Puzsér és Ábrahám szappanoperája – avagy egy pofánverés története

Puzsér Róbert, balliberális megmondóember, Pottyondy Edina exe, korábbi (bukott) főpolgármester-jelölt néhány hónapja még megúszta verés nélkül. Akkor Dopeman édesanyját és beteg húgát vette a szájára, nyomdafestéket nem tűrő, aljas stílusban.

Hősünknek nem volt elég, ezúttal sikerült átlépnie a vörös vonalat és emberére akadt.

Ábrahám Róberttel kapott össze, a pestisracok.hu újságírójával. A neten ment az adok kapok már egy jó ideje, ami tegnap csúcsosodott ki…

Mutatjuk Puzsér írását:

Rostás Tibor, aki a nyilvánosságban Ábrahám Róbert néven lett népszerű, az egyetlen általam ismert személy, aki a vezetéknevét nem magyarosította, hanem zsidósította. Cigány származásúként akart bekerülni a hazai kulturális elitbe, és úgy képzelte, hogy az bizonyára egy zsidó elit, ahová ószövetségi név felvételével vezet az út – így esett meg, hogy egyik gyűlölt kisebbségből kiiratkozva egy másik gyűlölt kisebbséghez csatlakozott. Én még Rostás Tiborként ismertem meg, és csakhamar viharos viszony alakult ki köztünk. Már az első hetekben megéreztem, hogy többet akar tőlem, mint én tőle, de azzal áltattam magam, hogy mindketten felnőttek vagyunk, akik felelősek a döntéseikért, úgyhogy nem tartozom neki semmivel, ő azonban nálam sokkal több érzelemmel vett részt a viszonyunkban, és ez hamarosan problémát okozott. Ahogy teltek a hónapok, egyre többször féltékenykedett, és rendezett hisztérikus jeleneteket alaptalanul. Amikor egy nap közölte, hogy felveszi a keresztnevemet, és akkor örökre a része maradok, felismertem, hogy már nem tisztességes fenntartanom ezt a viszonyt, és arra kértem, hogy ne találkozzunk a jövőben, amire őrjöngő érzelmi rohamokkal reagált, öngyilkossággal fenyegetett, és rendszeresen várt meg a Spirit FM parkolójában, mondván hogy elkap egy körre – ekkor már annyira kiszolgáltatott volt érzelmileg, hogy úgy tett, mintha nem akarna többet, mint egy gyors franciát az autóban, de én láttam, hogy nagy bajba kevertem magam: el se tudtam képzelni, hogyan fogok megszabadulni tőle. Most egy utolsó kísérletet teszek a viszonyunk lezárására, és a nyilvánosságot hívom segítségül a magánszférám védelme érdekében.

Kedves Tibi!
Kérve kérlek, fejezd be a zaklatásomat. Értsd meg, hogy ez nem szerelem volt köztünk, hanem valami állatias szenvedély, de ezzel a viselkedéseddel még a legizgatóbb együttléteink emlékét is megkeseríted. Belátom, hogy önző voltam, amikor nem figyeltem az érzéseidre, és annak ellenére használtalak hónapokon át, hogy tudtam, ez neked többet jelent. Nem akartam mást, csak a tested, míg te a teljes lényemet és az egész életemet akarod, de értsd meg, hogy senkitől nem várhatsz el mást, mint amit jószántából adni bír. Tudom, hogy megbántottalak, és őszintén sajnálom, de annyira jó volt veled a szex, hogy úgy álltam hozzá, ennyi jár nekem, és nem törődtem a te érzelmi igényeiddel, csak azon a ponton kaptam a fejemhez, amikor be akartál mutatni anyukádéknak – ekkor esett le, hogy te azt hiszed, ez egy párkapcsolat köztünk, de már késő volt, mert te teljesen bezsongtál, és elkezdtél a nyakamra járni, amiből bocs, de mostanra elegem lett. Bármilyen nehezemre esik a közös múltunk miatt, de nem tehetek mást: nyilvánosan felszólítalak, hogy ne zaklass tovább, soha többé nem akarlak látni, ne várj rám a parkolóban, és ne somfordálj a házam körül! Nehogy azt hidd, hogy nekem ez könnyű, de így lesz a legjobb. Azt kívánom, hogy találd meg a boldogságot, mert megérdemled. Gyönyörű lelked van, és hiszem, hogy valaki más egy nap boldoggá tesz majd. Vigyázz magadra, Mackó!
R.

Ez az írás verte ki a biztosítékot Ábrahám Robinál, aki szerette volna megbeszélni Puzsérral a dolog miértjét, de a balliberális megmondóember nem volt erre vevő.

Ábrahámnál elszakadt a cérna és megcsapta Puzsért.

Erről egy Facebookos-posztban számolt be:

Igen, igaz, amit már a kommentekben sok helyen írogatnak. Sokáig, évekig toleráltam a drogos puzser hazudozásait, vicceskedő faszságait, cigányozásait, és minden egyebet. A mai napon ez már nem sikerült. Nem fogok részletekbe bonyolódni, mert az előbb értem haza a kihallgatásról, de ma is próbáltam a végletekig türelmes maradni. Ha valaki lemaradt, ma Puzser, vagy bedrogozva, vagy csak unalmában, úgy gondolta, hogy jó poen lesz viccesen cigányoznia, meg buziznia. Végül kiderült, hogy nem volt az. Gyerekeim vannak, feleségem, anyám, akik ugyanúgy olvassák a drogos agymenéseit, ahogy a szektás követői. Az utolsó percig próbáltam úgy megoldani, hogy ne kelljen rá kezet emelnem. Nem sikerült. Kiprovokálta. Aztán meg sikoltozott, mint valami riherongy, miközben a kis spanja elbújt egy kapu mögé és onnan kamerazott. Én csak azt nem értem, hogy aki ahhoz is gyáva, hogy megvédje magát, vagy visszaüssön, az miért provokálja a végtelenségig azokat, akik hosszasan újra és újra figyelmeztetik, hogy bizony vannak határok, amiket nem szabad átlépnie. Vagy szabad, de akkor annak lesz következménye. Egyelőre ennyit a máról, mert nagyon fáradt vagyok.

Folytatódik a szappanopera

Most a verés után megszólalt a baloldali megmondóember:

A hír igaz. Rostás Tibor tegnap délután szerelemféltésből pofán csapott, én meg emlékeztettem magam arra a Bibliára, amelyet a Doktor Miniszterelnök Úrhoz írt nyalázatos levelében alkotmányos védelem alá helyeztetni kérelmez, és odatartottam neki a másik arcomat is, ahogy ő odatartotta nekem az alfelét forró éjszakák tucatjain. Rostás bizonyára azt várta, hogy majd visszaütök, és így az általa gyakorolt párkapcsolati erőszak kölcsönössé válik, csakhogy ez nem a Hős utca és nem a Mónika Show.

Mackó!

Csak nem akarsz leszállni rólam, hiába jeleztem neked, hogy köztünk mindennek vége. Azzal, hogy az arcomba csapsz, csak erkölcsi vesztessé teszed magad – talán hallottál már arról, hogy az agresszió a gyengék eszköze. Akárhányszor ütsz is meg a jövőben, soha többé nem akarlak látni. Hiába kapacitáltad a múltban is sokszor, minden alkalommal elmondtam, hogy nekem az erőszak nem jön be. Mi lenne, ha végre tudomásul vennéd? Van az a régi mondás, ami nagyon igaz rád, Mackó: kiveheted a kölyköt a gettóból, de nem veheted ki a gettót a kölyökből. Így áll a képlet veled is. Nem lettél újságíró, nem lettél értelmiségi. Az maradtál, aki voltál: egy langyi, telepi suttyó, aki képtelen megzabolázni az erőszakos természetét. Nem a publicisztika teszi az értelmiségit, Mackó, még kevésbé a Mercedes-Benz. Egy értelmiségi többek közt és elsősorban attól értelmiségi, hogy a konfliktusait nem erőszakkal, hanem érvekkel oldja meg. A szó veszélyesebb fegyver, mint az ököl, csak neked sajnos kevés ész jutott, hogy hatékonyan alkalmazni bírd, ezért hívod segítségül a testi erődet. Magamnak is nehezen vallom be, hogy ez az állatias természeted az, aminek egykor nem tudtam ellenállni, de ma már semmi mást nem érzek irántad, mint aggodalmat: nagy kár lenne feláldozni a sorsodat a libidód oltárán. Nem a We Are The World-öt kell magyar Quincy Jonesként pózolva, nyálaskodva és ájtatoskodva elénekeltetni, hogy békepárti légy, Mackó, elég lenne uralkodnod a vadállati ösztöneiden, amikor a vér az arcodba tolul. Hiába pózolsz a Bibliával, az öklöd joga jelzi, hogy keresztény se vagy, csak egy féltékeny, meleg proli, aki ököllel veri pofán azt, akit érzelmileg és testileg nem birtokolhat. Annak örülnél, ha azután, hogy nem lehetek a tiéd, már senki másé se lehetnék, igaz? Csakhogy a szívnek nem parancsolhatsz, Mackó. Nem kényszeríthetsz senkit erőszakkal arra, hogy szeressen. Miért nem veszed végre tudomásul, hogy köztünk lefőtt a kávé: nem vagyunk már együtt, és többé nem is leszünk. Ha újra a közelembe jössz, és újra kezet emelsz rám, újra összevérzem a csinos
kis ruhádat, de soha többé nem tépem le rólad, és Krisztus urunk példáján okulva soha nem ütök vissza. Ehhez mit szólsz, Mackó? Felizgultál? Nehogy azt hidd, hogy félek tőled. Próbálj meg uralkodni magadon, ahogy kulturált emberhez illik, vagy provokáld tovább a sorsot, hátha egy reggel a sitten ébredsz. A döntés a te kezedben van: szorítsd ökölbe, vagy kulcsold imára, és mérd meg a tetteid a krisztusi példa mérlegén.

A poszt alatt megjelent Ábrahám és üzent a baloldali megmondóembernek:

Tedd közzé a felvételt, amit a kis katonád csináld, és ne hagyd abba most már a hazudozást, meg mássz ki ebből a szánalmas áldozati pózból! Életedben először legalább a szektáddal szemben légy férfi, ha Edinával szemben, meg velem szemben nem sikerült annak lenned!

Ahhoz képest, hogy visítoztál, mint egy riherongy meg rohantál a rendőrségre feljelentést tenni, úgy látom egész jól vagy. Örülök

Ábrahám kitálalt

Akkor hadd meséljem el részletesen, hogy hogyan is fajultak odáig a dolgok, hogy megütöttem Puzsért, és hogy aztán ez a mindenkit gyalázó, provokáló, se Istent se embert nem tisztelő, senkiházi szájhős, hogyan szaladt a rendőrségre.

Azt még ő maga sem tagadta korábban, hogy ő volt az, aki évekkel ezelőtt teljesen indokolatlanul kezdte el a mocskolódásomat. De nem volt ezzel semmi gond, mert nem tört be a fejem, ment a szellemi adok-kapok, de még ennek ellenére is volt köztünk egy olyan kapcsolat, hogy felvegyük egymásnak a telefont, vagy beszéljünk egymással.

Kb 2 éve egy szinttel lejjebb adta. Ekkor már a családomat is a szájára vette, és sima, primitív, amolyan belpesten egymás között standardnak tekinthető cigányozásba kezdett. Hozzáteszem, hogy akkor egy eszmetörténeti véleményemet kommentálta úgy, hogy cigányként nekem nincs jogom a felvilágosodást kritikával illetni. Külön érdekesség, hogy több hallgató is panaszt tett ekkor a Spirit Fm ellen a rasszista kijelentések miatt, de én személyesen kértem a hatóságot, hogy ne marasztalják el sem a rádiót sem őt.

Pár hónapja ennél is messzebbre ment és konkrétan minden alap nélküli hazugságokat kezdett rólam terjeszteni. Ekkor felhívtam, és elmagyaráztam neki, hogy itt elég lesz. Akkor fülét-farkát behúzva tett fogadalmat, hogy ő a békés utat keresi. Felajánlottam, hogy találjuk meg közösen ezt a békés utat, és üljünk le, tegye fel az összes kérdését, nincs tabu, válaszolok mindenre, vitassuk meg és zárjuk le ezt az egészet. Ebben állapodtunk meg. Pár nap múlva, amikor már nem egyedül volt a telefon másik végén, pökhendi, nagyképű stílusban adta elő magát, és a korábban egyeztetett vitából semmi nem lett.

És akkor megérkezünk a tegnapi esethez.

Azt gondolta, hogy jó poén lesz, ha egy viccesnek vélt szatírában kezdi el gúnyolni a nevemet, és kezd cigányozni, zsidózni, és buzizni. Őszintén szólva a cigányozáshoz és a zsidózáshoz már hozzászoktam, hiszen követek liberális oldalakat is. Viszont gyerekeim vannak, feleségem és anyám, akik ugyanúgy olvassák az ilyen drogos agymenéseit, mint a szektája.

Szóval ez már túlment, igen!

Délután felhívtam, hogy üljünk le, és beszéljünk. Arra kért menjek a IX. kerületi Tűzoltó utcába. Én egyedül mentem, ő azonban egy kis sráccal lepett ki a kapuból, de a srác nem jött oda hozzánk, csak a kapu mellől a telefonjával kamerázta az egészet. Abban a tudatban érkeztem meg, hogy majd beülünk valahova, hiszen pár perccel korábban még higgadtan beszélgettünk a telefonban. Erre Puzsér felszívva magát, kihúzott háttal elindult felém, mint, aki brenkó. Majd beleállt közvetlen az arcomba. Nem nagyon hatott meg a dolog, teljesen emberi módon próbáltam neki elmagyarázni, hogy bár nem beszéltem erről sehol, de egy hete vesztettük el a kis babánkat, és ebben az állapotban kell a a családomnak és a gyerekeim az ő mocskolódást olvasnia. A legkisebb emberi reakciót sem mutatta.

Közben oldalra fordulva láttam, hogy a kis barátja továbbra is veszi, és arra kértem, hogy ne játssza magát tovább a kamerának, hanem vagy üljünk be az autóba, vagy keressünk egy helyet, de ne csináljon jelenetet. Ekkor méginkább a kamerának játszva elakart viharzani – hiszen a felvétel már meg volt, hogy ő feszengve odaállt – én pedig a keze után nyúltam, hogy azért hadd mondjam már végig, amit elkezdtem. És ekkor a meglökte a kezemet, amire reflexszerűen felpofoztam, ő pedig sikítani kezdett. Majd elszaladt a rendőrségre.

Az eset után magamtól besétáltam a rendőrsége, és elmondtam, hogy mi történt, és vállalom a felelősséget, ahogy ilyenkor a férfiak szokták.

És mielőtt folytatnám, itt szeretnék megállni egy perce, és mindenkit emlékeztetni arra, hogy Húsvét napján, amikor is ugyanez az ember, Dopeman özvegy édesanyjának megb*szásával és a beteg húgának megalázásával próbált vicceskedni, kísértetiesen hasonló volt az eljárásrend.

• előbb meggyalázta a családjukat
• aztán amikor Dopeman kereste kikapcsolta magát, és lemondta a nyilvános előadását
• majd, amikor látta, hogy Dopeman inkább a békés megoldást keresi, akkor a következő sorokkal provokálta tovább a sajtóban: „Csaholós, fogatlan kutya, aki ugat, de harapni nem tud, jöjjön vágjon szájba, ha akar. Én nem félek tőle”

És akkor itt szeretném jelezni, hogy van bizony vörös vonal. Vannak határok. És továbbra sem lehet megoldás az erőszak semmire, de a végtelenségig sem lehet provokálni másokat. És bármennyire meglepő, nem Puzsért tartom itt a főbűnösnek, hanem a Spirit Fm vezetőségét, és személy szerint Korvin Tibit! Hosszú ideje kértem, hogy keressünk erre békés megoldást. Hosszú ideje kértem, hogy legalább a valótlanságok terjesztésének szabjon határt. Legutóbb (kb 3 hónapja) Puzsérral együtt kértük, hogy a rádióban egy kulturált vita formájában hadd rendezhessük a nézeteltérésünket. Elzárkózott!

A keresztény tulajdonosi körbe tartozó rádió vezetője eltűrte, ahogy engem rendszeresen cigányoznak, eltűrte, ahogy Schiffer Andrást zsidózták, eltűrte amikor az alkalmazottai efebofilokat mosdatnak, eltűrte, amikor a hitemen gúnyolódtak, és eltűrte a tegnapit is, hiszen kerestem személyesen és a munkatársain is keresztül. Eltűrte, amikor a rádiója címlap arcai fogyatékos lányokat és özvegyeket gyaláznak. Mindezt egy olyan rádióban, aminek a neve: Spirit!

És tudom, hogy a hazai nyilvánosság arra van kondicionálva, hogy ilyenkor az áldozat is bocsánatért hajbókol, hogy mentse a pozícióját, ahogy kényszerítették arra Rónai Egont is, de én nem fogok így tenni.

Semmi mást nem tettem csak azt, amit bármelyik más férfi is tett volna a helyemben. Nem fogok és nincs is miért szégyenkeznem. Szégyenkezzen csak az az ember, aki mindenkit és mindent megszentségtelenített már, aki se Istent, se embert nem tisztel, és, aki tényleg elhitte azt, hogy bárkivel és barmit megtehet!

A leggyalázatosabb az egészben, hogy a nagy, gonosz szájhős, aki bárkit kivesz a becsületéből, valójában egy beszari, sikongatós, feljelentgetős punci, akitől ugyan provokál, de még arra sem férfi, hogy visszaüssön, ha már elérte a célját. Egy pofont kapott, dőlt-borult, jelentet rendezett, mint a riherongyok. És most keresi a kényelmes áldozati pózt! De megnyugodhat, mert természetesen megint ő jön ki jól az egészből, hiszen fel órája hívtak a Kossuth rádióból és lemondták a holnap reggeli interjúmat a filmem kapcsán az esetre hivatkozva. És a jövő heti szerepléseimet is törölték sorra.

A legkevésbé sem érdekel, lehet cigányozni, meg azzal jönni, hogy mekkora keresztény vagyok.

Igen, hívő keresztény vagyok, de nem k.c.g!