Chipverseny nagyüzemben: Kína kapacitásrohamot indít, de a technológiai plafon még messze

A globális félvezetőipar újabb geopolitikai fejezete bontakozik ki: Kína ambiciózus tervet dolgozott ki arra, hogy radikálisan növelje korszerű chipgyártási kapacitását.

A Nikkei értesülései szerint a vezető kínai gyártók már rövid távon is több mint ötszörösére emelnék a fejlettebb chipek havi kibocsátását, miközben a 2030-ig tartó stratégia a teljes gyártási kapacitás félmillió waferre történő bővítését célozza. Ez a lépés nem pusztán ipari beruházás, hanem egy hosszú távú technológiai szuverenitási projekt része, amely az amerikai exportkorlátozások hatására gyorsult fel.

A bővítés középpontjában a Semiconductor Manufacturing International Corp. (SMIC) áll, amely a kínai félvezetőipar zászlóshajója. A vállalat már most is több tízezer waferrel növeli kapacitását, miközben milliárdos beruházásokkal próbálja kielégíteni az AI-chip iránti keresletet. A Hua Hong Semiconductor és több, a Huaweihez kötődő chipgyártó szintén részt vesz a kapacitásbővítésben, a Huawei pedig saját mesterséges intelligencia processzorainak tömeggyártását tervezi.

Az Ascend sorozat fejlesztése jól mutatja, hogy Peking a kritikus technológiákban a külső függőség csökkentésére törekszik.

A kínai célkitűzések azonban komoly akadályokba ütköznek. Az amerikai exportkontrollok egyik legfontosabb eleme az extrém ultraibolya litográfiai gépekhez való hozzáférés korlátozása, ami a legfejlettebb chipek gyártásának kulcstechnológiája. Ennek hiányában a kínai gyártók kénytelenek többszörös mintázási eljárásokhoz nyúlni, amelyek drágábbak, lassabbak és kevésbé hatékonyak.

Ez a technológiai korlát jól mutatja a jelenlegi globális erőviszonyokat: Kína a kapacitásban gyorsan növekedhet, de a csúcstechnológiában továbbra is lemaradásban van az iparági éllovasokhoz képest.

A stratégia egyik érdekes eleme, hogy Peking a gyártóberendezések hazai arányának növelését is előírta az új projektekben. Ez a lépés a teljes félvezető-ellátási lánc függetlenítését célozza, és jól illeszkedik a hosszú távú önellátási törekvésekhez. A korlátozások paradox módon felgyorsították a kínai innovációt: a hazai vállalatok egyre agresszívebb beruházásokat hajtanak végre litográfia, tervezőszoftverek és anyagtudomány terén, ami középtávon csökkentheti a technológiai függőséget.

A kapacitásbővítés várható hatása kettős. Egyrészt Kína jó eséllyel a világ legnagyobb chipgyártó központjává válhat a mennyiségi mutatók alapján, különösen az érettebb technológiák terén. Ezek a chipek kevésbé látványosak, de a globális ipar gerincét adják, az autóipartól az ipari vezérlőkön át a fogyasztói elektronikáig. Másrészt a legfejlettebb csomópontoknál továbbra is Tajvan, Dél-Korea és az Egyesült Államok maradhat a domináns szereplő, ami a piac kettészakadását eredményezheti.

Az amerikai exportkontrollok hatása ezért összetett. Rövid távon lassítják a kínai előretörést a csúcstechnológiás chipekben, különösen az AI- és adatközponti processzorok gyártásában.

Ugyanakkor hosszabb távon ösztönzőként hatnak a hazai ökoszisztéma kiépítésére, ami akár új, alternatív technológiai irányok kialakulásához is vezethet. A globális félvezetőpiac így egyre inkább geopolitikai törésvonalak mentén szerveződik, ahol a kapacitás és a technológiai vezetés nem feltétlenül ugyanannál a szereplőnél összpontosul.

A jelenlegi trendek alapján Kína 2030 körül valóban domináns szereplő lehet a tömegpiaci chipgyártásban, miközben a legmagasabb hozzáadott értékű szegmensben továbbra is a nyugati és ázsiai technológiai centrumok maradhatnak az élvonalban. Ez a kettősség egy új iparági struktúrát rajzol ki, amelyben a félvezetők nemcsak gazdasági termékek, hanem stratégiai eszközök is, és a technológiai szuverenitás kérdése egyre inkább a nemzetbiztonság részévé válik.