Panyi Andersen meséi
Aki a haveri számmisztikusai szerint húsz százalékkal vezeti a közvélemény-kutatásokat, ugyan miért kezdené magyarázni jó előre a bizonyítványát? („Választási csalásra készülnek Orbánék, jaj, Brüsszel, segíts!”) Miért szőne bugyuta meséket a budapesti orosz nagykövetségre magát bekvártélyozó „delegációról”, amely valahogyan megpróbál belefondorlatoskodni a magyar választásokba?
Miért handabandázna arról, hogy Orbán behívta az oroszokat? (Éppen ő, aki 1989-ben hazazavarta őket.) Ha egy párt (vagy szekta) tényleg húsz százalékkal vezet, az minek talál ki ilyen átlátszó marhaságokat? Hiszen csak annyi lenne a dolga, hogy magabiztosan áradjon tovább – bele az elkerülhetetlen győzelembe. Ha viszont mégis kitalál, fölteszem, azért teszi, mert az állítólagos előny: mese habbal. Ahogy az orosz beavatkozás is.
A szóban forgó fabula a VSquare nevű „nemzetközi tényfeltáró” oldalon kélt szárnyra, bizonyos Panyi Szabolcs pennájából. Eszerint Kirijenko és Titov elvtársak vezetésével titokzatos delegáció ólálkodik és áskálódik az orosz követségen azzal a sanda szándékkal, hogy hatalomban tartsa a „Zórbánt”. Aki ugye Putyin pincsije és így tovább. Holmi bizonyítékok ugyan nincsenek az áskálódásra, ólálkodásra, „választásbefolyásolásra”. De kit érdekel? Hiszen a lényeg: a zavarkeltés.
A Tisza szekta hívei pedig habzsolnak bármilyen ál- és rémhírt Aszad gépétől a kémtollakon át az internetzavarókig. Az orosz beavatkozás regéjével talán el lehet terelni a figyelmet az ukrán háborús maffia aranykonvojáról, az Orbán Viktort és kisunokáit halálosan megfenyegető véglényekről vagy az olajblokádról.
Végtére is kit érdekel, ha Zelenszkijék bedöntik a magyar gazdaságot, mikor állítólag itt sunnyog ez a Kirijenko vagy ki a szösz?
Szóval hallgassunk csak Panyira, aki a Biden-érában úgy járt ki-be az amerikai külügybe, mint Zelenszkij aranykonvoja a bécsi Raiffeisenbe. És aki puszi-pacsiban van az amerikai baloldal nemzetbiztonsági tanácsadóival. Amúgy képzeljék, ugyanez a Panyi mester faragta rímbe néhány éve az úgynevezett „Pegasus-ügyet”. Akkor épp azzal vádolta meg – telefonja sercegése nyomán – a kormányt, hogy az izraeli NSO Group kémszoftverével, a Pegasussal figyelteti őt (meg a magyarországi ellenzéket). Ám Panyi túljárt az eszükön, leleplezte a magyar–zsidó világ-összeesküvést. Elvitte távbeszélőjét a Citizen Lab nevű Soros-csapathoz, ahol egy informatikus föltárta előtte a szörnyű igazságot: a zsidók (meg Orbán) figyelik őt. Haladéktalanul dobjon hát el minden kütyüt, vesse be magát a Bakonyba, mint Sobri Jóska, ott talán elrejtőzhet egy kő alatt. Hogy a magyar államnak semmilyen szerződése nem volt nevezett céggel, és sosem használta a szóban forgó programot, az természetesen nem érdekelt senkit, pláne a mindenféle Soros- meg USAID-zsetonokkal jól tartott fabulafaragót.
Hogy minden valamirevaló nagyhatalomnak mozognak itt ügynökei, hírszerzői, azt biztosra vehetjük. Miként azt is: azok avatkoznak bele a legpofátlanabbul a belügyeinkbe, amelyek a leghangosabban mutogatnak másokra. Tehát: a nemzetközi baloldal.
Lám, az amerikai elnökválasztásoknál is többször elbábozták Putyin állítólagos beavatkozását, meg hogy orosz hekkerek segítették Trumpot; aztán kiderült: hazugság és koholmány az egész. Most mégis újra ezzel támadnak. Unalmasak. És persze ugyanazok riogatnak választási csalással, akik megértően bólogattak, amikor jogerős ítélet nélkül eltiltották az elnökválasztáson indulástól a francia patrióta Marine Le Pent. Mindeközben a nejét lehallgató és a felvétellel őt másfél évig zsaroló Övcsatos szólítja föl az oroszokat, hogy ne zsaroljanak minket. Annyira szánalmas, hogy szinte már vicces.
(magyarnemzet.hu/Pilhál Tamás írása)
