Király utca 70 az Epstein-aktákban – egy budapesti cím, két üzenet és a kérdés, meddig ér a magyar szál

Amikor az amerikai United States Department of Justice 2026 elején újabb többmillió oldalnyi iratot tett közzé Jeffrey Epstein ügyeiben, a nemzetközi figyelem ismét a brit királyi kapcsolatokra és a régi amerikai vádpontokra szegeződött.

A dokumentumcsomagban újra felbukkant Prince Andrew neve is, levelekkel és fényképekkel együtt.

A dossziék mélyén azonban feltűnt valami sokkal közelebbi koordináta: egy VI. kerületi cím, a Király utca 70.

A magyar sajtóban most keringő képernyőfotók és cikkek szerint egy 2017. január 31-i emailben egy norvég filmes üzletember, Haakon Gundersen elküldte egy budapesti lakás címét Jeffrey Epstein-nek. A levél tárgyszerű: „a lakás címe… 1068 Budapest, Király utca 70”, majd egy félmondat arról, hogy a szerződés Budapesten van, és hamarosan továbbítják. Az aláírás nem a teljes név, csak egy becenév: „Hawk”.

A sajtó szerint Epstein válasza ennyi volt: adják el a lakást, amilyen gyorsan csak lehet.

A Király utca 70. több más emailben  és egyéb üzenetváltásban is feltűnik. Az üzenetváltásban egyébként feltehetően Gundersen barátja, Terje Rød-Larsen cseveg valakivel.

Ez a mondat egyszerre tűnik banálisnak és nyugtalanítónak. Banális, mert ingatlanügyleteknél gyakori a siettetés, különösen, ha befektetésről vagy felszámolásról van szó. Nyugtalanító, mert egy olyan ember levelezésében bukkan fel, akinek a neve mára a globális szexuális visszaélések szinonimájává vált. A nyilvános iratokból azonban nem derül ki, hogy Epstein volt-e a lakás tulajdonosa, egy mögötte álló cég kedvezményezettje, bérlője vagy pusztán egy üzleti partner, akinek jóváhagyása kellett az eladáshoz.

Maga az email csak annyit mutat, hogy Gundersennek közvetlen csatornája volt hozzá, és hogy a budapesti ingatlan valamilyen módon az érdekszférájába tartozott.

A magyar vonal nem itt ér véget. Egy másik, az aktákból kiszivárgott chat-részletben egy ismeretlen közvetítő „20 éves, 173 centiméter magas, magyar” lányt emleget Epsteinnek. Az üzenethez Epstein oldaláról egy megjegyzés érkezik a nő külsejéről, majd egy kérdés: mikor ér rá. A képernyőfotón a beszélgetés itt megszakad. Nem szerepel benne város, nem szerepel találkozó, nem szerepel utazás.

A magyar sajtó mégis egymás mellé teszi ezt az üzenetet a Király utcai címmel, mert dramaturgiailag adja magát a kapcsolat. Dokumentumok szintjén azonban a két töredék egyelőre nem ér össze. Ugyanabban az aktahalmazban bukkannak fel, de nincs köztük látható kapocs.

A történet ettől válik izgalmassá és veszélyessé egyszerre. Izgalmassá, mert egy konkrét budapesti cím mindig többet mond, mint egy elmosódó utalás Kelet-Európára. Veszélyessé, mert a hiányzó részeket könnyű feltételezésekkel kitölteni.

A Király utca 70. nem egy villa a budai hegyekben, hanem egy klasszikus belvárosi bérház, sok lakással, sok külön tulajdoni lappal. A magyar ingatlan-nyilvántartás logikája szerint az utcacím önmagában semmit nem bizonyít. A valódi kérdés az, hogy melyik lakásról van szó, ki volt a tulajdonos 2017-ben, történt-e akkoriban gyors eladás, és ha igen, magánszemély adta-e el vagy egy cég, amely mögött külföldi érdekeltség állt. Ezek az adatok elvileg ott vannak a földhivatali iratokban, de az Epstein-aktákban nem szerepelnek.

Egyelőre csak az látszik, hogy egy lakás létezett ezen a címen, és hogy valaki el akarta adni.

Gundersen személye további réteget ad a történethez. A magyar cikkek egy része filmproducerként, más része építészként hivatkozik rá, ami arra utal, hogy még az alapadatok sem teljesen tiszták. Norvég sajtóforrások évekkel korábbról azt mutatják, hogy Epsteinnek volt kapcsolati köre Skandináviában, kulturális és diplomáciai figurákkal, így nem elképzelhetetlen, hogy Gundersen ezen a hálón keresztül került a látókörébe.

Jeffrey Epstein egyenesen a kamerába néz, miközben Woody Allennel és feleségével,
Soon Yi-Previnnel sétál; utóbbi éppen csak kivehető mögötte. A háttérben látható férfiak
a norvég Håkon Gundersen és Terje Rød-Larsen. Utóbbi kissé életlen, és a kép jobb szélén áll.
(Fotó: Elder Ordonez/SplashNews.com)

De a budapesti lakásnál betöltött szerepe homályban marad. Az email nem mondja ki, hogy ő lett volna a tulajdonos, csak azt, hogy nála van a cím, és ő ígéri a szerződést.

Felmerül a harmadik, talán legkényelmetlenebb kérdés is: vajon tudtak-e minderről a magyar hatóságok.

A nyilvános térben eddig nem jelent meg rendőrségi vagy ügyészségi közlemény, amely a Király utcai címmel vagy Epstein magyarországi kapcsolataival összefüggő vizsgálatról számolt volna be. Ez nem bizonyítja, hogy soha nem futott át információ jogsegélykérelem vagy nemzetközi együttműködés keretében Budapesten, csak azt, hogy ennek nincs publikus nyoma.

Ha lett volna hivatalos magyar eljárás, annak előbb-utóbb meg kellett volna jelennie parlamenti kérdésben, minisztériumi válaszban vagy bírósági dokumentumban. Ilyen egyelőre nem került elő.

Így áll most a magyar kirakós. Egy email egy belvárosi lakásról. Egy chat-részlet egy magyar nőről. Egy norvég közvetítő, akinek a pontos szerepe tisztázatlan. És rengeteg üres hely a táblán, ahol a tulajdoni lapok, az adásvételi szerződések, a banki tranzakciók vagy a hatósági iratok hiányoznak.

Az Epstein-akták logikája pontosan ilyen: nem kész történeteket adnak, hanem félig feltárt folyosókat. A Király utca 70 egyelőre nem bizonyít magyarországi bűncselekményt, nem bizonyít helyi hálózatot, és nem bizonyítja, hogy a „173 centis magyar lány” valaha Budapesten találkozott volna Epsteinnel. De egy cím már önmagában is több, mint egy suttogás. Kapu egy irattárba, amelyet még senki sem nyitott ki teljesen.

A kérdés most nem az, hogy mit lehet sejteni, hanem az, hogy mit lehet papírral, dátummal, aláírással igazolni. Amíg ezek a dokumentumok nem kerülnek elő, a Király utca 70 marad az Epstein-akták egyik legfurcsább európai lábjegyzete: egy pont a térképen, amelyhez túl sok történet tapad, és túl kevés bizonyíték.