A VIP-páholy ára a kofák között: Így árulják feketén az időt a budapesti nagybani piacon- avagy vannak, akik a főkapun érkeznek, a seftesek viszont a hátsón

Hogyan működik a VIP rendszer a fővárosi nagybani piacon, és miért nem mindegy ki mikor érkezik, és hol akar bejutni? Hogy lehet, hogy mindezek által ki milyen árut kap és kaphat akár feketén megszerezve azt?

Többször írtunk már az éjszakai élet sajátos körülményeiről, eseményeiről. Most nézzük egy másik szegmensét ennek. Reggel friss áru a polcokon? Ehhez bizony éjszakai árubeszerzés kell, vagy hajnali kiszállítás, de az egy másik műfaj. Nézzük, mi és hogyan működik a Budapesti Nagybani Piacon.

A budapesti nagybani piacon, melynek üzemeltetője a BNP Zrt. a bérlőknek behatárolt számú rendszám-regisztráció vagy flotta-kedvezmény van biztosítva, hogy a saját logisztikájuk működjön.

Ha egyszerűen, vagyis a hivatalos szabályzat felől szemléljük, egy kőkemény, professzionális rendszer látszik. Délután kettőkor nyitnak a bérlők, délután négytől pedig jöhetnek a tíz-tizenkétezer forintos „korai belépőt” (V4) fizető nagypályások. Aztán miután ők leválogatták maguknak a minőségi árut, este nyolckor felemelkedik a sorompó a pórnép előtt, akik befizetik a maguk 1.855 forintját és vihetik, ami maradt. A kassza cseng, a többségi tulajdonos főváros és a kisebbségi tulajdonos magánbefektető elégedetten dől hátra a milliárdos bevételek láttán.

Piac, kereskedelem, pénz. Nézzünk hát egy kicsit a pénzmozgások mögé, azaz kövessük a pénz útját, és azt, ami ezen a piacon a pénznél is többet ér: az időt.

A rendszer pajzsán ugyanis tátong egy lyuk, amit a bennfentesek precíz sebészi pontossággal használnak ki. A trükk főszereplője a „bérlő”. Ő az, aki bent van a piac területén, saját raktárral, állandó jelenléttel és egy kritikus kiváltsággal: a saját céges autóit és beszállítóit regisztrálhatja a rendszerben, hogy azok szabadon, a drága korai belépődíjak megfizetése nélkül hajthassanak be a területre.

És itt indul a szokásosnak mondható feketepiaci adok-veszek. A bérlő ugyanis tudja, hogy a rendszer által biztosított rendszám-kvóta kiválóan értékesíthető.

A mechanizmus pofonegyszerű: a bérlő a saját kvótájára regisztrálja be külsős vásárlók autóit, mintha azok az ő céges járművei lennének. A vásárló persze fizet a bérlőnek – zsebbe, okosban, adómentesen -, persze nem a hivatalos belépő árát, cserébe pedig megkapja a nagybani területére a korai, akadálytalan bejutást.

Papíron ezek az autók „árut hoznak” vagy „céges ügyben járnak”, ezzel szemben a történet folytatása már következik az eddigiekből. A bérlő napi szinten zsebeli be a feketén eladott kártyák/regisztrációk után járó sápot, a csaló vásárló megspórolja a hivatalos, 10-12 ezer forintos V4-es kapupénzt. Ám a valódi profit nem a megspórolt jegyár. A valódi profit az, hogy ez a vevő már délután 2 és 4 óra között zavartalanul sétálgat a piacon. Nincs lökdösődés, nincs sorban állás, és ő az, aki az érintetlen raklapokról elsőként válogatja le az első osztályú, prémium árut.

Mire a hivatalos belépés szerinti 20 óra elérkezik, és a szabálykövető kereskedők előtt felemelkedik a sorompó, már régen késő. A tisztességes vásárló, aki befizeti a jegyét, és abban a tudatban próbál árut beszerezni, hogy egyenlő esélyekkel indult, nem is sejti, hogy a legszebb árut már órákkal ezelőtt elvitték előle azok, akik megvették a nem hivatalos kiskaput. Sőt, ezek a nem hivatalos belépők viszik a prémium árut a V4-es jegyet megváltók elől is. Minél később jut be valaki, annál inkább csak a másodosztályú maradékból válogathat, miközben a versenyhátránya behozhatatlanná válik. Mindebből jól láthatóan következik a bérlő nyeresége.

Tegyük fel, hogy a piacnak fizet egy fix havidíjat a hozzá tartozó autókra, vagy semmit, mert benne van a bérleti díjban akárhány gépjármű ki- és bejárása.

A feketézőtől azonban elkér zsebből zsebbe mondjuk napi 5.000 – 8.000 Ft-ot, vagy akár havi fixet. Tiszta, adómentes készpénzbevétel a bérlőnek, a semmiért.

Hogy mi a feketéző vevő nyeresége? Egyrészt megspórolja a hivatalos „Korai Belépő” (V4) árát, ami 10.000 – 12.000 Ft lenne. de ő ennél kevesebbet fizet zsebbe. A legfontosabb azonban az, hogy kettőkor vagy kicsivel később már bejuthat válogatni, amikor a pórnép még a sorompó előtt áll. Az előnye pedig az, hogy ő válogathatja ki az első osztályú árut. Mire a tisztességes vevő este nyolckor bejut a kifizetett 1.855 forintért, addigra a szép árut, a legjavát már elvitték a bennfentesek.

Ezek a bennfentesek, akik nagy tételben szállítják az árut szállodákba, éttermekbe, konyhákra egy nagy teherautóval akár napi több fordulót is megcsinálnak. Ennek értéke a belépővel napi több százezer forint is lehet.

Ezen cégek java része úgynevezett „dobós cég”, amin nem tudunk már meglepődni, hiszen köztudottan az ÁFA-csalások velejárója, visszatérő téma oldalunkon is.

Kinek fáj ez a folyamat?

A Piacüzemeltető BNP Zrt. ezzel a feketézéssel sokak esetében elesik a napi 10-12 ezer forintos jegybevételtől piacbelépésenként, ami éves szinten, napi csak 10 autóval számolva is több tízmillió forintos kár, és ennél jóval több ilyen forduló esik meg egy éjszakán. A főváros is károsul, hiszen a piac többségi tulajdonosa az önkormányzat, a kieső bevétel végső soron közpénzveszteség.

A másik kárvallott pedig az a sok száz vagy ezer tisztességes kereskedő, aki eleve hátrányból indul az áru beszerzésénél, hiszen egyrészt csak a maradékot kapja, vagy drágábban kell vennie. Mindez nem más, mint mesterségesen torzított verseny.

És nem utolsó sorban károsul a végfelhasználó, a vásárló is, aki vagy jelentősen magasabb áron jut az áruhoz, vagy pedig korrekt áron a silányabb minőséget tudja csak megvenni. Mondjuk legalább mit sem sejt erről az egészről, ellenben jókat lehet az árak miatt puffogni a közösségi médiában.

A bérleti szerződések egyébként ezt a tevékenységet általában azonnali hatályú felmondással és súlyos kötbérrel szankcionálják. Legalábbis papíron. A teljesség igénye nélkül megvalósul a

• szerződésszegés, hiszen a bérlemény és a belépőkártyák nem rendeltetésszerűen kerülnek használatra
• csalás, amivel vagyoni hátrányt okoznak az üzemeltetőnek
• versenyjogi aggály, mert mindezen keresztül jogosulatlan gazdasági előnyhöz juttatnak egyes szereplőket.

A legszebb az, hogy a rendszerben mindenki teszi a dolgát. A biztonsági őr ellenőrzi a rendszámot, a rendszer zöldet jelez, a papírok (látszólag) rendben vannak. A gépezet látszólag tökéletesen működik, azonban amikor (ismét) meglátjuk a magánzsebekbe vándorló pénzeket, meg az előre leosztott lapokat, rá kell jönnünk a legfontosabb igazságra: ez az egész most sem a feketézőkön csattan, hanem rajtunk, vásárlókon.

Persze mindez a NAV ellenőreinek szeme láttára zajlik, akik folyamatosan járják és ellenőrzik a nagybani piac árusait, de ugyanúgy a főváros és a többi hivatal is megjelenik egy-egy ellenőrzésre. Az sem tűnik fel nekik, hogy ezen belépések java része fiktív szerződések alapján zajlik, ugyanis informátorunk szerint minden cég ad ki ilyen kártyát a kedvenc kereskedőinek, igaz, ki többet, ki kevesebbet. A lényeget, a valódi feketepénz mozgást azonban ők sem veszik észre. Vagy csak nem akarják meglátni?

Úgyhogy alkalmasint majd folytatjuk a cégekkel, azokkal, akik az éttermeket és szállodákat ellátják – a fenti módon.