Korai piac, fantomcégek és kizsigerelt sofőrök: így működhetett a budapesti zöldségbiznisz

Miközben Budapest legjobb éttermeiben friss zöldség és gyümölcs kerül az asztalra, a háttérben egészen más világ rajzolódik ki: korai piacra jutás, mozgó céghálók, strómanok, és olyan dolgozók, akik papíron alig léteznek, a valóságban viszont rajtuk fut át az egész rendszer.

Egy áruszállító sofőr munkaügyi pere és a hozzá kapcsolódó iratok alapján egy olyan történet bontakozik ki, amely nemcsak a budapesti nagybani piacról szól, hanem arról is, hogyan válhat a legkiszolgáltatottabb dolgozó a rendszer legnagyobb vesztésévé.

A piaci VIP-előny

Ahogy arról korábban írtunk, a Budapesti Nagybani Piacon nem mindenki ugyanakkor juthat be a területre. A nyilvános tájékoztatók szerint a különböző kártyatípusok eltérő időpontban biztosítanak belépést: a V4 kártyával rendelkezők 16 órától, a V3 árubeszállítók 16:30-tól, míg az általános vásárlók csak 20 órától hajthatnak be. Ez a különbség a gyakorlatban sokat ér, mert aki előbb jut be, az a legjobb minőségű áruhoz is hamarabb fér hozzá.

Egy bizonyos kör pontosan ezt az előnyt használta ki, így mire a szabályosan később érkezők bejutottak, a prémium minőségű zöldség és gyümölcs nagy része már eltűnt a piacról, és a kisebb, tisztességesen működő vásárlók eleve versenyhátrányból indultak. A korai piacra jutás tehát nem pusztán kényelmi kérdés volt, hanem komoly üzleti fegyver.

Sólyom Edina, az Effitools Fruit Kft. és a korai belépés kérdése

A peranyag egyik fontos eleme egy nagybani piaci belépőkártya története. A munkáltató szerint a kirúgott dolgozó pénzt vett át egy belépőkártya kiváltására, majd a kártyát magával vitte. A perben benyújtott üzenetváltás szerint viszont a szóban forgó kártya már korábban is létezett, és az Effitools Fruit Kft. nevén futott, amelyhez Sólyom Edina neve kapcsolódik.

Ez azért lényeges, mert a korai piacra jutás nemcsak a belépésről szólt, hanem arról is, hogy ki szerzi meg elsőként a legjobb árut, és a sofőr állítása szerint ezzel a jobb minőségű készlettel tudtak aztán megjelenni azoknál a budapesti vendéglátóhelyeknél, amelyek prémium alapanyagot vártak el a beszállítóiktól.

Napi szállítás a városba, négy sofőrrel a raktárból

A rendszer napi működése egy külvárosi raktárból indult, ahonnan négy sofőr szállította az árut Budapest különböző pontjaira. A fuvarok a raktárból indultak, majd egész nap követték egymást a megállók: éttermek, kávézók, menzák, hotelek és egyéb vendéglátóhelyek. A beszámolók szerint a munkanapok gyakran 12–17 órásra nyúltak, miközben papíron jóval kisebb terhelés látszott.

És hogy kik kapták az árut? A szállítások célpontjai között több ismert budapesti vendéglátóhely és cég is szerepelt. A raktárból indult áru eljutott többek között az Apacuka Vendéglátó és Művészeti Kft.-hez, a La Pampa steakhouse ba, a Hachapuri étterembe, a Rétes házba, a Vapiano Bécsi úti egységébe és a Westend több vendéglátóhelyére. A címzettek között volt a Salve Pizza, a Hari Kebab, a Fenyőgyöngye vendéglő, a Szőnyi hotel, a Pauza étterem, valamint a Budapest Kantin, a Kantin Group, a Julien, a Kantin 55, a Gasztro Sivár Vendéglátó Kft. és a Saladbox is.

A partnerlista is hosszú volt: Anytime cafe, Lánchíd Euro Kft., Best place Kft., Corvin Cafe, Kicsizso, Kisbödön, Yvy, Apostolok, Magvető, Matula Mariann, Pocak ABC, Prepit Kft., Fecske, Vegan, Cheche Kolosy tér, Croque, 4 G consulting, sőt még a Demokratikus Koalíció is szerepelt a megrendelők között. A történet szerint a korai piacra jutásnak itt volt igazán jelentősége, mert aki előbb válogatott, az jobb minőségű áruval jelenhetett meg ezeknél a partnereknél.

Papíron gyenge cégek, míg a háttérben komoly forgalom

A cégek kifelé gyakran kicsinek tűntek, kevés eszközzel és vagyonnal. A járműveket bérelték, a raktár nem saját tulajdonban állt, a hivatalos vagyon egészében csekélynek látszott. Ez a modell azért fontos, mert ha a hatóságok vagy végrehajtók megjelennek, kevés olyan eszköz marad, amit ténylegesen lefoglalhatnak. A napi működés ugyanakkor jelentős forgalmat bonyolított, és a beszámolók szerint a valódi érték legtöbbször egyáltalán nem maradt a cégekben.

Strómanok a cégháló élén

A sofőr beszámolója szerint a hálózatot a háttérből Kiss Olivér és Kiss Béla irányította, miközben a hivatalos céges papírokon teljesen más nevek szerepeltek vezetőként. A rendszerben sofőrök, ismerősök és külsős emberek jelentek meg ügyvezetőként, de a történet szerint nem ők hozták a valódi döntéseket.

Az egyik ilyen szereplő Tóth Zsolt volt, aki egyébként több vállalkozás cégadataiban is feltűnt, miközben a valóságban taxisként dolgozott. Állítások szerint más sofőrök is hasonló helyzetbe kerültek, azaz nevüket adták cégekhez, miközben a tényleges irányítás máshol maradt.

Fejős Gábor és a bedöntött cégek útja

A hálózatban külön szerepet kapott Fejős Gábor, akit a történet szereplői a „cégtemető” emberének tartottak. A beszámolók szerint az ő nevére kerültek azok a társaságok, amelyeket előtte már kiürítettek vagy eladósítottak, és amelyek végül felszámolásra kerültek és úgy tűntek el.

A rendszer logikája az volt, hogy a hasznosítható vagyon korábban kikerült, a végén pedig marad egy üres cég és egy, csak papíron látható ügyvezető.

Ingatlanvagyon kimentése mint külön üzletág

Az állítások szerint az ingatlanvagyon kimentése külön, tudatosan felépített üzleti ágként működött. Több értékes lakás sorsa is olyan cégekhez kapcsolódott, amelyek később különböző szereplők kezén mentek át: korábban Czirják Gáborhoz, majd Radics Tiborhoz, végül Fejős Gáborhoz kötődtek ezek a társaságok. A folyamat végén a cégek kiürültek, a vagyontárgyak pedig szépen máshová vándoroltak

Fantomcégek és mozgó számlák

A napi árumozgás mögött folyamatos cégcsere zajlott: egyik nap a Paradicsom és Más Kft., másik nap a Burgonya és Más Zrt., majd más, a hálózathoz köthető cégek jelentek meg a számlákon és szerződésekben. Ez a mozgás nemcsak a valódi forgalom követését nehezítette meg, hanem azt is, hogy kívülről bárki átlássa, valójában ki irányítja a rendszert.

A történet legsúlyosabb része talán az, ahogyan ez a kiépített rendszer a végén a dolgozóval bánt. A peranyag szerint az érintett kulcsembert 2026. január 8-án azonnali hatállyal távolították el, miközben ugyanazon a napon a cégvezetésben is változás történt, és a hálózathoz köthető másik társaság felé mozdult a működés. A munkáltató a perben olyan vitatott indokokra hivatkozott, mint egy belépőkártya és egy roller, amelyeket a dolgozó szerint nem is ő birtokolt.

A kirúgott dolgozó szerint a felmondási időre járó pénzét sem kapta meg, pedig ez bruttó több mint 1,2 millió forint. A peranyag szerint a munkavállaló azt állítja, hogy valótlan indokokkal rúgták ki, miközben a valódi cél a cégháló átszervezése és a kötelezettségek elkerülése volt.

A per, amely megbolygatta a jól kiépített rendszert

Az érintett sofőr tehát munkaügyi pert indított, és menetlevelekre, üzenetváltásokra, cégiratokra, valamint a belépőkártyával kapcsolatos dokumentumokra támaszkodva próbálja bizonyítani, hogyan is működött ez a rendszer.

A jelen pillanatban is zajló trükközés a pofátlanság netovábbja. Miközben a dolgozók jelentős része még mindig a Paradicsom és Más Kft. állományába van bejelentve, a cég gazdasági kiürítése már gőzerővel zajlik, ugyanis a számlázás és a pénzforgalom már átkerült a hálózat új „tiszta” cégéhez, a Burgonya és Más Zrt.-hez.

Ez a teljes rendszer és módszer a munkavállalók kiszolgáltatottságára épít. Ha a hatóságok vagy a hitelezők fellépnének a Paradicsom és Más Kft. ellen, már csak egy üres céget találnának, tele bejelentett, de ki nem fizetett dolgozókkal, miközben a valós profit már a következő fantomcégnél landol. A munkásokat bűnbakként és élő pajzsként használják, miközben az általuk megtermelt pénzt már régen biztonságba helyezték.