Egy tábornok, egy tó és az internet – hogyan lesz egy cikkből összeesküvés

Az internetnek van egy sajátos működési logikája. Nem az számít benne, hogy mi bizonyított, hanem az, hogy mi hangzik elég izgalmasan ahhoz, hogy tovább lehessen mesélni. Egy történet akkor kezd igazán élni, amikor már nem a tények mozgatják, hanem a képzelet.

Most éppen egy ilyen történet járja körbe a magyar nyilvánosságot.

A sztori egy oknyomozó cikkel kezdődött, amelyben Panyi Szabolcs, a Direkt36 és a VSquare újságírója arról írt, hogy egy NAV-dandártábornok, Torda Csaba egy somogyi farmon rendezett esemény után másnap holtan került elő egy sekély tóban. A rendezvény egy előléptetési ünnepség volt, magas rangú vendégekkel, a beszámoló szerint több mint száz meghívottal.

A cikk névtelen forrásokra hivatkozik, akik állítólag ismerik a történteket.

Eddig a pontig ez egy klasszikus oknyomozó újságírói anyag: információk, háttérforrások, részletek, amelyeknek egy része nyilvánosan nem ellenőrizhető.

A történet azonban itt nem állt meg. Ahogy az lenni szokott, a cikk hamar megjelent más portálokon is, hivatkozással, forrásmegjelöléssel, rövidebb vagy hosszabb kivonatban. Az olvasó pedig azt látja: mindenhol erről írnak.

Valójában azonban nem több forrásról van szó, hanem ugyanannak a történetnek a sokszorosításáról. Az egyik cikk a másikra hivatkozik, a harmadik az elsőre, a negyedik pedig már csak sajtóértesülésekre.

Ez a médiavilág egyik jól ismert jelensége: a visszhang.

Egyetlen információ elindul, majd körbejárja a nyilvánosságot, és közben egyre inkább úgy tűnik, mintha sok különálló bizonyíték támasztaná alá. Pedig valójában ugyanaz a történet ismétlődik újra és újra. A folyamat következő állomása a közösségi média, ahol már nem újságírók írják a történetet, hanem a kommentmező.

És a kommentmező nem szereti a bizonytalanságot, ott a hiányzó részletek mindig kitöltődnek. Ha a cikkben kérdőjelek vannak, az internet hamar felkiáltójelekké alakítja őket.

Így lesz a balesetből gyilkosság. Az időbeli egybeesésből kapcsolat. A hatósági hallgatásból eltussolás.

A történet pedig – mintha csak egy politikai thriller forgatókönyve lenne – újabb és újabb elemeket kap, mert az eredeti beszámoló nemcsak a tragédiát írta le, hanem finoman egymás mellé helyezett két eseményt is: a somogyi farmon történt halálesetet és azt a látványos akciót, amelyben a hatóságok az M0-son elfogtak egy ukrán pénzszállító konvojt.

A cikk természetesen nem állította, hogy a két ügy között bármilyen kapcsolat lenne, nem mondta ki, hogy az egyiknek köze lenne a másikhoz. Mindössze egymás mellé tette őket az idővonalon.

És az internet pontosan tudja, mit kell kezdeni az ilyen mondatokkal. A sugallat sokszor erősebb, mint az állítás.

Ha két esemény egy szövegben egymás mellé kerül, az olvasó egy része máris összeköti őket. A történet pedig elkezd önálló életet élni. A kommentmezőkben hamar megszületnek a magyarázatok: pénzmosás, aranyszállítmány, titkos ügyek, eltussolt bűncselekmények.

A fantázia szinte korlátlan.

Persze az időzítés sem véletlenül válik izgalmassá. Magyarországon politikai kampányidőszak közeleg, és ilyenkor a közélet különösen fogékony minden olyan történetre, amelyben titkok, hatóságok és rejtélyes halálesetek szerepelnek.

A kampány ugyanis nemcsak a politikusok számára jelent lehetőséget, hanem a történetek is ilyenkor találnak igazán hálás közönségre.

A valóság azonban általában sokkal prózaibb. Az élet tele van szerencsétlen véletlenekkel, félreértésekkel és hiányos információkkal. A tragédiák túlnyomó többsége nem politikai krimi, hanem egyszerű emberi balszerencse.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kérdések ne lennének jogosak. Ha egy magas rangú állami vezető haláláról van szó, a nyilvánosság természetesen vár magyarázatot. Az átláthatóság nem kegy, hanem alapelv. A közvéleménynek joga van tudni, mi történt. De a kérdések nem azonosak a válaszokkal.

Az összeesküvés-elméletek egyik sajátossága, hogy nem a bizonyítékokra épülnek, hanem éppen azok hiányára. Ha nincs információ, az már önmagában gyanús. Ha van információ, akkor az biztos félrevezetés. Ebben a logikában minden történet ugyanarra a következtetésre jut: valaki biztos titkol valamit.

Az internet korában így születnek az új legendák.

Nem sötét titkosszolgálati irodákban, hanem képernyők előtt ülő emberek fejében. Egy cikkből történet lesz, a történetből narratíva, a narratívából pedig hamarosan köztudott tény.

Pedig jelenleg az egyetlen biztos pont a történetben Panyi Szabolcs cikke és az abban szereplő névtelen források állítások állítása. Minden más – a kapcsolatok, a feltételezések, a rejtett szálak – már az internet kreatív értelmezése.

Az összeesküvés-elméleteknek ugyanis van egy sajátos tulajdonságuk. Mindig elegánsak, logikusak és izgalmasak. A valóság viszont ritkán ilyen, az általában sokkal egyszerűbb, sokkal kuszább, és sokkal kevésbé látványos.