Beállt a rendőrszakszervezet a Tisza Párt és Magyar Péter mögé?

Hatalmas port kavart, hogy Tóth Zoltán rendőr alezredes, a Közszolgálati Rendőr Szakszervezet (KRSZ) alelnöke részt vett a TISZA Párt 2026. februári évértékelő rendezvényén.

A szakszervezet Facebook-bejegyzésében azzal védekezett, hogy látogatásuk nem politikai állásfoglalás, csupán „felkészülés minden eshetőségre”. Érvelésük szerint a 2026-os választásokon két esélyes pólus van – a kormányzópárt vagy a Tisza –, és nekik kötelességük a leendő kormányzattal dialógust folytatni.

A kritikus hangokra – melyek szerint a szakszervezet beállt Magyar Péter mögé – a KRSZ frappánsan, de sokatmondóan reagált, mikor közölte, hogy Orbán Viktor évértékelőjére nem jutottak be, a TISZÁ-éra igen.

Ez a fajta kényszerű vagy szándékos nyitás azonban veszélyes terepre viszi az érdekvédelmet, ahol a szakpolitika és a pártpolitika közötti határvonal elmosódik.

Vélhetően a Mi Hazánk Mozgalom rendezvényeire sem kíváncsi Tóth és köre, hiszen a párt médiája mostanában – korábbi cikkeink felhasználásával – elég erőteljesen foglalkozik a Bolt körüli taxis visszaélésekkel és a fuvarmegosztó platformok szabályozási hiányosságaival, ami egyenesen ütközne a KRSZ taxis tagozatának a Bolt felé mutatott korábbi szimpátiájával.

A rendőrség és a politika közötti láthatatlan fal

A magyar közjogi berendezkedés egyik kimondatlan, mégis következetesen érvényesülő alapelve a rendvédelmi szervek politikai semlegessége. A rendőrség nem párté, nem kormányé, nem ellenzéké, hanem az államé.

Az elmúlt több mint három évtized magyar politikai gyakorlatát vizsgálva

nem alakult ki olyan precedens, amely szerint aktív szolgálati jogviszonyban álló rendőri vagy rendvédelmi vezető vagy rendőr szakszervezeti vezető hivatalos minőségében részt vett volna bármely párt évértékelő rendezvényén. Pláne nem úgy, hogy alig néhány héttel korábban ez a vezető határozott véleményt nyilvánít felettese, a belügyminiszter leváltásával kapcsolatban. De azért ő „nem politizál”.

A határ eddig világos volt.

A politikai közösségek évértékelői pártesemények, a rendőrség pedig közhatalmi szerv. A kettő közötti távolság pedig nem udvariassági kérdés, hanem alkotmányos kultúra.

Természetesen voltak és vannak példák arra, hogy nyugdíjazott rendőri vezetők, volt országos főkapitányok, rendvédelmi szakemberek később politikai szerepet vállalnak, jelöltként indulnak, miniszteri pozíciót töltenek be, vagy felszólalnak pártrendezvényeken. Ez a demokrácia része, hiszen a szolgálati viszony megszűnésével a politikai részvétel joga megnyílik.

Ami azonban nem vált gyakorlattá Magyarországon, az az aktív rendvédelmi státusz és a pártpolitikai színpad egyidejűsége.

Ennek oka nem pusztán hagyomány, hanem a jogi és etikai keretrendszer. A rendvédelmi szervek tagjaira vonatkozó szabályozás korlátozza a pártpolitikai tevékenységet, azaz a semlegesség nem elvont eszmény, hanem működési feltétel.

A rendőrség legitimációja azon alapul, hogy intézkedései nem politikai lojalitás, hanem jogszabály alapján történnek.

Ezért a magyar politikai életben mindeddig fennmaradt egy hallgatólagos konszenzus: a rendvédelmi szervek nem lépnek be a pártpolitikai térbe aktív szolgálati minőségben.

Politikai nyitás vagy hatalmi kalkuláció?

A KRSZ hivatalos Facebook-posztja februárban gyorsan vírusként terjedt. Tóth Zoltán alezredes „szakszervezetünk képviseletében” jelent meg a TISZA évértékelőjén, ahol Magyar Péter és a párt vezetői előtt ülhetett. A magyarázat gyors és határozott volt: „Vagy a kormányzópárt nyer, vagy a Tisza… tény. Minden eshetőségre fel kell készülni… tény! Mi nem pártra, nem ideológiára, hanem a hazánk és az állampolgárok védelmére esküdtünk fel… tény.”

A poszt hangsúlyozta, hogy a szakszervezet nem politizál, csupán érdekeit védi – ám a képek és a kontextus mást sugall. Tóth nem a hátsó sorban ült, hanem láthatóan a rendezvény része volt, miközben a Fidesz hasonló eseményére – mint hangsúlyozták – „nem jutottak be”.

Ez a kijelentés nem csupán védekezés, hanem egyben beismerés is. A KRSZ – amely hagyományosan inkább a kormányzati rendvédelmi vezetéssel ápolt pragmatikus kapcsolatot – most egy ellenzéki erő felé nyit. A háttérben ott áll a taxis piac évek óta húzódó konfliktusa, ahol Tóth és bizalmi emberei (többek között a taxis tagozat aktivistái) a Bolt terjeszkedését segítették elő szelektív ellenőrzésekkel, miközben a hagyományos taxisokat és rivális platformokat szigorúan bírálták. A 2025-ös taxirendelet-módosítások, a Hungaroring-i káosz és a Keleti pályaudvari tisztogatások mind abba az irányba mutattak, hogy a szakszervezeti érdekvédelmi eszközök gazdasági előnyöket biztosítottak a zöld logós cégnek.

A Mi Hazánk Mozgalom ezzel szemben egyre hangosabban bírálja a Bolt-modellt: visszaéléseket, adóoptimalizálást, szabálytalan fuvarozást és a magyar taxisok ellehetetlenítését emelik ki. Ha Tóth valóban „minden eshetőségre” készül, akkor érthető, miért nem látható a Mi Hazánk rendezvényein – ott ugyanis nem dialógusra, hanem kemény konfrontációra számíthatna a taxis-lobbi kapcsán.

A belügyi trón felé: szakszervezeti vétó és rendészeti frakció

A TISZA-évértékelőn való megjelenés nem izolált gesztus. Tóth aktívan segítette a pártot abban, hogy jelöltlistáját rendvédelmi múlttal rendelkező figurákkal töltse fel. A Tisza Párt országgyűlési képviselőjelöltjei között feltűnően sok a volt rendőr, rendőrtiszt, kapitányságvezető vagy büntetés-végrehajtási háttérrel rendelkező személy. Néhány kiemelt példa:

• Weigand István – húsz évig határőrként és rendőrtisztként szolgált, kiemelt főnyomozóként országos ügyeken dolgozott; jelenleg saját vállalkozást vezet. Jelölt: Budapest 5. választókerület (VI–XIII. kerület).
• Halmai Ferenc Tibor – rendőrezredes, korábban a Jászberényi Rendőrkapitányság és a Tiszafüredi Rendőrkapitányság vezetője volt; 2016-ban megkapta a megye év rendőre címet, 2023-ban vonult nyugdíjba (méltatlansági eljárással fenyegették, miután a Tisza mellé állt). Jelölt: Jász-Nagykun-Szolnok megye 2. választókerület.
• Borics Mihály – hosszú éveket szolgált a büntetés-végrehajtási szervezetben és rendőri területen, közel húsz évig volt rendőr; jelenleg Csór polgármestere. Jelölt: Fejér megye 2. választókerület.
• Diószegi Judit – hivatásos rendőrtiszt volt, bűnmegelőzési szakértőként és trénerként vett részt országos programokban, kézikönyvek társszerzője és mesekönyvek írója. Jelölt: Győr-Moson-Sopron megye 1. választókerület.
• A paksi központú választókerületben (Tolna 3.) a paksi származású Cseh Tamás nyerte meg a Tisza Párt előválasztását, aki tíz évig dolgozott rendőrként, majd a magánszférában szerzett tapasztalatokat.

Tóth, a szürke eminenciás: a kapocs az aktív rendőri állomány és a párt között

A legmerészebb javaslatai azonban a Belügyminisztérium átalakítására vonatkoznak, bár tudjuk, leírta, ő nem politizál. Tóth nyíltan beszélt Pintér Sándor utódlásáról, szakszervezeti vétójogot követelve a személyügyi és operatív döntésekbe, a vezetők lojalitás-alapú kinevezéséről és a rendőrök másodállásának (pl. taxizás) teljes liberalizálásáról „érdekvédelmi felügyelet” alatt.

Ez gyakorlatilag állami szintre emelné a jelenlegi szürke zónákat, ahol a hatósági hatalom és a gazdasági érdekek összefonódnak.

A pontrendszer csapdája: Tóth Zoltán és az önvezető taxik előkészítése

Közismert tény a budapesti taxis szakmában, hogy Tóth Zoltán alezredes és a KRSZ taxis tagozata évek óta egyengeti a Bolt útját. A 2025-ös taxirendelet-módosítás (24/2025. (X. 6.) Főv. Kgy. rendelet) tökéletes példa erre: a változások egyértelműen a platformcég és a fővárosi önkormányzat érdekeit szolgálták.

A módosítás egyik legvitatottabb eleme az előéleti pontrendszer bevezetésének szorgalmazása a taxisofőröknél. A javaslat szerint a személytaxi-szolgáltatást csak olyan gépjárművezető végezheti, akinek a közúti közlekedési előéleti pontrendszer nyilvántartásában legfeljebb nyolc (vagy egyes verziók szerint nulla) pont szerepel. Ez a szigorítás – kritikusok szerint – nem véletlenül került a rendelettervezetbe, hanem Tóth Zoltán és köre aktív lobbi-tevékenységének eredményeként.

A KRSZ részt vett a munkacsoportos egyeztetéseken, és több ponton támogatta az egyébként általuk, azaz Tóth által javasolt biztonsági szigorításokat, miközben a Bolt képviselői is jelen voltak (más taxis cégek azonban nem).

Miért pont ez a pontrendszer? A válasz a hosszú távú stratégiában rejlik.

A pontok egyéni sofőrökre vonatkoznak, nem a vállalkozásokra. Egy tapasztalt, saját taxit üzemeltető vállalkozó számára – aki évtizedek óta a szakmában van – néhány kisebb szabálytalanság (pl. gyorshajtás, parkolási vétség) gyorsan felhalmozódhat, és az engedélye elvesztésével jár. Ezzel szemben egy platform (mint a Bolt) könnyedén rotálhatja a sofőröket. Ha egy kiesik a pontrendszer miatt, egyszerűen felvesznek egy újat. Így a rendszer felhígítja a sofőr-állományt: egyre több alkalmi, kevesebb tapasztalattal rendelkező, vagy éppen platform-függő sofőr lép be, miközben a komoly szakmai háttérrel, saját vállalkozással rendelkező taxisokat könnyebben ki lehet szorítani a piacról.

És itt jön a képbe a Tisza Párt. Annak ellenére, hogy Tóth Zoltán nyilvánosan „nem politizál”, csak „minden eshetőségre felkészül”, a 2025-ös fővárosi közgyűlési szavazáson a módosítást az ellenzéki oldal – köztük a Tisza képviselői – segítette át. A Fidesz-KDNP tartózkodott, a rendeletmódosítás mégis megvolt. Így a „szakszervezeti érdekvédő”, aki Orbán évértékelőjére „nem jutott be”, a fővárosban politikai támogatást szerzett a kizárólag a Bolt-nak kedvező szabályokhoz.

Mindez azonban csak az előkészület. A valódi cél 2030.

Az Európai Unió és a magyar jogalkotás egyértelműen az önvezető járművek felé tolja a személy- és teherszállítást. Már 2026-ban kísérleti önvezető taxik jelenhetnek meg Budapesten (ZalaZONE-projekt, Bolt–Stellantis együttműködés Európában), és a tervek szerint 2030-ra a robottaxis szolgáltatások jelentős piaci részesedést szerezhetnek.

Ehhez azonban szükség van egy „tisztított”, könnyen alakítható sofőr-állományra – vagy inkább annak fokozatos felszámolására. A hagyományos taxis vállalkozók ellenállása, szakértelme és saját járműparkja akadályt jelentene a teljes platformos, algoritmus-vezérelt, sofőr nélküli modell bevezetésében. A pontrendszer viszont pontosan ezt a réteget gyengíti, hiszen az egyéni sofőröket kiszolgáltatottá teszi, a nagy platformokat pedig szinte érinthetetlenné.

Így válik érthetővé Tóth Zoltán egész eddigi pályája. A szelektív ellenőrzések a Keletinél, a Hungaroring-i „káosz”, a Bolt-pajzs, a politikai nyitás a Tisza felé – mind-mind egy nagyobb terv darabkái. Nem csupán egy multinacionális cég jelenlegi piaci pozícióját védi, hanem már most előkészíti a terepet a 2030 utáni korszakra, amikor a taxis szakma már nem emberekből, hanem algoritmusokból és önvezető flottákból áll majd.

Mindez tehát nem csak a jelenről szól, hanem a jövő taxis piacának átvételéről, ahol a rendőri szakszervezet alelnöke már most a robottaxis forradalom egyik előkészítőjeként tevékenykedik. És mindez – ha a taxit kivesszük belőle – csak a gazdaság egyik aprócska szegmense…

Kockázatok: a pártatlanság vége és a „zebra köztársaság”

A szakszervezet politikai nyitása három kritikus ponton fenyegeti a jogállamot:

• Hatósági pártatlanság eróziója – Ha egy rendőrtiszt egy gazdasági szereplő (Bolt) érdekeit védi, majd ezt politikai tőkére váltja, a törvény előtti egyenlőség illúzióvá válik.
• Szerepkörök összemosása – Tóth egyszerre lobbista, ellenőr, szabályozó és jogsegélynyújtó a sajátjai számára.
• Rendészeti túlsúly veszélye – Ha a Tisza hatalomra kerül, és Tóth köre befolyást szerez a BM-ben, a konfliktusokat vajon dialógussal vagy a taxis akciókból ismert agresszív módszerekkel kezelik?

A rend mint politikai identitás?

Amikor egy politikai közösség jelöltjei között feltűnően sok a volt rendőr, rendőrtiszt, kapitányságvezető vagy rendészeti háttérrel rendelkező szereplő, az önmagában még nem bizonyít semmit. Lehet szakértelem, lehet fegyelem, lehet tapasztalat, de lehet szemlélet is.

A rendészeti gondolkodás logikája más, mint a civil politikáé. A rendészet hierarchikus, mely parancsra épül, intézkedéseket foganatosít, és kiemelt szerepet kap a felelősség. A politika viszont vitára, kompromisszumra, pluralizmusra alapoz. Az egyik gyors, a másik zajos. Az egyik lezár, a másik nyitva hagy.

Ha egy párt körül több volt rendvédelmi vezető jelenik meg – mint a Tisza esetében Weigand, Halmai, Borics, Diószegi és mások –, jogos a kérdés: vajon az erőszakszervezeti habitus válik politikai identitássá?

A magyar közéletben a rend és az erőszakszervezetek kérdése különösen érzékeny. A 2006-os őszi események máig élő politikai emlékezetet jelentenek. A gumilövedékek, a tömegoszlatás, a túlkapásokról szóló viták nem pusztán történeti fejezetek, hanem szimbolikus hivatkozási pontok, amelyre még nagyon sokan emlékeznek.

Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ha a rendészeti háttér dominánssá válik egy politikai erőben, vajon milyen eszköztár kerül előtérbe egy társadalmi konfliktus esetén?

A gyors beavatkozás? Az erődemonstráció? A preventív kontroll? És a legkényelmetlenebb kérdés, amelyet sokan suttogva tesznek fel:
megint jönnek a szemkilövetések?

Mindez persze nem jóslat és nem állítás, hanem annak a történelmi tapasztalatnak a reflexe, amely szerint az állam erőszakszervezetei és a politika túl közeli kapcsolata mindig jelentős kockázatot hordoz. A demokrácia nem attól erős, hogy mennyi egyenruha áll mögötte, hanem attól, hogy mennyire korlátozza saját hatalmát. A rend szükséges, ám a rendészeti dominancia már nem feltétlenül az.

A kérdés tehát nem az, hogy lehet-e volt rendőr képviselő, hanem az, hogy egy politikai közösség arculatát a civil társadalom sokszínűsége, vagy a szolgálati logika fegyelme határozza meg.

A válasz még nem ismert. De a kérdést érdemes feltenni.