A szélsőbaloldali és szélsőjobboldali politikai erőszak Európában: párhuzamok, finanszírozás és kihívások 2026-ban

Az európai politikai tájkép 2026-ban továbbra is feszültségekkel terhelt, ahol a szélsőbaloldali (különösen antifa-közeli) és szélsőjobboldali erőszakos incidensek egyaránt jelen vannak, bár jelentősen eltérő intenzitással és motivációkkal.

A 2025-ös amerikai döntések – mint az antifa-csoportok terrorista besorolása – hullámhatást keltettek Európában, miközben a far-right támadások stabilan perzisztáló fenyegetést jelentenek. Ez a cikk elemzi a Quentin Deranque elleni gyilkos támadást Lyonban és a 2023-as budapesti antifa támadások közötti párhuzamokat, a büntetések elégtelenségét, a szélsőjobboldali erőszak trendjeit, valamint az antifa finanszírozásának legfrissebb fejleményeit. Az elemzés kiemeli, hogy mindkét oldalon a decentralizált struktúrák megnehezítik a hatékony fellépést, és hangsúlyozza az antifasizmus ideológiájának megkülönböztetését az antifa erőszakos cselekményeitől, amelyek gyakran anarchista csőcselékként működnek.

Az Antifa támadások párhuzamai: Quentin Gyilkossága és a Budapesti incidensek

A szélsőbaloldali erőszak egyik legtragikusabb példája a 2026 februári lyoni támadás, ahol Quentin Deranque, egy 23 éves katolikus egyetemista és jobboldali aktivista halt meg egy antifa banda támadása következtében.

Deranque önkéntes biztonsági szolgálatot teljesített a Collectif Némésis konzervatív tüntetésén, amely egy baloldali konferencia ellen irányult. A támadók – egy 30-40 fős maszkos csoport, a betiltott Jeune Garde antifasiszta hálózathoz kötődve – lesből támadtak rá és társára, botokkal, fémkesztyűkkel és improvizált eszközökkel verve őket.

Quentin súlyos agysérülést szenvedett, kómába esett, és meghalt, miközben a barátja könnyebben megúszta. A francia hatóságok 11 embert tartóztattak le, köztük egy La France Insoumise (LFI) képviselő asszisztensét, és javaslatok születtek az antifa terrorista besorolására.

Hasonló mintát mutattak a 2023 februári budapesti támadások, ahol egy nemzetközi antifa banda – német, olasz és magyar aktivisták, köztük Simeon Ravi Trux és Ilaria Salis – a „Becsület Napja” szélsőjobboldalinak mondott rendezvény körül támadt meg embereket, elsősorban ruházatuk alapján válogatva.

Kalapáccsal, botokkal és paprikaspray-vel estek nekik, több áldozatot súlyosan megsebesítve. Az Antifa Ost (Hammerbande) nevű csoport szervezte az akciókat, amelyek nem spontánok voltak, hanem előre tervezettek, nemzetközi koordinációval.

Itt sem halt meg senki, de a szándék életveszélyes volt, és a módszer azonos: csoportos, gyáva támadás védtelenek ellen, „fasiszta” bélyeggel indokolva.

A párhuzamok egyértelműek: mindkét esetben határokon átnyúló antifa hálózatok (pl. Jeune Garde Franciaországban, Antifa Ost Németországban) hajtottak végre ideológiai indíttatású erőszakot jobboldaliak ellen. Ezek nem véletlen összecsapások, hanem terrorcselekmények, amelyek a politikai ellenfelek megfélemlítését célozzák. A decentralizált struktúra – laza sejtek, online koordináció – hasonló az arab terroristák (pl. al-Kaida) modelljéhez, ahol nincs központi hierarchia, így nehezen szüntethetők meg.

Magyarországon a Hammerbandét 2025-ben terrorista szervezetként minősítették és betiltották, de ez – mint látható – nem elégséges, hiszen a Jeune Garde csak 2025-ben lett betiltva Franciaországban, és mégis, a „sejtek” könnyen átcsoportosulnak.

A büntetések elégtelensége és az Antifa struktúrájának kihívásai

A jogi válaszok gyakran nem tükrözik a tettek súlyosságát. Simeon Ravi Trux, a német aktivista, aki kalapáccsal támadt Budapesten, 2026 februárjában mindösszesen csak 8 év börtönt kapott bűnszervezetben elkövetett testi sértés kísérletéért, igaz, ez még csak elsőfokú ítélet, mely azonban nem statuál példát; keményebb büntetés (pl. 15-20 év) szükséges lett volna a szervezett terrorizmus ellen.

Ilaria Salis esetében még súlyosabb a helyzet. 2024-ben EP-képviselővé választották, mentelmi jogot kapott, és az EP jogi bizottsága 2025-ben elutasította a felfüggesztést, hiába követelte Magyarország a kiadatását. Ez politikai védőhálót jelent, ami aláássa az igazságszolgáltatást, ráadásul kiemelkedően magas bérezésért – mondhatni – röhög a markába.

Az antifa nem bejegyzett szervezet, hanem autonóm sejtek hálózata, ami a gumitörvényeket (pl. betiltásokat) hatástalanná teszi. Hasonlóan az ISIS sejtekhez, új csoportok alakulnak ki, amennyiben a szükség úgy hozza, kihasználva a nemzetközi mozgást. Szigorúbb fellépés kell tehát: nemzetközi együttműködés (Europol), finanszírozás blokkolása, preventív intézkedések, és megkockáztatjuk: listázások.

Kulcsfontosságú mindemellett a közvélemény tájékoztatása arról, hogy az antifasizmus (fasizmus ellenzése) nem azonos az antifa erőszakszervezettel, amely ideológiai álca mögött anarchista csőcselékként működik, a demokráciát aláásva.

Érdekes ellentmondás rejlik abban, hogy az antifasizmus eszméje – amely elvben a fasizmus, a rasszizmus, az elnyomás és a gyarmatosítás elleni határozott kiállást jelenti – gyakran szembekerül saját alapelveivel, amikor antifa-közeli csoportok vagy aktivisták aktívan tüntetnek Izrael ellen a gázai konfliktus kapcsán.

Számos esetben (pl. amerikai egyetemi kampuszokon 2025-ben, európai városokban mint Berlin, Párizs vagy Haifa tüntetésein) antifa zászlók, szlogenek és militáns fellépés kíséri a pro-palesztin demonstrációkat, amelyekben Izraelt „genocídiumot elkövető” vagy „fasiszta” állammá minősítik, miközben a palesztin ügyet a globális antikolonialista harc részeként értelmezik.

Ez az álláspont azonban sok antifasiszta hagyományban – különösen azokban, amelyek a holokauszt utáni kontextusban a zsidó önvédelmet és a náci utódideológiák elleni harcot hangsúlyozzák – belső feszültséget szül, hiszen az Izrael-ellenes narratíva gyakran átcsúszik antiszemita elemekbe vagy a zsidó államiság tagadásába, ami éppen az antifasizmus egyik alapvető ellenfelével, a rasszista gyűlölettel rokonítható.

Így az antifa bizonyos szárnyai paradox módon olyan mozgalmakat támogatnak vagy legitimálnak, amelyek maguk is autoriter, erőszakos és elnyomó vonásokat mutatnak, miközben a saját ideológiájuk anti-fasiszta jellegét aláássák.

Szélsőjobboldali támadások Európában: trendek 2025-2026-ban

A far-right erőszak stabil fenyegetés maradt, bár nem dominálja a terrorizmust, ahol egyértelműen a dzsihadista támadások vezetnek. Az Europol TE-SAT jelentései szerint a halálos támadások többsége magányos elkövetőkhöz köthető, egyszerű fegyverekkel, rasszista/xenofób motivációval.

Németországban 2025-ben nőtt a jobboldali erőszak, ekkor már 1,521 eset állt szemben a 2024-es 1,488-cal.

Az Antifa finanszírozása: friss fejlemények 2026-ban

Konzervatív elemzések és Trump-adminisztrációhoz közel álló körök gyakran emlegetik az antifa mögött álló tevékenységet úgynevezett „Riot Inc.” néven – egyfajta „zavargás-iparként” –, amely szerintük professzionális, nonprofit hálózatokon keresztül szervezett politikai erőszakot finanszíroz.

Ezek a források (például a Government Accountability Institute, Capital Research Center vagy a Fox News riportjai) állítják, hogy több mint 100 millió dollár áramlott radikális baloldali csoportokhoz olyan nagy donoroktól és hálózatoktól, mint George Soros Open Society Foundations (OSF), a Tides Foundation (és kapcsolódó hálózata), valamint az Arabella Advisors által koordinált nonprofitok (pl. Sixteen Thirty Fund, New Venture Fund).

Ezek a szervezetek grant-eken keresztül támogatnak baloldali ügyeket, beleértve rasszizmusellenes, bevándorlási vagy klímaaktivista csoportokat, amelyek egyes konzervatív vélemények szerint közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak antifa-szerű akciókhoz, például tüntetések logisztikájához, jogi védelemhez vagy utazási költségekhez.

További külföldi donorok is gyakran felmerülnek a vádakban, többek között a kínai-kapcsolatú amerikai üzletember Neville Roy Singham, aki állítólag milliókat pumpált pro-kínai és radikális baloldali hálózatokba (pl. The People’s Forum), valamint a svájci milliárdos Hansjörg Wyss, akinek alapítványai (Wyss Foundation, Berger Action Fund) százmilliókat juttattak amerikai progresszív ügyekhez, beleértve választási reformot vagy környezetvédelmet – bár ezek elsősorban politikai kampányokra és advocacy-re mennek, nem expliciten erőszakra.

A Trump-kormány 2025-ös lépései (antifa domestic terrorist designation, majd európai csoportok SDGT/FTO besorolása) nyomán ezek a hálózatok intenzív vizsgálat alá kerültek, és a Justice Department, FBI és Treasury nyomoz „dark money” áramlások után, beleértve IRS-auditokat és anyagilag támogatott tevékenységek blokkolását.

Független tényellenőrző források (pl. Reuters, Forbes, Snopes, New York Times) és maga az OSF többször cáfolta ezeket a kapcsolatokat, és állítják, hogy nincs bizonyíték arra, miszerint Soros vagy az OSF közvetlenül finanszírozná antifa-tagokat vagy erőszakos akciókat. Véleményük szerint az OSF nyíltan támogat civil társadalmi csoportokat, de elhatárolódik az erőszaktól, és a vádakat politikai támadásnak minősíti.

Hasonlóan a Tides és Arabella hálózatok grantjei is a legális nonprofit tevékenységekre mennek, nem terrorista finanszírozásra. Sok elemző szerint ezek a narratívák részben konspirációs elemeket tartalmaznak, és inkább a baloldali aktivizmus politikai ellehetetlenítését szolgálják, mintsem bizonyított bűncselekményeket tárnak fel.

Ezzel együtt tudjuk, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, és azt is, hogy a független tényellenőrzők függetlensége sem egyértelmű.

Európában az antifa finanszírozása még decentralizáltabb és kisebb volumenű. Jellemzően helyi crowdfunding, tagi adományok, merchandising (pólók, egyéb tárgyak), valamint alkalmanként baloldali pártok, szakszervezetek vagy anarchista kollektívák indirekt támogatása  jogi segély vagy helyszíni logisztikaformájában jelentik a bevételt. Nincs nyoma nagy nemzetközi „dark money” hálózatnak, mint az USA-ban állítják, bár még korántsem minden amerikai dokumentumot hoztak nyilvánosságra, és egyes információk szerint elég jelentős az aktivitáshoz kötött pénzmozgás.

A 2025-ös amerikai besorolások (pl. Antifa Ost mint SDGT/FTO) után Magyarország gyorsan lépett, és nemzeti szinten terrorista szervezetként listázta az Antifát és a Hammerbandét (Antifa Ost), és sürgette az EU-t hasonló uniós besorolásra. Szijjártó Péter külügyminiszter levélben kérte Kaja Kallastól a korlátozó intézkedéseket, az EU azonban nem követte a magyar példát.

A TE-SAT (European Union Terrorism Situation and Trend Report) jelentések szerint a baloldali/anarchista fenyegetés alacsony szintű maradt, ráadásul nincs konszenzus a tagállamok között, így az antifa nem került az EU terroristalistájára, ellentétben a jobboldali vagy dzsihadista csoportokkal.

A szélsőbaloldali és far-right erőszak párhuzamai a decentralizált struktúrákban és online radikalizációban rejlenek, de motivációik jelentősen különböznek. Míg az antifa minden, általuk – kontroll nélkül – fasisztának kikiáltott ellen, a far-right leginkább a kisebbségek ellen fordul. A far-right incidensek száma stabil vagy enyhén csökkenő, míg az antifa támadások egyre gyakoribbak, és esetenként erősen súlyosak vagy akár halálosak lehetnek (ld. Budapest 2023 és Franciaország 2026).

A finanszírozás utáni nyomozást ugyan lehet politikai eszköznek nevezni, de aláhúzza a szükségességét az illegális pénztámogatások áramlása következtében sokasodó antifa megmozdulások száma.

Egyértelműnek tűnik, hogy jóval szigorúbb fellépés kell, beleértve a terrorista besorolások kiterjesztését, a nemzetközi együttműködést, a közvélemény edukációját az ideológiák és erőszak megkülönböztetésének tárgykörében. Ha nem lépünk, a polarizáció további tragédiákat hoz, mint Quentin halála vagy a budapesti erőszak hétvégéje. A demokrácia védelme nem tűrheti az erőszakos szélsőségeket, függetlenül az oldaltól és a köréfont, gyakran hamis ideológiától.