A háború gazdasága: miért erősíti az ukrajnai konfliktus a Rheinmetall növekedési pályáját

Armin Papperger, a német Rheinmetall vezetője szerint “Oroszország semmi jelét nem mutatja annak, hogy le akarja zárni az ukrajnai háborút”, így a békére belátható időn belül nincs esély – írta az RBC-Ukraine.

Papperger szerint a jelenlegi helyzetet látva a háború nem fog véget érni 2026-ban sem.

Armin Papperger nyilatkozata, miszerint az ukrajnai háború nem fog véget érni 2026-ban, és ezért folytatni kell a fegyverszállításokat, nem csupán geopolitikai állásfoglalásként értelmezhető. Pontos képet ad arról a gazdasági környezetről is, amelyben az európai hadiipar működik.

A háború, illetve az abból következő biztonságpolitikai változások az elmúlt években olyan keresleti sokkot idéztek elő a fegyveriparban, amely tartós növekedési pályára állította a nagy gyártókat, köztük a Rheinmetallt.

A német vállalat pénzügyi adatai jól mutatják ezt a folyamatot. A cég 2024-ben közel 9,8 milliárd eurós árbevételt ért el, ami jelentős növekedést jelent az előző évekhez képest. A működési eredmény meghaladta az 1,4 milliárd eurót, miközben a rendelésállomány 55 milliárd euró közelébe emelkedett. Ez utóbbi különösen fontos mutató, mert a hadiiparban a backlog lényegében több évre előre rögzíti a gyártási és bevételi kilátásokat.

A Rheinmetall esetében a rendelésállomány növekedése arra utal, hogy a jelenlegi kereslet nem átmeneti jelenség, hanem hosszabb távon is meghatározhatja a vállalat működését.

A növekedés motorja elsősorban a lőszer- és fegyvergyártási üzletág. A háború intenzitása, valamint az európai országok készletfeltöltési programjai jelentősen megnövelték a tüzérségi lőszerek, páncélozott járművek és légvédelmi rendszerek iránti igényt. A Rheinmetall ennek megfelelően gyártási kapacitásainak bővítésére koncentrál, és több országban új üzemek indítását, illetve meglévő gyárak fejlesztését tervezi.

A vállalat közlései szerint a 155 milliméteres tüzérségi lőszerek gyártási kapacitását a következő években több mint egymillió darabra kívánják növelni éves szinten, ami jól jelzi a hosszú távú keresletre vonatkozó várakozásokat.

A vállalat üzleti kilátásait azonban nem kizárólag az ukrajnai konfliktus határozza meg. Az európai biztonságpolitika átalakulása, a NATO-tagállamok védelmi költségvetéseinek emelése és az Európai Unió iparpolitikai programjai egyaránt hozzájárulnak a fegyveripari kereslet tartós növekedéséhez. Számos ország nemcsak az Ukrajnának nyújtott támogatás miatt növeli beszerzéseit, hanem saját haderejének modernizációja és a korábbi készlethiányok pótlása érdekében is. Ez a folyamat a Rheinmetall számára stabil és kiszámítható állami megrendeléseket jelent, amelyek jellemzően többéves szerződések formájában valósulnak meg.

Papperger azon megjegyzése, hogy egyes gyártási területeken még nem biztosított a finanszírozás, szintén a jelenlegi helyzet sajátosságára mutat rá. A hadiipari kapacitásbővítés jelentős beruházásokat igényel, amelyeket sok esetben állami döntések és támogatási programok tesznek lehetővé.

A vállalat ezért abban érdekelt, hogy a kormányok hosszú távon fenntartsák a védelmi kiadások magas szintjét, mivel ez biztosítja a gyártási bővítés megtérülését és a rendelésállomány stabilitását.

A tervezett létszámbővítés szintén a tartós növekedési várakozásokra utal. A Rheinmetall a következő években jelentős munkaerőfelvételt helyezett kilátásba, ami arra enged következtetni, hogy a vállalat nem rövid távú konjunktúraként tekint a jelenlegi helyzetre, hanem egy hosszabb ipari ciklus kezdeteként. A hadiiparban a kapacitásbővítés általában lassú és tőkeigényes folyamat, ezért a vállalatok csak akkor vállalnak ilyen lépéseket, ha tartós keresletre számítanak.

Mindezek alapján kijelenthető, hogy a háború és az abból következő európai újrafegyverkezés gazdaságilag kedvező környezetet teremt a Rheinmetall számára.

A növekvő kereslet, a hosszú távú állami szerződések és a rekord rendelésállomány együttesen stabil növekedési pályát biztosítanak a vállalatnak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a cég érdeke a konfliktus fennmaradása lenne; inkább arról van szó, hogy a biztonságpolitikai helyzet változása olyan piaci feltételeket teremtett, amelyekből a hadiipari szereplők profitálnak.