Transzatlanti repedések Münchenben: Rubio egységet hirdet, Európa saját lábra állna

A 62. müncheni Biztonsági Konferencia nem csupán diplomáciai eseményként indult, hanem egyfajta politikai hőmérőként is, ugyanis pontosan megmutatta, mennyire feszült a levegő a transzatlanti térségben.

A nyugati szövetségi rendszer látványosan repedezik, miközben mindkét oldal igyekszik bizonyítani, hogy még nem szakadt el végleg a kötelék.

Friedrich Merz német kancellár nyitóbeszéde már az első pillanatban világossá tette a hangulatot. Szerinte a szabályokon alapuló világrend, amelyre a második világháború után felépített rendszer támaszkodott, gyakorlatilag megszűnt létezni. Úgy fogalmazott, hogy Európa és az Egyesült Államok között mély törésvonal húzódik, és az amerikai globális vezető szerep mára megkérdőjeleződött. Üzenete nem csupán Washingtonnak szólt, hanem az európai fővárosoknak is: a kontinensnek fel kell hagynia az önáltatással, és fel kell ismernie a geopolitikai realitásokat.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter szombati felszólalása ezzel szemben békülékenyebb tónust ütött meg. A Bayerischer Hof patinás termeiben arról beszélt, hogy az Egyesült Államok érdekelt Európa megerősödésében, és a két fél történelmi sorsa összefonódik.

A világháborúk tapasztalatára utalva azt hangsúlyozta: a transzatlanti kapcsolat nem pusztán stratégiai szövetség, hanem közös történelmi felelősség.

Rubio ugyanakkor nem hagyta el azokat a témákat, amelyek a jelenlegi amerikai politikai diskurzusban meghatározók. Bírálta a tömeges migráció hatásait, és reformokat sürgetett a második világháború után létrejött nemzetközi intézményrendszerben, beleértve az ENSZ-t is. A beszédet európai részről összességében konstruktívnak minősítették, még ha az üzenetek egy része vitát is generált.

A konferencián több európai vezető egyértelművé tette: a kontinens nem kíván kizárólag amerikai biztonsági garanciákra támaszkodni. Keir Starmer brit miniszterelnök a katonai erőt nevezte a jelen korszak valutájának, és sürgette, hogy Európa fejlessze saját védelmi képességeit. A brit kormány ennek jegyében haditengerészeti erőket vezényelt az Északi-tengerre az orosz aktivitás ellensúlyozására, és egy „európaibb NATO” irányába tett javaslatot.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szintén az európai stratégiai önállóság erősítését hangsúlyozta. Bár nem vitatta az amerikai szerep fontosságát, jelezte, hogy az Európai Uniónak érdemben aktiválnia kell saját kölcsönös védelmi mechanizmusait, és nem szabad kizárólag a status quo fenntartására törekednie.

A müncheni fórum így egyszerre volt biztatás és figyelmeztetés. Több mint hatvan állam- és kormányfő, valamint amerikai törvényhozók tucatjai előtt kirajzolódott egy kettős kép: Washington a történelmi szövetség fenntartására hivatkozik, Európa pedig egyre határozottabban beszél stratégiai autonómiáról. A kérdés nem az, hogy a transzatlanti kapcsolat megszűnik-e, hanem az, hogy milyen formában alakul át egy olyan világban, ahol a geopolitikai gravitáció már nem kizárólag az Atlanti-óceán két partja között működik.

(BBC News nyomán)