Információs hídfőállás Berlin és Budapest között: A Direkt36 és a „független” hálózat valódi arca

A magyar médiatér felett hosszú évek óta lebeg a „független oknyomozás” mítosza. Ez a transzparensnek látszó felület azt hirdeti, hogy létezik egy szakmai elit, amely kizárólag a közérdek és az igazságkeresés mentén végzi munkáját.

Ám ha a hangzatos szalagcímek mögé nézünk, és a cégbírósági adatok, a könyvelési mutatók, valamint a titkosszolgálati szálak mentén kezdjük el olvasni a történetet, egy sokkal ridegebb valóság rajzolódik ki: egy tudatosan felépített, nemzetközi információs központ képe, amelynek céljai messze túlmutatnak a klasszikus tájékoztatáson.

Titkosszolgálati futár vagy újságíró?

A rendszer központi alakja, Panyi Szabolcs körül az utóbbi időben olyan súlyos információk láttak napvilágot, amelyek alapjaiban rengetik meg a szerkesztőség hitelességét. A nyilvánosságra került hangfelvételek és dokumentumok alapján Panyi nem csupán megfigyelője volt a nemzetközi folyamatoknak, hanem aktív, operatív segítője is. Azzal, hogy egy magyar kormánytag – Szijjártó Péter külügyminiszter – közvetlen elérhetőségét szolgáltatta ki egy idegen állam titkosszolgálatának, átlépte azt a vörös vonalat, amely az újságírót elválasztja az információs futártól.

Ebben a kontextusban a korábbi „leleplezések” már nem szakmai sikerként, hanem egy nagyobb, külföldről vezérelt lejárató művelet epizódjaiként értelmezhetők.

A kártyavár összeomlása: bizonyítatlan vádak és bírósági bukások

A Direkt36 nimbuszát két tartópillér tartotta: a nemzetközi hálózati támogatás és a tévedhetetlenség látszata. Azonban az elmúlt időszak bírósági ítéletei és a módszertani hiányosságok feltárása után ez a fal megrepedt.

A 2021-es Pegasus-sorozat volt a szerkesztőség eddigi legnagyobb volumenű művelete, ám a projekt alapvető problémája a közvetlen bizonyítékok hiánya maradt. Soha nem nyert hitelt érdemlő igazolást, hogy az emlegetett telefonszám-adatbázis valóban megfigyelési lista volt-e, vagy csupán egy potenciális érdeklődési kör.

A technikai vizsgálatok során Panyi Szabolcs saját telefonján sem sikerült minden kétséget kizáróan összekötni a talált nyomokat a magyar állami szervekkel, így a botrány megmaradt a feltételezések szintjén, amely azonban alkalmas volt Magyarország megítélésének nemzetközi rombolására.

Míg a Pegasus-ügy a technikai ködösítés miatt maradt bizonyítatlan, a 2023-as kínai vegyianyag-elosztóról szóló cikk esetében a magyar igazságszolgáltatás már pontot tett az ügy végére. A bíróság megállapította, hogy a Direkt36 állításai valótlanok voltak, és a portál olyan birtokukba jutott tervezetekre hivatkozott, amelyek ebben a formában nem léteztek. Ez a pont jogilag is rögzítette, hogy a szervezet nem csupán tévedett, hanem tudatosan épített fel egy félelemkeltésre alkalmas, valóságalapot nélkülöző narratívát. Ugyanez a minta rajzolódik ki az orosz befolyással kapcsolatos automatikus vádaknál vagy a Dinasztia című videójuknál, amely kapcsán felmerült, hogy valójában egy ukrán dezinformációs akció részeként készült.

Fizetett narratívák, azaz ösztöndíjak a „megfelelő” történetekért

A szerkesztőség munkáját és a szerzők személyes motivációit érdemes a konkrét anyagi juttatások tükrében is megvizsgálni.

A Direkt36 újságírói rendszeresen részesülnek olyan külföldi ösztöndíjakban és projektalapú kifizetésekben, amelyek fókusza feltűnő egyezést mutat a portál által sulykolt politikai üzenetekkel.

A finanszírozási hálózatban központi szerepet játszik az amerikai kormányzati hátterű USAID által támogatott Zinc Network, valamint a Sigrid Rausing Trust, amely kifejezetten a jogállamisági kérdésekre és a korrupcióra fókuszáló anyagokat honorálja. Panyi Szabolcs és kollégái munkásságát olyan szervezetek is dotálják, mint a brüsszeli központú Civitates, vagy a Daniel Sachs-hoz köthető Foundation for Democracy and Pluralism. Ezek a támogatások valójában célzott megrendelések, ahol a pénz nem általános működésre, hanem konkrét, a magyar kormányt támadó cikksorozatok és videók legyártására érkezik. Amikor egy újságíró nemzetközi alapítványok fizetési listáján szerepel, a „függetlenség” már csak egy marketingeszköz, a valóság a megrendelői igények kiszolgálása.

Guruló dollárok és berlini „mentőöv”

A Direkt36 Újságíróközpont Nonprofit Kft. gazdasági háttere szintén ellentmond a független, kis szerkesztőség képének. Miközben a hazai sajtópiac jelentős része a túlélésért küzd, ez a szervezet 2024-re megduplázta profitját, eszközállománya pedig meghaladta a 426 millió forintot. A rendkívül magas likviditás és a két év alatt megduplázódott pénzeszközök egy olyan stabil, külföldi tőkével megtámogatott entitást mutatnak, amely mögött valójában egy teljesen feltöltött trezor áll.

A finanszírozók névsora – a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványoktól a Rockefeller Brothers Fundig –  világossá teszi, hogy a tartalomgyártás mögött milyen politikai prioritások és stratégiai elvárások húzódnak meg.

A történet legújabb, 2026-os fejezete azonban már a stratégiai visszavonulásról vagy az előremenekülésről szól. Azzal, hogy a tulajdonosi struktúrát egy Berlinben bejegyzett német jogi entitásba, a Direkt36 Ug-be helyezték át, a szervezet gyakorlatilag kivonta magát a hazai elszámoltathatóság alól. Ez a nemzetközi átrendeződés végleg leemeli a maszkot a szervezetről, és

megmutatja, hogy a Direkt36 már nem egy magyar újság, hanem egy globális hálózat információs csomópontja, amelynek működése elszakadt a magyar valóságtól, hogy egy idegen geopolitikai sakkjátszma bástyájává váljon.

A hálózat ereje: szimbiózis a Telexszel és a Partizánnal

A Direkt36 gazdálkodása nem egyedülálló jelenség, hanem egy nagyobb, szervesen összekapcsolódó ökoszisztéma része. A legfrissebb, 2024-2025-ös adatok alapján kirajzolódik a hazai „dollármédia” belső munkamegosztása.

A Telex szimbiózis

A Direkt36 írásainak elsődleges platformja a Telex (Van Másik Zrt.), amely 2024-ben már milliárdos nagyságrendű forgalmat bonyolított. A két szerkesztőség közti átjárás és a közös kampányok mögött ugyanazok a nemzetközi finanszírozók (pl. Open Society Foundations, Rockefeller Brothers Fund) állnak. Amíg a Direkt36 legyártja a nyersanyagot” (a dezinformációra épülő leleplezést), addig a Telex a milliós elérésével gondoskodik a narratíva tömeges terjesztéséről.

A Partizán és a vizuális agitáció

A Gulyás Márton nevével fémjelzett Partizán szintén ugyanabból a forrásból (Daniel Sachs és a Foundation for Democracy and Pluralism) merít. A 2024-es beszámolók szerint a Partizán mögött álló alapítvány bevételei szintén ugrásszerűen nőttek, miközben videós tartalmaik stílusa és üzenetei tökéletesen rímelnek a Direkt36 oknyomozásaira.

Ezek a szervezetek nem versenytársak, hanem egymást erősítő partnerek. Míg a Direkt36 Újságíróközpont Nonprofit Kft. 2024-re megduplázta profitját (10,8 millió Ft) és 426 millió forintos eszközállományt halmozott fel, addig a partner-szervezetek hasonlóan extrém növekedést produkáltak.

Ez a pénzügyi trezor biztosítja, hogy a magyar választási kampányok idején a külföldi megrendelők igényei szerint dőljön az információ a választókra.

Az olvasónak tehát ma már nem elég a cikkeket értelmeznie, hanem a cégtörténetet, a személyre szabott ösztöndíjakat és a pénz útját is látnia kell. Mert a modern médiában a valódi történet gyakran nem a sorok között, hanem a tulajdonosi lapokon, a külföldi alapítványok bérlistáin és a titkosszolgálati jelentések metszéspontjában ér véget.