USA–EU energiafeszültségek árnyékában: mennyire állnak meg Kapitány István diverzifikációs érvei?

Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti energiapolitikai súrlódások újabb bizonytalansági tényezőt jelentenek Európa gáz- és olajellátásában. A davosi Világgazdasági Fórumon amerikai tisztviselők nyíltan bírálták az uniós fenntarthatósági szabályozásokat, amelyek szerintük visszafoghatják az amerikai energiahordozók európai exportját.

Ez a vita különösen érzékenyen érintheti azokat az országokat, amelyek az elmúlt években az orosz import kiváltására rendezkedtek be, így Csehországot és Magyarországot is.

Ebben a kontextusban szólalt meg Kapitány István, a Tisza Párt energetikai szakértője, aki szerint Magyarország technikailag képes lenne csökkenteni az orosz gáz- és kőolajfüggőségét. Nyilatkozataiban a diverzifikáció fontosságát hangsúlyozta, ám konkrét beszerzési útvonalakat vagy költségszámításokat csak általánosságban említett.

Sok állítás, kevés részlet

Kapitány több alkalommal Csehország példáját hozta fel, ahol az orosz importtól való elszakadást főként LNG-szállítmányokkal oldották meg. Ezek jelentős része amerikai eredetű, és holland, lengyel, illetve német terminálokon keresztül jut el a közép-európai piacra.

Arra azonban nem tért ki részletesen, hogy Magyarország milyen kapacitásokon, milyen hosszú távú szerződésekkel és milyen árszinteken tudná ugyanezt a modellt alkalmazni. A „több forrásból, versenypiaci alapon” történő beszerzés politikailag jól hangzó jelszó, ám szakértők szerint ennek megvalósítása jelentős infrastrukturális és szerződéses kérdéseket vet fel.

Davos és a transzatlanti repedések

A helyzetet tovább bonyolítja az USA és az EU közötti egyre nyíltabb vita az uniós klíma- és vállalati szabályozásokról. Chris Wright amerikai energiaügyi miniszter szerint a karbonkibocsátást érintő előírások és a vállalati felelősségi szabályok jogi kockázatokat teremtenek az amerikai exportőröknek, ami akár az LNG-szállítások visszafogásához is vezethet.

Ha ez bekövetkezne, az nemcsak Csehország modelljét, hanem Kapitány érvelésének egyik kulcselemét is gyengítené, hiszen az amerikai forrásokra épített diverzifikáció épp egy geopolitikai konfliktus közepén válna bizonytalanná.

Magyarország: stabil jelen, kérdéses alternatívák

Magyarország jelenleg több nyugati energiacéggel áll kapcsolatban, köztük a Chevronnal és a Shellel kötött megállapodások révén. Ezek rövid távon mérséklik az ellátási kockázatokat, de nem világos, hogy hosszabb távon képesek lennének-e teljes egészében kiváltani az orosz importot.

Elemzők szerint egy elhúzódó USA–EU vita áremelkedést és szállítási késedelmeket hozhatna, ami megdrágítaná az alternatív beszerzési útvonalakat. Ez a forgatókönyv éppen Kapitány optimista kijelentéseit helyezi új megvilágításba.

Politikai vita vagy reális forgatókönyv?

Miközben a kormányzati álláspont szerint az orosz energiahordozók továbbra is a legolcsóbb megoldást jelentik, Kapitány olyan lehetőségekről beszél, amelyek költségei és kockázatai jelenleg nehezen számszerűsíthetők.

A transzatlanti energiapolitikai vita fényében egyre inkább az a kérdés, hogy Kapitány javaslatai mennyire épülnek konkrét számításokra, és mennyire politikai üzenetekre. A diverzifikáció elve széles körben elfogadott, ám annak ára, időigénye és geopolitikai sebezhetősége korántsem olyan egyértelmű, mint ahogyan azt az ellenzéki szakértő állítja.