Rátaláltunk a videóra, ami kíméletlenül beolvas a hazai „rendszerkritikus” zenészeknek

Az ember csak görgeti a YouTube-ot vasárnap délutáni unalmában, és néha a sok algoritmus által rátukmált tartalom között szembejön valami, ami telibe találja a valóságot – írta a Vadhajtások.

Így akadtunk rá az Anti Libbant Club nevű csatorna legújabb feltöltésére. A Molnár Tamásnak címzett rap sokkal többről szól, mint egy egyszerű zenei üzengetés: görbe tükröt tart annak a rendkívül jövedelmező üzleti modellnek, amit ma Magyarországon „rendszerkritikának” hívnak.

Úgy tűnik, az elégedetlenség lett a hazai zeneipar legújabb aranybányája. Ha megnézzük a trendeket, egyértelmű a recept: vegyél fel egy dühös arcot, dobáld be a szövegbe a megfelelő hívószavakat (Putyin, Lölő, propaganda), és a nézettség garantáltan az egekbe lő. Láttuk ezt már Majkánál és még jó néhány élvonalbeli előadónál.

Kialakult egy libsi zenész réteg, akik a társadalmi frusztrációt aprópénzre – vagy inkább milliókra – váltják. Egészen komikus jelenség, amikor a stúdiók mélyén, jól kiszámított marketingtervek alapján készülnek a „lázadó” himnuszok.

„Megéri rendszerkritikusnak lenni?”

Erre a rendkívül álszent és izzadságszagú jelenségre mutat rá brutális őszinteséggel az Anti Libbant Club videója, ami Molnár Tamás NEM NÉMÍTHATTOK EL című dalára reagál.

A felütés nem finomkodik: „Megéri rendszerkritikusnak lenni? / A szöveged nulla, a zenéd semmi.”

Az ismeretlen rapper kíméletlenül rávilágít a lényegre: a mai zenei lázadás valójában csak egy ócska bábszínház. A dal szerint Molnár és a hozzá hasonlók nem forradalmárok, csupán a trendeket meglovagló üzletemberek, akik pontosan tudják, milyen kulcsszavakra indul be a magyar internet népe. A „cenzúra” és az „elnémítás” emlegetése ma már nem egy bátor kiállás, hanem a legjobb PR-fogás.

A titok, ami felpörgetheti a kommenteket

A videó zsenialitása abban rejlik, hogy nem csak általánosságban puffogtat. A kőkemény sorok között elrejtettek egy félmondatot, ami azonnal megakasztja az embert: egy utalást egy bizonyos letagadott „telefonhívásra”, ami a kulisszák mögött zajlott.

Az alkotók nagyon jól ráéreztek arra, hogyan kell a nézőket bevonni: ez a gondosan elcsepegtetett titok beindíthatja a találgatásokat a kommentszekcióban. Vajon kivel és miről egyeztetnek a nagy rendszerkritikusok, mielőtt kiállnak a kamerák elé eljátszani a mártírt?

Ideje feltennünk magunknak a kérdést:

vajon tényleg azokat az előadókat kellene az egekbe emelnünk, akik ebből a társadalmi elégedetlenségből építik a legújabb luxusvillájukat? Az Anti Libbant Club mindenesetre letette az asztalra a kérdést.

Kíváncsian várjuk, lesz-e olyan bátor a hazai libbant zenészelit, hogy felvegye a kesztyűt.