Balhé nélkül lezajlott a Becsület Napja, a Kitörés Túra és az antifa tüntetés is – galériával

Szombaton délután az Antifasiszta Összefogás által meghirdetett antifa tüntetés és a Kitörés Napjára érkező megemlékezők találkozásának és esetleges összetűzésének megelőzése érdekében a rendőrség nagy erőkkel biztosította a tüntetések és a rendezvények helyszíneit.

Az Antifasiszta Összefogás által fél háromra meghirdetett tüntetés kezdete előtt még nem sokan gyülekeztek a Széll Kálmán téren, viszont temérdek rendőr és kutyás rendőrök is vigyázták a környéket.

A Széll Kálmán téren egy előállítás történt, az egyik túrára igyekvő tiltott önkényuralmi jelképet viselt a ruházatán.

A magyarok mellett sok külföldi – német, osztrák, görög – antifa aktivista is részt vett a rendezvényen, közülük jó páran érkeztek a német AfD elleni plakátokkal és német nyelvű transzparensekkel. A járókelőknek, érdeklődőknek szóló üzenetek magyarul és angolul is elhangzottak, köztük rendszeresen visszatérő skandálás volt a „Budapest antifa” és a „nemzetközi szolidaritást” is.

Az antifák menete fél négy előtt egy kevéssel indult a Széll Kálmán térről a Széna tér felé, majd onnan az Ostrom utcán át a budai Várba, a Bécsi kapu térre. A pár száz főből álló tömeg szélén sétálók transzparenseket kifeszítve vonultak végig, és mivel az arc eltakarása nem megengedett, a molinók mögé bújtak, vagy esernyőkkel takarták magukat.

A rendőrség lezárta a Kapisztrán teret, ezzel is akadályozva az antifa tüntetők és a kitörés napjára érkező megemlékezők és túrázók találkozást, akik közül sokan viseltek terepszínű ruhát, kitűzőket, felvarrókat és az arcukat részben eltakaró kendőt. De nem csak itt, hanem a menet teljes vonalán sok rendőr várta a tüntetőket, valamint több utcát is lezártak a hatóságok a Várnegyedben, hogy az ellentétes nézeteket valló demonstrálók és a túrára igyekvők ne tudjanak konfrontálódni.

Az 1945-ös kitöréséről megemlékező túra résztvevői a Hadtörténeti Múzeum épülete előtt, a Tóth Árpád sétányon gyülekeztek, ide az Ostrom utcán vonuló antifák miatt kerülő úton juthattak fel.

Az antifa megmozduláson az első felszólaló arról beszélt, hogy a második világháború népirtásai miatt is elfogadhatatlan, hogy évente ünneplik a kitörés napját szélsőjobboldali csoportok. Kiemelte, hogy a parlamenti frakcióval is rendelkező Mi Hazánk Mozgalom egy aggasztóan erősödő befolyású neonáci párt.

A Bécsi kapu téren is felszólalt egy antifa tüntető, aki azt mondta, minden erőforrással ki kell állni a jelenleg is magyar börtönben ülő, magát nem-binárisnak valló Maja T. mellett, akit azzal vádolnak, hogy részt vett a 2023-as antifasiszta támadásokban, Ilaria Salissal és társaival együtt.

Az antifa tüntetők egyébként elég gyorsan, fél öt körül vissza is értek a Széll Kálmán térre, ahol a rendőrség több, kisebb csoportban a metróba terelte őket.

A kitörés túrára érkezők menete nem sokkal délután fél öt előtt rajtolt el a várból, legalább ezer ember várakozott arra, hogy az antifa tüntetés lezajlása után nekiindulhassak a 60 kilométeres emléktúrának.

A Széll Kálmán teret elkerülték a túrázók, a Krisztina körúton vonultak a Szilágyi Erzsébet fasor felé. Többen az úttesten sétáltak, a kitöréstúra élbolya a Városmajorba ért. Itt a legtöbb, katonai ruhába öltözött túrázó megállt az első világháborús vadászzászlóalj-emlékműnél, a szobornál gyertyák is égtek.

Miről szól a Becsület Napja és a Kitörés Túra?

Az 1945-ös budai kitörési kísérlet a budapesti csatában a Budai várnegyedben körülzárt német–magyar csapatok összehangolt nyugati irányú támadása volt az összefüggő német arcvonal elérésére.

A kitörést egy szovjet egyenruhába öltözött, oroszul, lengyelül vagy ukránul jól beszélő csoporttal indították meg, amely a műveletben a korábban beszivárgott szovjet harcfelderítők visszatéréskor használt jelszórendszerét alkalmazva a frontot sikeresen megnyitotta. Az első szovjet felfogó állásrendszer a Kis-Sváb-hegy – János Kórház – Rókus-hegy – Margit híd budai vonalán volt, s 21 óra után erős tüzérségi és aknavetőtüzet nyitott a kitörés fő irányára, az Olasz fasorra (ma Szilágyi Erzsébet fasor). A tűz 22-23 óra közt érte el csúcspontját. Mivel erre az időre a német főerők eljutottak az Isten-hegyre, a Zugligetbe, valamint a Hármashatár-hegyre, a szovjet védelmi vonalat a Sváb-hegy teteje – Normafa – János-hegy – Solymár – Pilisborosjenő vonalra vonták vissza, és február 12-én támadást intéztek a kitörésben eddig jutottakra. Február 13-án kora reggelig elérték az eredeti frontvonalat, majd megkezdték a még ellenálló német gócpontok felszámolását. A Nagykovácsi-erdőben lévő Remete-hegyen 3800 fő, a Hármashatár-hegyen és a Szarvas-hegyen szintén igen sok kitörő gyűlt össze.

Ezekből körülbelül 5000 fő támadta a Tinnye – Budajenő – Biatorbágy vonalat, közülük Zsámbék és Tinnye közt 3000 fő esett el.

Német katonák a kitöréskor a mai Szilágyi Erzsébet fasoron

A 96. német gyaloghadosztály vonalán, főleg Anyácsapuszta–Szomor térségében 785 fő jutott át, ebből február 12-13-án 27 fő, február 14-én kora hajnalban 650 fő (egyharmada a Feldherrnhalle hadosztályból), a további 3 napban 109 fő.

A teljes létszámból 109 fő volt a Waffen-SS tagja.

A Hármashatár-hegy felől a Pilisborosjenő – Csobánka felé kitörők megközelítették Pilisszentkeresztet, de valamennyien elestek. A Piliscsaba – Piliscsév felé kitörők egy, körülbelül 35 fős csoportja a Kesztölctől délnyugatra fekvő nádasig jutott, és körülbelül 1 km-re a külső vonal előtt vesztette életét. A kísérő járművek közül 5 VW-166, 1 Sd.Kfz 251/9, 1 Sd.Kfz. 250/7 és egy magyar Toldi harckocsi kijutott Budapestről, ám a külső frontvonalat egyik sem érte el.

A magyar kitörők közül 11 egyenruhás (köztük három egyetemista és egy csendőr), 25 nyilas és 44 polgári személy jutott ki.

A német és a magyar főparancsnokság a fedett Ördög-árok Horváth-kertben lévő szolgálati nyílásán át 500 fővel (amelyből 150 fő Dörner német rendőrezredes csoportja) a Szépilona kocsiszín felé indult, mélyen a szovjet vonalak mögé, hogy a kitörést onnan vezesse tovább. A Feldherrnhalle hadosztály harccsoportja azonban túl korán érkezve a kijelölt gyülekezőhelyre, az első hullámban tört ki, így helyébe a 271. német népi hadosztály harccsoportja lépett. A két parancsnokságot magába foglaló csoport az Ördög-árokból való feljövetelkor fogságba esett. Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a Budapest Erőd (Festung Budapest), illetve Hindy Iván vezérezredes, az I. magyar hadtest parancsnoka a Budakeszi úton, illetve a Horváth-kertben adta meg magát. Kíséretükből néhány katona a csatornákon át visszament, és a belső utcákban esett fogságba.

A kitörés hatalmas emberi veszteségekkel járt, többek között azért is, mert a tervszerű katonai vezetés gyakorlatilag a művelet első óráiban összeomlott. A negyvenezer kitörőből nagyjából hétszáz érte el a saját egységeket, ez az indulók kevesebb mint két százalékát jelenti.

A Mazsihisz elfogadhatatlannak tartja a „kitörésnapi” megemlékezést

A neonácik által a „kitörés napja” alkalmából rendezett megemlékezések nem a becsületről szólnak, hanem a történelmi esemény becstelenségét dicsőítik – ez elfogadhatatlan mind a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), mind minden jóérzésű és tisztességes magyar polgár számára.

Felháborító, hogy a neonáci megmozdulás szervezői között olyan személyek is vannak, akik az elmúlt években magas állami kitüntetésben részesültek. A Mazsihisz elvárja, hogy kerüljön visszavonásra az állami kitüntetés arra érdemtelen, neonáci eszméket valló kitüntetettektől. Magyarország becsülete a náci múlttal való leszámoláson, a nácizmussal szembeni zéró tolerancián, békéje pedig a tisztességes emberek összefogásán alapszik – áll a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közleményében.