A totális háború logikája: Ukrajna konfliktusa a frontvonalakon túl

Volodimir Zelenszkij politikai pályája békeígéretekkel indult: 2019-es választási győzelmét (73%-os fölénnyel) a donbasszi háború befejezése, a korrupcióellenes harc és a kompromisszumkeresés ígérete alapozta meg.

A 2022-es teljes orosz invázió azonban alapvetően átírta szerepét: a kompromisszumkereső politikusból hadvezéri legitimitású vezető lett, aki a nemzeti túlélést és ellenállást képviseli. A háború alatt népszerűsége hullámzott, de a túlélés logikája dominál. 2026-ra egyes elemzések szerint a békekötés utáni időszakban már nem kíván vezetni, és választásokat csak tűzszünet ÉS biztonsági garanciák után tartana.

A háború nem csupán fegyveres konfliktusként, hanem politikai állapotként kezdte meghatározni az állam működését, ahol a társadalmi mobilizáció, a hatalom koncentrációja és a nemzeti identitás újrarendeződése egymást erősítő folyamatokká vált.

Ebben a keretben a konfliktus értelmezése fokozatosan a totális háború paradigmája felé tolódott.

A totális háború lényege, hogy a hadviselés túllép a frontvonalakon, és az állam teljes gazdasági, társadalmi és politikai erőforrásrendszerét bevonja a konfliktusba. A modern geopolitikai térben ez különösen az infrastruktúra és a gazdasági szektorok stratégiai célponttá válásában jelenik meg. A videóban megfogalmazott energiastratégiai érvelés ennek a gondolkodásnak markáns példája, amikor az energiaipart a katonai finanszírozás forrásaként értelmezi. Az a gondolat, hogy az energiahordozók értékesítéséből származó bevételek fegyvergyártást finanszíroznak, a civil és katonai infrastruktúra közötti határ elmosódását hangsúlyozza, és a gazdasági rendszer egészét a hadviselés terébe helyezi.

Ebben az értelmezésben az energia nem pusztán gazdasági szektor, hanem a katonai potenciál multiplikátora. Ha a fegyverkezés alapja a gazdasági erőforrás, akkor annak infrastruktúrája stratégiai célpontként jelenik meg.

A videóban megjelenő logika szerint a konfliktus nemcsak a katonai eszközök ellen folytatható, hanem a fegyverkezést finanszírozó gazdasági alapok ellen is, ami a totális háború egyik klasszikus elvéhez kapcsolódik: az ellenfél hadviselési képességeinek strukturális gyengítéséhez.

Ukrajna 2025–2026-ban intenzíven támadta orosz olajfinomítókat, vezetékeket és terminálokat (több mint 120 támadás történt 2025-ben, majd 2026 elején is folytatva, pl. Volgograd, Kaleykino állomás február 22–23.), hogy csökkentse Oroszország olajbevételeit és üzemanyag-ellátását.

A geopolitikai dimenzió ezt a logikát tovább mélyíti. Oroszország energiahatalmi státusza évtizedeken át jelentős politikai és gazdasági befolyást biztosított számára, különösen Európában. Az energiaexportból származó bevételek nemcsak a gazdasági stabilitást, hanem a katonai képességek fenntartását is szolgálták.

Amikor az energia a konfliktus részévé válik, a háború egyben a globális energiarendszer feletti befolyásért folytatott versennyé alakul, amely túlmutat a regionális kereteken, és a világrend strukturális átalakulásának folyamatába illeszkedik.

A totális háború logikája a támogatási rendszer működését is átalakítja. Ukrajna számára a konfliktus fenntartása nemcsak katonai szükségszerűség, hanem a nemzetközi figyelem és támogatás biztosításának eszköze. A háború aktív állapota legitimációs keretet teremt a nyugati katonai és pénzügyi segítség számára, miközben a konfliktus befagyása csökkentheti a geopolitikai prioritást. A konfliktus így kölcsönös függőségi struktúrát hoz létre, ahol Ukrajna ellenállása és a Nyugat támogatása egymást erősítő mechanizmusként működik.

Ebben a perspektívában a háború egyre inkább proxy jelleget ölt. A frontvonalon zajló események mögött nagyhatalmi stratégiai érdekek és biztonságpolitikai célok rajzolódnak ki, amelyek a világrend átalakulásának tágabb folyamatába illeszkednek.

A konfliktus nemcsak Ukrajna és Oroszország közötti küzdelemként jelenik meg, hanem a nyugati szövetségi rendszer és Oroszország közötti strukturális verseny egyik kulcsfontosságú terepeként.

Ez a dinamika a globális hatalmi egyensúly újrarendeződését vetíti előre, amelyben az energia, a technológia és a katonai képességek egyaránt stratégiai jelentőségűvé válnak. A konfliktus proxyjellegét erősíti a nyugati támogatás (fegyverek, pénzügyek) és az orosz kitartás (gazdaság háborús üzemmódban). A háború fenntartása Ukrajna számára nemcsak katonai szükségszerűség, hanem a nemzetközi figyelem és támogatás biztosításának eszköze, hiszen a befagyás vagy kompromisszum csökkentheti a prioritást. 2026-ra a diplomáciai nyomás (pl. Trump-korszak javaslatai) jelentősen nőtt, de mindkét fél eredeti céljai, azaz Ukrajna követelései (területi integritás + garanciák) és Oroszország követelései (semlegesség és kormányváltás) miatt a háború elhúzódik.

A gazdasági hadviselés és a szankciós politika integrálása tovább erősíti a totális háború jellegét.

A pénzügyi korlátozások, exporttilalmak és energiapolitikai döntések a konfliktus nem katonai dimenzióját képviselik, amelyek célja az ellenfél gazdasági mozgásterének szűkítése. A szankciók ugyanakkor visszahatnak a globális gazdaságra is, inflációs nyomást, ellátási lánc-problémákat és energiapiaci átrendeződést generálva. A gazdasági hadviselés így nem pusztán eszköz, hanem a modern konfliktus egyik fő terepévé válik.

A Barátság kőolajvezeték körüli viták a totális háború energiapolitikai dimenzióját illusztrálják.

Az infrastruktúra a hidegháború óta Közép-Európa egyik meghatározó ellátási útvonalát jelenti, amely Magyarország és Szlovákia energiarendszerének kulcseleme. A háborús környezetben azonban az energiaszállítások kérdése geopolitikai jelentőséget kapott, és a vezeték működését érintő feszültségek politikai értelmezések tárgyává váltak. 2026. január 27-én orosz dróntámadás (legalábbis Ukrajna szerint) sérült meg a vezeték ukrán szakasza Brody állomásnál, Lviv régióban, azóta az olajszállítás Magyarországra és Szlovákiára leállt.

Ukrajna szerint az orosz támadás miatti javítások zajlanak, ugyanakkor Magyarország és Szlovákia Ukrajnát vádolja a késleltetéssel és ultimátumot adott. Ennek keretében mindkét ország felfüggesztette Ukrajna dízelüzemanyaggal való ellátását, és február 23-án  Szlovákia leállította a sürgősségi áramellátást, valamint az államok minden Európai Uniós támogatást, szankciós csomagot blokkolnak, mint az új EU-szankciós csomagot és a 90 milliárd eurós ukrán hitelt.

Ukrajna mindezekre válaszul február 22–23-án dróntámadást mért a Kaleykinoban, Tatárföldön található pumpaállomásra, ahol tűz ütött ki. Egyes értelmezések szerint az energiaszállítások bizonytalansága a gazdasági nyomásgyakorlás eszközeként jelenhet meg, míg más megközelítések a problémák összetett okaira, például katonai, technikai és pénzügyi tényezőkre hívják fel a figyelmet.

Geopolitikai szempontból a Barátság vezeték esete jól mutatja, hogy az energia-infrastruktúra a konfliktus részévé válhat, miközben a regionális államok gazdasági és politikai stabilitása is érintetté válik.

A létfontosságú nyersanyagok feletti kontroll ezért stratégiai tényezővé válik, amely befolyásolhatja a diplomáciai viszonyokat, az ellátásbiztonságot és a politikai diskurzust.

Az energiaellátás kérdése így a totális háború egyik fontos dimenziójaként jelenik meg, ahol a konfliktus hatásai a frontvonalakon túl a gazdasági és társadalmi rendszerek működésére is kiterjednek.

A belpolitikai dimenzió szintén a totális háború irányába mutat. A társadalmi mobilizáció, a médiára vonatkozó szigorúbb szabályozás és a választások folyamatos halasztása a végrehajtó hatalom megerősödését eredményezi, miközben a politikai verseny háttérbe szorul. Zelenszkij jelezte, hogy a választások csak tűzszünet és biztonsági garanciák együttes megléte után lehetségesek, különben illegálisak és kockázatosak, hiszen egy ilyen esetben milliók nem szavazhatnának.

A társadalmi diskurzust a túlélés határozza meg, ami csökkenti a belső konfliktusok láthatóságát, míg a béke a gazdasági problémák, korrupciós ügyek és politikai felelősségi viták visszatérését hozhatja.

Az identitás dimenziója a totális háború egyik legmélyebb rétegét jelenti. Ukrajna számára a konfliktus a nemzeti önmeghatározás és az állami szuverenitás központi elemévé vált, amely a nyugati integráció és a politikai orientáció kérdésével fonódik össze. Zelenszkij politikai öröksége nagymértékben attól függ, miként zárul ez a történelmi korszak, és hogy a konfliktus milyen identitásformáló hatást gyakorol a társadalomra.

A totális háború perspektívájából a konfliktus egy komplex hatalmi rendszerként jelenik meg, amelyben a frontvonal csupán az egyik dimenzió.

A gazdaság, az energia, a diplomácia, a szankciók és az identitás egyaránt a hadviselés terepévé válik, miközben a proxyjelleg és a világrendi átalakulás a konfliktust a globális hatalmi verseny egyik kulcselemévé emeli. Amíg ez az állapot fennáll, addig nemcsak a katonai egyensúly, hanem a geopolitikai struktúrák is folyamatos mozgásban maradnak, és a háború hatásai a nemzetközi rendszer egészére kiterjednek.

A totális háború logikája modern formában érvényesül tehát, ahol nem teljes társadalmi-gazdasági átállás (mint a klasszikus totális háborúkban), hanem egy elhúzódó attríciós konfliktus jelenik meg, drónok, elektronikus hadviselés, erődítmények és gazdasági nyomásgyakorlás dominanciájával. Mindkét fél hadviselési kapacitása úgy az emberek, a muníció és az ipari termelés területén folyamatos csökkenésnek van kitéve, miközben a civil infrastruktúra, mint az energia, de akár a lakóterületek is stratégiai célponttá válik.

Mindezek alapján tehát a totális háború modern formája nem csupán egy fegyveres összecsapás, hanem egy átfogó hatalmi állapot, amelyben minden elem – a frontvonalaktól az energiahálózatokon át az identitásformáló narratívákig – a konfliktus logikájának szolgálatába áll.

Ukrajna esetében ez a állapot nem ideiglenes rendkívüli helyzet, hanem a jelenlegi történelmi korszak meghatározó kerete, amely mindaddig fennmarad, amíg a globális hatalmi egyensúly újrarendeződése nem zárul le.

A háború vége így nem pusztán katonai győzelem vagy vereség kérdése lesz, hanem annak eldöntése, hogy milyen világrendben, milyen identitással és milyen gazdasági-politikai struktúrákkal lép tovább a térség, és vele együtt a nemzetközi rendszer egésze.