„Kállótól a Parlamentig rendet kell tenni!” – erődemonstrációvá vált a Mi Hazánk kállói felvonulása
Kálló lett szombaton a Mi Hazánk Mozgalom egyik legfontosabb politikai üzenetének színtere. A párt azután hirdette meg a felvonulásos demonstrációt, hogy alig két héttel korábban a településen megtámadták utcafórumukat és a Bűnvadászok kisbuszát.
A történtek után a Mi Hazánk úgy döntött, nem visszavonul, hanem éppen ellenkezőleg: nyilvános, tömeges jelenléttel válaszol arra, amit a párt a közbiztonság összeomlásának, a hatósági gyengeségnek és a helyi lakosság kiszolgáltatottságának bizonyítékaként értelmez.
A rendezvény megtartása önmagában is politikai üggyé vált. Bár a rendőrség eredetileg megtiltotta mind a vonulást, mind a statikus rendezvényt, a Kúria végül mégis megnyitotta az utat a demonstráció előtt. Ez a fejlemény a Mi Hazánk számára nem pusztán jogi győzelem volt, hanem egyben szimbolikus igazolás is.
Azt üzenték vele, hogy szerintük joguk van ott megjelenni, ahol a magyar állam szerintük már nem képes garantálni a rendet.
A borús idő és a fokozott rendőri jelenlét ellenére sok százan érkeztek Kállóra. A párt az ország különböző pontjairól buszokat is indított, hogy minél többen részt vehessenek az eseményen. A hatóságok kiemelt készültséggel fogadták az érkezőket, a gépjárműveket átvizsgálták, ami némileg késleltette a program indulását. A menet végül a Bűnvadászok kisbuszának felvezetésével indult el, és fegyelmezett sorokban vonult a polgármesteri hivatal elé.
A résztvevők szerint a helyiek közül többen az utcára jöttek, figyelték a menetet, néhányan integettek is, miközben egy kisebb csoportban a Száva Vince-féle „jogvédők” is megjelentek.
A rendezvény felszólalói között volt Barcsa-Turner Gábor, a HVIM – Magyar Ellenállás társelnöke, Apáti István és Dócs Dávid, a Mi Hazánk alelnökei, László Attila pilisi polgármester, valamint Toroczkai László pártelnök. A demonstráció hangulatát már a nyitóbeszéd is kijelölte. Novák Előd köszöntőjében megköszönte a jelenlévők kitartását, és úgy fogalmazott: „Köszönöm mindazoknak, akik a rendőrségi tiltások és bűnözői fenyegetések ellenére eljöttek ma tüntetni a közbiztonság megteremtéséért!”
Novák Előd beszédében rögtön összekapcsolta a kállói ügyet a közélet más, vitatott kérdéseivel is, amikor azt mondta:
„Ha az LMBTQ-felvonulást meg lehet tartani, akkor egy rendpárti felvonulást miért nem? Győzött a Mi Hazánk Mozgalom a Kúrián! Miután a belügyminisztérium államtitkára, Sztojka Attila nyomására a rendőrség betiltotta a gyűlésünket, bírósághoz fordultunk. […]
De mindezt felülírta a Kúria ítélete, köszönet illeti a keresetünket benyújtó dr. Gaudi-Nagy Tamást is.” A párt alelnöke ezzel nemcsak a demonstráció legitimitását hangsúlyozta, hanem azt is, hogy a Mi Hazánk saját olvasatában a hatalommal és az intézményi akadályokkal szemben is képes érvényt szerezni akaratának.
Ugyanezen beszédben Novák Előd kitért a sokat vitatott „cigánybűnözés” kifejezésre is, amelyet a Mi Hazánk hosszú ideje következetesen használ, és amely miatt korábban jelentős pénzbüntetés is érte. Szavai szerint: „Kövér László ötmillió forinttal büntetett engem már a cigánybűnözés szó kimondásáért is, pedig az ugyanúgy nem azt jelenti, hogy minden cigány bűnöző volna, ahogy a politikusbűnözés sem azt jelenti, hogy minden politikus bűnöző […]. De vannak tipikus bűnelkövetési formák, melyek sajátos megoldást kívánnak, például a politikusbűnözés visszaszorításához először el kéne törölni a mentelmi jogot, de azt is csak a Mi Hazánk Mozgalom szorgalmazza.” Ezzel a párt ismét megpróbálta saját retorikáját úgy keretezni, mint amely szerintük nem etnikai alapon általánosít, hanem bizonyos társadalmi jelenségekre kíván rámutatni, még ha ezt rendkívül éles és sokak szerint kirekesztő nyelvezettel teszi is.
Barcsa-Turner Gábor felszólalása már egyértelműen a két héttel korábbi konfliktusból indult ki. Beszéde első mondatai közösségi erődemonstrációként értelmezték a jelenlétet:
„A mai demonstrációnk apropója, hogy támadás ért minket, és a bűnözőktől azóta is súlyos fenyegetéseket kapunk. De jelenlétünkkel megmutatjuk, hogy ha egyikünket fenyegetés éri, akkor itt vagyunk mindannyian.”
Rögtön ezt követően világossá tette, hogy politikai és pszichológiai értelemben is az erő felmutatását tekinti a cél egyik legfontosabb elemének: „Nagyon fontos, hogy a bűnözők felé erőt mutatunk fel, hogy elvegyük a kedvüket a bűnözéstől, a fenyegetőzéstől és a támadásoktól.”
A HVIM társelnöke ezután részletesen sorolni kezdte azokat a személyeket, akiket a mozgalom a korábbi támadásokhoz, fenyegetésekhez, illetve tágabb értelemben helyi bűnözési ügyekhez kapcsol. Retorikájának egyik sűrített mondata így hangzott: „Az ordibál legjobban, akinek a háza ég. Az ordibál tehát a legjobban a Bűnvadászokra, aki a legnagyobb bűnöző.” E gondolatmenet alapján a leghangosabb tiltakozókat egyúttal a legsúlyosabb bűncselekmények feltételezett vagy valós elkövetőiként mutatta be.
Név szerint is említett több embert, köztük így fogalmazott: „Makó János, Lyuki: ugye a leghírhedtebb a kardja miatt; szintén egy illegális lakásbitorlóról van szó, lopott árammal a házában, ahogy azt kell – értjük már, hogy miért jött annyira izgalomba, amikor meglátta a Bűnvadászok-buszt. Őt ültette maga mellé egyébként egy kisebbségi vezető, hogy kihirdesse, békét akarnak a faluban, és békésen akarnának tovább bűnözni, de nem jött össze, mert elvitték már azóta kábítószer-birtoklás és -terjesztés, stb. miatt.” A felszólalás itt már túllépett a demonstráció ürügyén, és egy sokkal szélesebb, a helyi bűnözés világát feltérképező vádbeszéddé alakult.
Hasonló élességgel folytatta a többi név felsorolását is: „Testvére, Makó Gábor: ő volt a piros nadrágos fenyegetőző az élőzésből. Szintén elvitték kábítószer miatt. És egyébként az ő fia halt meg abban az autós üldözésben, ami a Kodály köröndtől egészen az M3-asig tartott. És hát jó szokásuk szerint ugye jogosítvány nélkül vezetett a fia, és aztán telesírták a médiát, hogy a rendőrök hajszolták őt halálba.
Majd egészen abszurd fordulatot vett ez a történet, ugyanis a meghalt gyerekének sírja mellett találták meg a kábítószer-kereső kutyák az elásott drogot.”
Ez a megszólalás is jól mutatta, hogy a Mi Hazánk és szövetségesei tudatosan a legkeményebb, legsokkolóbb történetekkel igyekeznek alátámasztani azt a képet, amely szerint a rend felbomlása már nem elszigetelt jelenség, hanem rendszerszintű állapot.
Barcsa-Turner ezután egy másik, súlyos társadalmi problémaként tálalt jelenségre is kitért. Állítása szerint: „Kutakodásunk során felgöngyölítettünk egy nagyon durva jelenséget: csak Kállón száz körüli gyermek van elhelyezve nevelőszülőknél az elmúlt éveknek az összesített adatai alapján.” Ezt a kijelentést tovább erősítve hozzátette: „Rémtörténetekről hallani: éhezésekről, nélkülözésekről.” Ezzel a beszéd immár nemcsak közbiztonsági, hanem szociális, gyermekvédelmi és intézményi kudarcokat is a helyi viszonyok közé rajzolt.
Különösen kemény mondatokkal illette egy másik említett szereplőt is: „Horváth László – alias Kubai – volt az internetes baltás fenyegetőző. Információgyűjtésünk alapján az egyik legaljasabb, legveszélyesebb alak, akitől rettegnek a környéken, és az elmondások alapján ő a méregfog, akit ki kell húzni.” A beszéd logikája szerint a tüntetés nem pusztán politikai demonstráció volt, hanem nyílt névsorolvasás, amelyben a párthoz kötődő szereplők konkrét helyi figurákat neveztek meg és állítottak pellengérre. Ezt a gondolatot erősítette a következő mondat is:
„Ez a társadalomra sokkal veszélyesebb, mint a mi tüntetésünk.”
Barcsa-Turner Gábor végül nem egyszerűen helyzetértékelést adott, hanem jövőbeni fellépést is megígért: „Meg fogják bánni a napot, amikor begördült ide a Bűnvadászoknak a kisbusza, és ellenük fenyegetőzésekbe kezdtek.” Ez a mondat sokat elárult a rendezvény politikai karakteréről: a Mi Hazánk a kállói jelenlétet nem lezárt ügyként, hanem egy hosszabb, folytatódó akció kezdeteként állította be.
Apáti István felszólalása már még nyíltabban a megtorlás és a zéró tolerancia nyelvét használta. A központi üzenete a kollektív politikai válasz volt: „A közösségünk akár egyetlen tagja elleni támadást az egész közösségünk ellen intézett támadásnak tekintjük, és ennek megfelelően fogunk eljárni.” A Mi Hazánk alelnöke ezzel a saját politikai táborát egyfajta támadásokra együtt reagáló, összezárt közösségként mutatta fel.
Apáti beszéde során egyértelműen a legsúlyosabb büntetőpolitikai szigor mellett érvelt, amikor arról beszélt, hogy a legveszélyesebbnek tartott elkövetőket nem volna szabad többé visszaengedni a társadalomba.
Ezzel párhuzamosan a rendőrség helyzetét is érintette, és a közbiztonság romlását részben a rendvédelmi állomány megbecsültségének hiányával magyarázta. Ennek kapcsán mondta: „Nekünk, mi hazánkosoknak nem fog megremegni a kezünk akkor, amikor arról kell szavazni, hogy legalább kétszeresére emeljék fizetéseiket.”
Beszédének talán legemlékezetesebb mondata az volt, amely a demonstráció címadó jelszavává is vált: „Kállótól a Parlamentig kell rendet tenni, mert a politikusbűnözés – ami szétlopja, megnyomorítja és tönkreteszi hazánkat – és a szegregátumokra jellemző bűnözés olyan, mint egy rosszindulatú daganat: ha időben felfedezik és kiveszik a testből, akkor a teljes gyógyulás esélye közel 100 százalék. Ha hagyjuk, hogy elhatalmasodjon, és áttéteket képezzen, akkor bele fogunk halni.”
Ez a hasonlat pontosan mutatta, hogy a Mi Hazánk a helyi rendészeti kérdéseket országos politikai rendszerkritikává emeli, és a falusi konfliktusokat a teljes magyar állam működési zavarával kapcsolja össze.
Ugyanakkor Apáti igyekezett különbséget tenni a bűnözők és a törvénytisztelő cigány emberek között is. Ennek megfelelően fogalmazott így: „A cigány embereknek, azoknak, akik betartják a törvényeket, tisztességesen nevelik gyermekeiket, tanulnak és dolgoznak, semmi félnivalója nincs a Mi Hazánktól és a Mi Hazánkhoz kötődő szervezetektől. […] Két dologban mindig partnerek leszünk: a tanulás és a munka biztosításában.” Majd ezt még egyértelműbbé tette: „Ha erről van szó, a cigányság mindig szövetségesére találhat a Mi Hazánkban.” E kijelentések politikai funkciója nyilvánvaló volt: a párt igyekezett saját kemény rendpárti retorikáját úgy keretezni, hogy azt ne etnikai, hanem magatartási alapon megkülönböztető álláspontként láttassa.
László Attila pilisi polgármester felszólalása már a helyi végrehajtás és a gyakorlati rendteremtés példájaként szolgált. Beszédét így kezdte: „Elég volt abból, hogy drogos bűnözők diktálják a tempót.” Saját településének példájával azt kívánta bizonyítani, hogy megfelelő akarattal és vezetői keménységgel a közbiztonsági helyzet javítható. Mint mondta: „Hivatali beiktatásomat követően szinte azonnal hadat üzentem a bűnözőknek. Megmutattam, miként lehet a káoszon úrrá lenni. És nem csak Pilis városában, a környező településeken is, hiszen számtalan megkeresés érkezik hozzám az élhetetlenné vált településrészekről, településekről.” Beszéde egyfajta mintamodellként kínálta Pilist Kálló és más, hasonló gondokkal küzdő települések elé.
László Attila szerint a változás már kézzelfogható eredményeket hozott: „Eltelt másfél év, és ma Pilis biztonságosabb, élhetőbb és vonzóbb településsé vált. Egy olyan hely, ahonnan ezelőtt elmenekültek, most egyre többen akarnak odaköltözni, dolgozni, és családot alapítani.”
A mondat nemcsak helyi önigazolás volt, hanem kampányüzenet is: a Mi Hazánk azt akarta demonstrálni, hogy amit országosan ígér, annak legalább részleges helyi mintája már létezik.
Dócs Dávid felszólalása újra a kállói konfliktus konkrétumaihoz tért vissza, de közben országos politikai üzenetté emelte a történteket. Már beszéde elején ironikusan utalt a párt támogatottságáról szóló közhelyekre: „Nézzetek körül! Azt mondják ránk, hogy mi egy 5 százalékos párt vagyunk. De akkor itt van mindenki, úgy látszik, ebből az 5 százalékból.” Ezután a jelenlévők bátorságát dicsérte, és hangsúlyozta, hogy korábban is feszültséggel teli helyzet alakult ki.
A kállói eseményeket értelmezve kijelentette:
„Az effajta viselkedés nem Kállóra, nem Nógrádba, nem Magyarországra, nem Európába és nem a 21. századba való.”
Majd hozzátette: „Mi a bűnözőkkel és az őket pártoló, az igazságtól fényévnyi távolságra álló, Száva-féle kamu jogvédőkkel szemben nem általánosítottunk, nem uszítottunk, nem gyűlölködtünk; csupán bemutattuk a fájó valóságot: hova vezetett a 16 éves pintéri rend. Sem akkor, sem most nem provokatív szándékkal érkeztünk a településre; mi nem balhézni, hanem demonstrálni jöttünk. Demonstrálni, hogy soha nem fogjuk elfogadni: a társadalomba beilleszkedni képtelen elemek tartsanak rettegésben és uralmuk alatt településeket.” Ezzel Dócs a párt narratívájának egyik legfontosabb elemét ismételte meg: a Mi Hazánk szerint nem ők hozzák a konfliktust, hanem a már meglévő problémára reagálnak látványosan.
Beszédének politikai csúcspontja az a kijelentés volt, amikor saját pártját egyedüli, valódi rendpárti erőként állította be: „Mára mindenki számára egyértelművé vált: ezt egyedül egyetlen párt tűzte a zászlajára. Egyedül mi vagyunk, akik fel merjük emelni – és fel is emeljük – hangunkat a bűnözés, a züllés és a káosz ellen.” Ehhez kapcsolódva a kormányt is bírálta, és úgy fogalmazott:
„Márpedig mi azt mondjuk, hogy eddig és ne tovább. Nem hagyjuk tovább zülleni a magyar vidéket, nem hagyjuk tovább sanyargatni becsületes honfitársainkat, és visszavesszük a mi hazánkat.”
Toroczkai László beszéde volt a demonstráció záró és legerősebb politikai aktusa. Már nyitómondatával közösségi mozgósításként és erkölcsi kötelességként keretezte az eseményt: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Ezt így folytatta: „Meg kell üzennünk ezeknek az élősködő bűnözőknek: a piti tolvajoktól a szamurájkardos, fekete BMW-s gengsztereken át egészen a kormányig érő, fehérgalléros bűnözőkig mindegyiknek tudnia kell, hogy vége. Takarodó a börtönbe! Itt van a Mi Hazánk Mozgalom, amely ezt tényleg meg is fogja tenni.” Toroczkai ezzel teljesen egy síkra helyezte a helyi bűnözést és az országos politikai korrupciót, vagyis a tüntetést egyszerre tette rendészeti és rendszerváltó üzenetté.
Később így utalt a korábbi támadásra és a kormány szerepére: „Hiszen maguk is elmondták, akik ránk támadtak: nem az volt a bajuk, hogy milyen származású bűnözőkkel foglalkozunk. Maguk is elmondták, hogy világéletükben bűnözők voltak, és bűnözők is akarnak maradni. Na, ezért kellett most begyűjteni őket.”
Toroczkai szerint a kormány nem előzi meg, hanem csak utólag, a nyilvánosság nyomására kezeli az ilyen ügyeket, ezért szerinte a Mi Hazánk jelenléte kényszerítette ki a fellépést.
Erősen kampányhangulatú része volt a beszédnek, amikor belügyi vezetőknek üzent: „Na, ennek fogunk véget vetni két hét múlva.” Majd még világosabban fogalmazott: „Van egy üzenetem Sztojka Attila és a főnöke, Pintér Sándor számára. 16 évvel ezelőtt azt ígérték, hogy rendet tesznek Magyarországon. Ma azért vagyunk itt, mert ez 16 év alatt sem sikerült nekik. Nincs több lehetőségük! Két hét múlva Pintér Sándorékat nyugdíjazni fogjuk.”
Toroczkai kitért Magyar Péterre is, akit azzal vádolt, hogy valótlanságokat állított a kállói demonstráció kapcsán. Ezzel összefüggésben mondta:
„Magyar Péternek minden nap megdől egy hazugsága. Ez a mai is megdőlt, mert ma is hazudott, mint ahogy két nappal ezelőtt is hazudott, amikor azt mondta, hogy mi visszaléptetjük képviselőjelöltjeinket. Egyetlenegy mi hazánkos sem fog visszalépni sem a Fidesz, sem a Tisza Párt javára, mert éppen itt állunk a győzelem kapujában, amikor végre a magyar igazság fog uralkodni a magyar Országgyűlésben.”
A pártelnök szerint tehát a Mi Hazánk nem mellékszereplő, hanem a magyar politika egyik kulcsszereplője kíván lenni.
Ezt a gondolatot még tovább erősítette, amikor kijelentette: „Ettől retteg annyira a Fidesz és a Tisza Párt, mert nem tudnak teljhatalomhoz jutni, ezért minden nap a Mi Hazánkról beszélnek most már, mert pontosan tudják, hogy mi fogunk rendet tenni ott, az Országgyűlésben.” Majd a leginkább kampányszlogenné formálható mondattal zárta ezt a részt: „És igen, két hét múlva Orbán Viktor és Magyar Péter is izzadni fog – ezt megígérem!”
A beszéd későbbi szakaszában Toroczkai ismét a kállói eseményekből indult ki, de azokat a teljes magyar politikai elit és kormányzati működés bírálatába ágyazta. Azt mondta: „Fejétől bűzlik a hal!” Majd így folytatta: „Ezeknek a szamurájkardos helyi bűnözőknek és a környékbeli falvakban szabadon garázdálkodóknak csak azért ilyen nagy a pofája, mert akik a kormányrúdnál, a hatalomban vannak – Pintér Sándorék és társai –, hagyják, hogy fenyegessék tisztességes honfitársainkat. Magyarokat, cigányokat, svábokat – minden tisztességes, becsületes embert – terrorban tartanak ezek a rohadék bűnözők. Azért tehetik meg, mert ilyen a felső vezetés, ilyen a magyar politika, és ilyen gyalázatos kormányaink voltak az elmúlt évtizedekben.”
A történelmi-politikai keretezés innen még tovább szélesedett. Toroczkai úgy fogalmazott: „Hogy még mindig az SZDSZ szellemisége uralkodik Magyarországon, akik a ‘90-es években alakították ki azt a gyakorlatot, hogy ebben az országban bűnöző urak vannak, a bűnözőknek különböző személyiségi és egyéb jogaik vannak.” Majd azonnali fordulattal saját programját ellenpontként helyezte szembe ezzel: „Ennek is véget fogunk vetni holnap. Itt újra a tisztességes honfitársainké lesz minden jog ebben az országban.” E gondolatmenet a rendezvény egyik legsarkosabb üzenetévé vált: a tisztességes emberek jogainak helyreállítása a bűnözők rovására, kemény rendészeti fellépéssel.
A pártelnök a korrupcióval és az elszámoltatással kapcsolatban is markáns ígéreteket fogalmazott meg. Kijelentette: „A Matolcsy-klánt hazahozzuk az Egyesült Arab Emírségekből. A lehető legrosszabb helyre menekültek, ugyanis ott rendkívül jó diplomáciai kapcsolataim és barátaim vannak.”
Azt is hozzátette, hogy szerinte a Magyar Nemzeti Bankból eltűnt összegeket is vissza kell szerezni. Még látványosabb képpel élt, amikor Schadl György balatoni nyaralójáról beszélt, és azt mondta, hogy ha felhatalmazást kapnak, személyesen nézi majd végig a ledózerolását.
Nemcsak kormányközeli szereplőket, hanem más politikai oldalakhoz kapcsolt neveket is megemlített. Ennek kapcsán kijelentette: „És szeretnék üzenni az összes többi, hasonló fehérgalléros bűnözőknek, hogy senki ne számítson kegyelemre. És nem számít nekünk a párthovatartozás sem. Ha a felszámoló maffia ügyében nemcsak Jellinek Dániel és NER-lovag társai érintettek, hanem Magyar Péter is, akkor őt is el fogjuk számoltatni. Talán ezért fél az elszámoltatás szótól. Mert pontosan tudjuk – és ő is tudja, hogy mi tudjuk –: a mai napig kapcsolatban áll Jellinek Dániellel, a felszámoló maffia egyik vezetőjével, Magyarország hetedik leggazdagabb emberével, aki Tiborcz István üzlettársa.” Ezt tovább élezte azzal az ígérettel, hogy ha a vitatott adásvételi szerződést nem hozzák nyilvánosságra, akkor ő maga fogja megtenni: „Ha a választásokig ők nem teszik meg, és nem hozzák nyilvánosságra ezt a szerződést, akkor én fogom megtenni! Megmutatom a magyaroknak: már megint hazudott nekik a Fidesz és a Tisza Párt vezetése is.”
A rendezvény egyik legkonkrétabb bejelentése a Bűnvadászok jövőjére vonatkozott. Toroczkai egy adásvételi szerződést is felmutatott, amely egy taktaszadai ingatlan megvásárlásához kapcsolódik, és közölte:
„Létrehozzuk a Bűnvadászok első központját.”
A terv szerint ebből egyfajta állandó jelenléti pontot építenének ki, ahonnan a szervezet felléphet a hasonló ügyekben. Ehhez kapcsolódva azt is üzente: „Bárhol, ahol rátámadnak a Bűnvadászokra, bárhol, ahol rátámadnak a Mi Hazánk aktivistáira, ott örökre megkapják a Bűnvadászokat! El sem jövünk onnan többé!”
A zárásban Toroczkai ismét maximális politikai tétre emelte a demonstrációt. Így fogalmazott: „Két hét múlva – ha a magyarok a saját érdekükben és hazánk javára bölcs döntést hoznak – a Bűnvadászokkal beköltözünk, és elfoglaljuk a Belügyminisztériumot, a Parlamentet, valamint az összes kormányzati pozíciót. Nem csak egyet: az egész országban rendet fogunk tenni!” Ez a mondat egyszerre volt kampányzáró ígéret, politikai fenyegetés és erődemonstráció, amely a kállói jelenetet országos hatalomtechnikai ambícióvá tágította.
A kállói demonstráció így végül jóval több lett egy helyi incidensre adott válasznál. A Mi Hazánk a rendezvényt arra használta fel, hogy egyszerre beszéljen közbiztonságról, rendészeti szigorról, a cigányság és a bűnözés kérdéséről, rendőri bérekről, politikai korrupcióról, a kormány alkalmatlanságáról, Magyar Péter hitelességéről és saját kormányzati ambícióiról. A párt egyetlen színpadon, egyetlen délután alatt igyekezett összesűríteni mindazt, amit saját politikai ajánlatának lényegének tart:
zéró toleranciát a bűnözéssel szemben, kemény fellépést a politikai ellenfelekkel szemben, és azt az állítást, hogy csak ők képesek valódi rendet tenni Magyarországon.
Kállón tehát nem csupán egy felvonulást tartottak meg, hanem egy olyan politikai színjátékot, amelyben a helyi konfliktus országos jelkép lett. A település a Mi Hazánk narratívájában egyetlen délutánra a magyar vidék kiszolgáltatottságának, a rendészeti kudarcoknak és a közelgő politikai leszámolás ígéretének közös díszletévé változott. A párt minden megszólalója ugyanabba az irányba húzta a történetet: a kállói ügy szerintük nem kivétel, hanem bizonyíték arra, hogy „Kállótól a Parlamentig” valóban rendet kell tenni.
