Kamuprofilok támadnak, miközben a saját szavazók sem találják a pártot a szavazólapon

A magyar politikában néha olyan jelenetek születnek, amelyekről az ember első pillanatban azt gondolja, hogy valaki biztos viccnek szánta, vagy valamiféle modern stand-up comedy nézőterére csöppent. Aztán kiderül, hogy teljesen komoly.

Most például ott tartunk, hogy a Tisza Párt körül két történet fut egyszerre. Az egyik szerint szervezett kamuprofil-hálózatok támadják a pártot a közösségi médiában. Ez komoly. A saját robothadseregük nem téma, de az állítólagos Fideszeseket már listázza a Telex. (Ellenőrizd, a te profilod nincs-e rajta, mert itt már minden megtörténhet a rossz emlékű listázások árnyékában.)

A másik szerint a saját támogatóik egy része a szavazólapon sem találja a pártot.

A kettő együtt már majdnem irodalmi helyzet, hát nem?

Tanács Zoltán, a Tiszához köthető politikus a napokban arról írt, hogy megindult a támadás. Véleménye szerint a politikai manipuláció egyik legveszélyesebb eszköze ma már nem pusztán a hazugság, hanem a szervezetten működtetett kamuprofil-hálózat, amelynek célja a politikai üzenetek mesterséges felerősítése. A bejegyzés szerint a Telexes cikkre hivatkozva eddig 1198 ilyen oldalt azonosítottak a Facebookon, ám ez jó eséllyel csak a jéghegy csúcsa.

A digitális politika korában ez már megszokott magyarázat. Ha valahol furcsa kommentek jelennek meg, ha egy vita hirtelen felpörög, ha egy üzenet különös sebességgel terjed, akkor előbb-utóbb felbukkan a szó: kamuprofilok.

A történet azonban itt vesz egy érdekes kanyart.

Miközben a párt kommunikációjában a láthatatlan online hálózatok elleni harc kerül előtérbe, a közösségi médiában egészen prózai jelenség jelent meg.

A saját támogatóik közül többen arról írtak, hogy a szavazólapon nem találták a Tisza Pártot.

A kommentekből kirajzolódó jelenet szinte filmszerű. Valaki leírja, hogy ő is a Tiszát kereste, más azt válaszolja, hogy ez valóban megtévesztő lehet, egy harmadik szerint erre külön fel kellene hívni a figyelmet a kampányban, egy negyedik pedig azt kérdezi: miért nem Tisza néven szerepel a szavazólapon?

A válasz egyszerű, mégis meglepő sokak számára: a párt hivatalos neve ugyanis nem Tisza Párt, hanem Tisztelet és Szabadság Párt. Mondjuk, nincs min meglepődni, ha Magyar Péter ezt az elnevezést kevésbé szereti….

A politikai marketing világa gyakran két külön univerzumban működik. Van a jogi valóság, amelyben a pártok teljes nevükön szerepelnek a nyilvántartásokban és a szavazólapokon. És van a kommunikációs valóság, ahol rövid nevek, márkák és szlogenek élnek.

A kettő sokszor békésen megfér egymás mellett. De ha a különbség túl nagy egy egyszerű lélek és elme számára, akkor néha furcsa helyzetek alakulnak ki. Például az, hogy a választó a szavazólapon keres egy nevet, amelyet hónapok óta hall a médiában, és amikor nem találja, értetlenül áll a papír fölött.

Ebben a történetben van valami ironikus. Miközben a politikai kommunikáció a külső manipulációról beszél, a kommentmezőkben egészen hétköznapi zavar bontakozik ki.

Nem algoritmusok, nem botok, nem titokzatos profilhálózatok okozzák, hanem egy egyszerű névkülönbség.

A modern politika tehát tele van láthatatlan ellenségekkel, úgy mint trollokkal, botokkal, algoritmusokkal és digitális hadviseléssel. De néha a legnagyobb zűrzavart mégsem ezek hozzák, hanem az, amikor egy párt a közbeszédben egy néven él, a szavazólapon pedig egy másikon.

Btw, Csipke Józsika, alias Bódis Kriszta, alias Horváth Krisztina rendbe tette már a neve körüli zűrzavart?