jó-e a tűző napon ácsingózni. Árnyékos helyet választottak, ezért napóra helyett egy, az idő múlását csak szimbolizáló oszlopot állítottak.

Egy 3,14 méter magas, 0,314² m² alapterületű, tehát méreteiben a π-t idéző cöveket.

Minden jel szerint a Blahán nehéz megtalálni egymást. Mi másra utalna, hogy a fővárosiak a közösségi költségvetésből pont egy randipontot szavaztak meg. Mostantól nem kell aggódniuk azoknak, akik eddig kétségbeesve ténferegtek a főváros pár nevezetes épületétől ölelt, jól azonosítható tereptárgyakban gazdag, átlátható és sík terén. Szívük választottja, alkalmi ivócimborájuk vagy édesanyjuk kolléganőjének azonos korú gyermeke ott lesz a Corvin felőli aluljáró lépcsőjével szemközt, a szökőkút előtt, a cövek mellett ténfergők között. Érdemes lesz különös ismertetőjegyet egyeztetni, ha hihetünk a főváros fentebb már hivatkozott portáljának, a randióra „tízezrek életére lesz hatással nap mint nap”.

Tény, hogy az új randipont egyszerűen elvéthetetlen. Az ébenfekete rúd az aluljáró lépcsője fölé tornyosul a gombák előtt, oldalán, mint apró fehér cseppek, gyöngyöznek az idő múlását nem mutató, csak szimbolizáló fehér pixelhomokszemek.

„A tárgy”, ahogy egyelőre nevezik, és aminek a nevére pályázatot írtak ki, az ötletgazda, az időközben önkormányzati képviselővé választott Lajos Béla szerint „a fantáziát beindító alkotás”.

„Indítsa be az érzékeinket is” – mondta az átadón Lajos, akinek a titkos vágya az volt, hogy így majd azon is elgondolkozunk, alkalmas-e egyáltalán a Blaha randizásra egy belvárosi autópálya dübörgése közepette. A Blaha szerinte sokkal több egy térnél, jó Blaha nélkül nincs jó Józsefváros, Erzsébetváros, Nagykörút és Rákóczi út. És bár a tér felújításának nagyon örül, szerinte „valami mégis újra elromlott”. „Nem szabad magára hagyni a teret, legyen a térnek gazdája” – üzente Karácsony Gergely főpolgármesternek.

Karácsony nem volt ott az átadón, a fővárost tanácsadója és korábbi helyettese, Kerpel-Fronius Gábor képviselte. Ő, bár „A tárgy” ezt nem méri, az időről beszélt. Arról, hogy fiatalkorában, a nyolcvanas években azért találkoztak az emberek órák alatt, mert „akkor még nem hordtuk magunknál az időt”. Arról, hogy a vasúthálózat elterjedéséig szubjektívan telt az idő, akkor volt dél, amikor épp harangoztak. És arról, hogy az új, az időt nem mérő randióra alatt „elég, ha ideképzeljük az idő képzetét, ideálját”, és ebből az ideális időből ideális találkozások lesznek.

A fővárosi portál jellemzése szerint az oszloppal a tervező a 2001: Űrodüsszeia monolitját idézi meg. Egy ifjú kollégának eszébe is jutott róla a dokkolás, de az átadón Szakács Barnabás tervező ennél földhözragadtabb volt. Elsőként annak örült, hogy a határidő előtt két hónappal sikerült teljesíteni a munkát, amit legnagyobb élményeként jellemzett. Ő is az idő felől közelített, mígnem kutakodásai közben el nem jutott Carlo Rovelliig, aki bebizonyította, hogy az idő nem is létezik. Innen jutott el aztán a gondolatig, hogy a digitális világban adódó rengeteg kapcsolódás a valós találkozások rovására megy, így alkotta meg a digitális, mégis analóg oszlopot, amin a pixelekbe bináris üzenet van kódolva. „A találkozás digitális. Vagy létrejön, vagy nem. A belőle kibontakozó kapcsolat analóg” – rugaszkodott el végül a földtől.

A beszédek után egy zenész szerelmes dalokat kezdett játszani, a közönség pedig tapogatni kezdte „A tárgy”-at.

(telex.hu)