Könnyek a moziban, pátosz a Facebookon – egy politikai rajongás története

A magyar közéletben időről időre felbukkannak olyan pillanatok, amikor a politikai szimpátia már nem egyszerű támogatásként jelenik meg, hanem rajongássá, sőt egyfajta hőskultusszá alakul.Ez mostanában, a Tisza megjelenésével egyre gyakrabban észrevehető.

Egy friss Facebook-bejegyzés jó példája annak, hogyan válhat egy politikai szereplő körüli lelkesedés pátoszos, már-már propagandisztikus hangvételű történetté.

Mérő Vera egy, Magyar Péterről készült film kapcsán osztotta meg élményeit, a beszámoló hangvétele sokak szerint inkább emlékeztet egy rajongói vallomásra, mint politikai értékelésre.

A szerző például azt írta, hogy a vetítés során

„a tizedik perctől végigsírta a filmet a moziban”,

és arról is beszámolt, milyen érzelmi állapotban élte át a filmet:

„közben szorongattam a mellettem ülő kezét, és arra gondoltam: nem kell abban felnevelnünk a gyerekeinket, amiben eddig éltünk.”

A film hatását olyan szavakkal írta le, amelyek inkább egy spirituális élmény leírására emlékeztetnek, mint politikai reflexióra. A produkcióról például így fogalmazott:

„Hihetetlen élmény a Tavaszi szél – az ébredés, mert segít ezt a rengeteg bonyolult érzést megélni, rácsodálkozni, sejtszinten hagyni eláradni.”

Magyar Péterről pedig egyértelműen pozitív értékelést adott:

„hiteles az ember, tetszik vagy sem, megkérdőjelezhetetlenül.”

A film készítőiről is hasonlóan elismerő hangon írt:

„Áldozatokat hoztak – nem is kicsiket. Kockáztattak. Beletették a szívüket és a lelküket. És létrehoztak valami egészen csodálatosat.”

Majd a politikusról így fogalmazott:

„Ennek az országnak egy hiteles figurára volt szüksége. Valakire, aki megmutatja, hogy igenis lehetséges.”

A kritikusok szerint éppen ez a hangvétel az, ami zavaróvá teszi a szöveget. A politikai szereplők iránti feltétlen lelkesedés ugyanis könnyen elhomályosíthatja azokat a kérdéseket, amelyek egy közszereplő múltjával vagy személyes konfliktusaival kapcsolatban merülnek fel.

Magyar Péter és volt felesége, Varga Judit kapcsolatáról az elmúlt időszakban számos súlyos állítás került nyilvánosságra. Ezek között szerepeltek olyan beszámolók is, amelyek szerint a házasságuk során komoly konfliktusok, bántalmazás és fenyegetések történtek. A nyilvánosságban elhangzott történetek szerint volt szó megalázó kijelentésekről, családi vitákról, valamint olyan incidensekről is, amelyek miatt rendőrségi dokumentáció készült, de szerepelt a történetben nadrágszíj és kamu-öngyilkosság is.

A kritikák szerint éppen ezért különösen furcsa, amikor valaki a politikus megkérdőjelezhetetlen hitelességéről beszél, miközben ezek az ügyek még mindig a közéleti vita részét képezik.

A történet azonban túlmutat egyetlen filmen vagy egy Facebook-bejegyzésen. Sokak szerint inkább arról szól, hogyan működik ma a magyar politikai kommunikáció. Egy politikai szereplő körül ugyanis könnyen kialakulhat olyan rajongói légkör, amelyben a kritikai gondolkodás háttérbe szorul.

A támogatás fokozatosan lelkesedéssé, majd személyi kultusszá válhat.

Ebben a helyzetben különösen ellentmondásos, amikor olyan közéleti szereplők vesznek részt ebben a folyamatban, akik korábban éppen a hatalmi visszaélések, a családon belüli erőszak vagy a patriarchális minták ellen léptek fel. Mint Mérő Vera….

A vita ezért ma már nem csupán Magyar Péterről szól, hanem arról is, hogy mennyire következetesek azok, akik a közéletben morális iránytűként próbálnak megszólalni. És arról is, hogy a politikai rajongás meddig tekinthető véleménynek – és honnantól válik propaganda-hangulatú hőskultusszá.