Kőkeményen megmondta a német rendőrszakszervezeti vezető, milyen sors várhat hazánkra

A véleményvezér a 2015-ös migránsválságot is sűrűn emlegette, emellett arról is beszélt, hogyan látja az átlagnémet Magyarországot – nos, teljesen máshogy, mint gondolnánk. Íme, a Mandiner exkluzív interjúja Manuel Ostermannal!

Manuel Ostermann így fogalmazott a Mandinernek hazája közállapotaival kapcsolatban: „2015 óta az egyéni szabadság, a testi épség és szexuális önmeghatározás ellen elkövetett bűncselekmények tekintetében dámai változások mentek végbe.” A német rendőrszakszervezet, a Deutsche Polizeigewerkschaft (DPolG) alelnöke előadóként vett részt a Migrációkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szeptember 24–25. között, Szegeden tartott konferenciáján.

Kezelhetetlenné vált a helyzet Manuel Ostermann szerint

„A németek, és különösképpen a nők erősen kiszorultak a mindennapi életből, mert az ő ellenük elkövetett bűncselekmények száma jelentősen megnőtt” –fogalmazott a szakszervezeti vezető, aki szerint a német rendfenntartók komoly radikalizációval és a politikai szélsőségekkel is egyre nagyobb arányban kénytelenek megküzdeni.

Manuel Ostermann szerint ebben a helyzetben központi szerepet játszik az illegális bevándorlás, mivel

nagy többségben a migráns hátterű férfiak követik el a legalantasabb bűncselekményeket.

Annak ellenére, hogy a bevándorlók arány mindössze a lakosság két százalékát teszi ki, Ostermann szerint mégis a bűnelkövetések 50 százalékáért ők a felelősek. A köztörvényes bűncselekmények mellett pedig a szélsőséges ideológiák terjedésében is komoly szerepük van, hiszen az iszlamisták arra használják ki a migrációs válságot, hogy a saját, a német alkotmánnyal és annak szellemiségével ellentétes ideológiájukat terjesszék.

Arra a kérdésre, hogy a helyzeten mennyire képes változtatni a jelenlegi a Friedrich Merz kancellár vezette kormányzat, az egyenruhás érdekvédelmi szervezet képviselője elmondta, hogy Németországban a migráció tekintetében a fő felelősség és a hatáskörök nem a központi kormányzat, hanem a tartományi kormányok kezében vannak.

Szerinte ugyanakkor azzal, hogy a kabinet

• ismét a külföldiek németországi jogállását szabályozó törvény hatáskörébe utalta a migránsok jogállását, amely szabályozza, hogy mennyi időt és milyen feltételekkel tölthetnek Németország területén,
• megszüntette az úgynevezett „Turbo-Einbürgerung”, a gyorsított honosítás gyakorlatát,
• új hatáskörökkel ruházta fel a szövetségi rendőrséget, illetve
• központosított, strukturális rendszerbe kívánja önteni a kitoloncolások szisztémáját,

a Merz-kormányzat az elmúlt hónapokban többet ért el ezen a területen, mint az elmúlt évtized központi kabinetjei együttvéve.

Az emberek már kinyitják a szájukat

Manuel Ostermann arra is felhívta a figyelmet, hogy bár éveken keresztül teljes mértékben tabutémának minősült a bevándorlás Németországban, ez drasztikus mértékben megváltozott a közelmúltban.

Megszűnt az a hozzáállás, miszerint tilos észrevenni ezt a problémát, és azt látjuk, hogy már nemcsak a szövetségi kancellár, hanem más politikusok is egyre határozottabban nyilvánulnak meg ebben a kérdésben és hangsúlyozzák azt”

– szögezte le a szakszervezeti vezető, hozzátéve, hogy ez annak köszönhető, hogy a német társadalom attól tart, hogyha tovább tabusítják a kérdést, megszűnhet a politikai közép, és a szélsőségek irányába tolódhat el a közbeszéd.

Szerinte az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy korábban egyértelmű jelenségek váltak kezelhetetlenné, és a hagyományos, régebb óta működő pártok azon kapták magukat, hogyha nem változtatnak a saját hozzáállásukon, akkor el fognak tűnni a politikai süllyesztőben.

Azt azonban határozottan visszautasította, hogy a közhangulat változása az Alternatíva Németországnak (AfD) párthoz lenne köthető, amely szerinte „nem kínál megoldásokat a problémára”.

A változás titka, hogy az emberek végre ki merik nyitni a szájukat és számon merik kérni a politikusokon a változást”

– hangsúlyozta Ostermann, aki szerint a fősodratú pártok belátták, hogy az ő feladatuk, hogy foglalkozzanak a kérdéssel. Szerinte, ha ez nem történik meg, akkor az fel fogja őrölni a politikai közepet, ami veszélyeztetné az állam közmegegyezéseken alapuló működését.

Szükség van a magyar határvédelemre

Manuel Ostermann azt is aláhúzta: annak ellenére sem tartja igazságosnak, hogy az Európai Bizottság vezetése napi egymillió eurós bírsággal sújtja Magyarországot a határvédelme miatt, hogy hazánk – például Lengyelországgal ellentétben – nem hajlandó érvénybe léptetni a migránskvótákat.

Nagyon hálás vagyok a magyar hatóságoknak az általuk végzett szolgálatokért, illetve a határon bevezetett intézkedésekért, és Magyarországot a határvédelem tekintetében is Európa és az EU rendkívül fontos barátjaként tartom számon”

– emelte ki a szakszervezeti vezető, aki külön hangsúlyozta:

igaz, hogy csak néhány napot töltött hazánkban, ez idő alatt egyetlen egyszer sem találkozott Európa-ellenes hangokkal, sőt, pont az ellenkezőjéről győződött meg.

„Európának különösen sokat használna, hogyha a folytonos veszekedés helyett kezet nyújtanánk egymásnak, és végre valóban együttműködnénk” – fogalmazott, és azt is elmondta, nem igazán érti, mi szükség van a hazánk elleni szankciókra,

hiszen, ha Magyarország nem tartaná fent a határvédelmét, akkor ismét a 2015-ös migránsválsághoz hasonló helyzet alakulna ki”.

„Tehát Magyarország Európát védi.”

– húzta alá Manuel Ostermann, aki szerint

a német közvéleményben élő Magyarország-képet egyáltalán nem tükrözi az, amit az ottani sajtó igyekszik kialakítani az emberekben.

Mint fogalmazott: „Az én tapasztalataim alapvetően kedvezőek, a hangos, radikális kisebbségek véleményét nem tekinthetjük mérvadónak. Hihetetlenül sok pozitív visszajelzést kaptam azért is, hogy részt veszek ezen a rendezvényen, és az itteni tapasztalataimról is igyekszem majd beszámolni a hazai közvéleménynek.”

Bíznak abban, hogy észhez tér a nagypolitika

Azzal kapcsolatban, hogy a német hatóságok képesek lennének-e hasonló határvédelemre, mint a holland vagy magyar kollégáik, Ostermann kiemelte, hogy Németországban nem beszélhetünk olyan egységes, külső, műszaki határzárral védendő határról, mint az említett két ország esetében, mivel ez is tartományi feladatkörnek minősül: „Ezért nem eshet szó a mi esetünkben például határkerítésről. De ettől függetlenül a német szövetségi rendőrség képes lenne megvédeni a határokat.”

A kérdés kapcsán arra is kitért, hogy bár kívülről úgy tűnhet, hogy a német egyenruhások tehetetlenek a migránsbűnözéssel szemben, a valóság ennek épp az ellenkezője. Ugyanakkor ennek megítélése kapcsán figyelembe kell venni a jogi környezet sajátosságait is:

A kitoloncolásokra és kiutasításokra vonatkozó törvényi előírások sok esetben megakadályozzák, hogy hatékonyan tudjunk intézkedni.”

Ostermann úgy véli, hogyha ezek a korlátozások megszűnnének, semmiféle akadálya nem lenne, hogy a német rendőrök szakszerűen fenn tudják tartani a közbiztonságot. Elmondása szerinte egészen biztos abban, hogy a törvényhozás fel fogja számolni ezeket az akadályozó tényezőket – ezért a maga a DPolG is rengeteget tett –,

bár szerinte elképzelhető, hogy erre nem a következő három esztendőben kerül majd sor.

Ugyanakkor a már említett folyamat, a mérsékelt politikai erők térvesztése, reményei szerint arra ösztönzi majd a képviselőket, hogy érdemi lépéseket tegyenek ezen a téren:

Ez a folyamat olyan, mint a maratonfutás.”

Sok egyenruhás türelme van fogytán

Manuel Ostermann elismerte, hogy napról napra egyre több úgynevezett no-go zóna alakul ki Németországban, azonban gyorsan hozzátette, hogy „a rendőrség szempontjából ezek nem minősülnek no-go zónáknak”. Szerinte nem az a kérdés, hogy az egyenruhások bemennek-e ezekre a területekre, hanem az, hogy mikor és hányan teszik ezt meg.

Arra a kérdésre, hogy miként vélekednek erről a helyzetről az átlag rendőrök, a következő választ adta:

Nem nyilatkozhatok mind a 350 ezer német rendőr nevében, de a többség már teljesen kétségbeesett. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat azért, hogy a rendfenntartásra nem szakmaként, hanem hivatásként tekintenek a kollégáink.”

Szerinte ezért – mindenféle ettől eltérő vélekedés ellenére – a németek bízhatnak a saját rendőrségükben, a szakszervezetnek pedig épp az a feladata, hogy az egyenruhások minél jobban érezzék magukat a kötelességteljesítésük során. Ezért pedig a jövőben is igyekeznek mindent elkövetni, amit csak megengednek a lehetőségeik.

Az online gyűlöletbeszédhez kapcsoló, kívülről sokszor indokolatlannak vagy aránytalannak látszó házkutatásokat és letartóztatásokat maga után vonó intézkedések kapcsán kiemelte, hogy „a rendőrség feladata, hogy minden törvénybe ütköző cselekedetet üldözzön”.

Szerinte a kérdéses intézkedésekre minden esetben a független bíróságok döntései nyomán kerül sor, ugyanakkor hangsúlyozta:

Nyilván szerencsétlennek tartom, ha valaki ellen kizárólag amiatt kerül sor hasonló lépésre, mert lehülyézett egy politikust a közösségi médiában.”

Kicsoda Manuel Ostermann?

Manuel Ostermann 35 éves német rendőr, kezdetben a DPolG ifjúsági tagozatában játszott aktív szerepet, 2023 óta pedig a szervezet alelnöke. Elsősorban belügyi és politikai biztonsági kérdésekkel foglalkozik.

Karrierje során rendszeresen szerepel a médiában biztonságpolitikai kérdések kapcsán, különösen migrációs bűnözéssel kapcsolatos vitákban. Álláspontja miatt, miszerint a német rendőrségnek határozottabb intézkedéseket kellene tenni a migráció és a közrend védelme érdekében, komoly kritikák érték.

Akárcsak „Deutschland ist nicht mehr sicher” (Németország már nem biztonságos) című, 2025-ös könyvéért, amelyben riasztó képet fest a a német közbiztonságról, a bűnözés és a migráció kapcsolatáról, illetve a rendőrség előtt álló kihívásokról.

(mandiner.hu)