Európai radikális jobboldali politikusok elhatárolódnak Trumptól a grönlandi vita miatt
Több európai jobboldali, nacionalista irányultságú politikai vezető is nyilvánosan bírálni kezdte Donald Trump volt amerikai elnököt a Grönland körüli kijelentései miatt, ami ritka törést jelez a transzatlanti populista szövetségekben.
A vita középpontjában az áll, hogy Trump korábban felvetette a stratégiai jelentőségű arktikus terület megszerzésének lehetőségét, ami számos európai fővárosban komoly ellenállást váltott ki.
Az érintett politikusok közül többen hangsúlyozták: a nemzeti szuverenitás elve nemcsak Európában, hanem Dániában és az általa igazgatott autonóm területeken is alapvető kérdés. Egyes vezetők szerint a felvetés nem csupán diplomáciailag szerencsétlen, hanem saját választóik körében is nehezen védhető álláspont.
Ritka repedések a korábbi szövetségekben
Trump korábban több európai jobboldali párttal ápolt kifejezetten jó kapcsolatot, így a francia, az olasz vagy a spanyol politikai térfél egyes szereplőivel is. A grönlandi nyilatkozatok azonban több korábbi támogatóban is kényelmetlen érzéseket keltettek, akik most óvatosabb hangnemre váltottak.
Elemzők szerint mindez arra utal, hogy a közös ideológiai pontok ellenére a geopolitikai kérdések könnyen felszínre hozhatják az érdekellentéteket, különösen akkor, ha azok közvetlenül érintik egy uniós tagállam területi integritását vagy a nemzetközi jog alapelveit.
Dánia és az arktikus térség érzékenysége
A vita során több európai politikus kiemelte: Grönland státusza nem alku tárgya, és a sziget lakosságának jövőjéről nem külső hatalmak dönthetnek. Dán részről is határozott reakciók érkeztek, amelyek szerint Koppenhága nem tekinti elfogadhatónak az ilyen jellegű felvetéseket.
Az arktikus térség egyre nagyobb stratégiai jelentőséggel bír az olvadó jégmezők, az új hajózási útvonalak és a feltáratlan nyersanyagkészletek miatt, ami önmagában is érzékeny geopolitikai tereppé teszi a régiót.
Politikai következmények Európában
Megfigyelők úgy látják, hogy a Trumptól való elhatárolódás nem feltétlenül jelent tartós szakítást az európai jobboldali pártok és az amerikai politikus között, ám jelzi, hogy bizonyos külpolitikai kérdésekben ezek a mozgalmak is kénytelenek a hazai közvéleményhez és nemzeti érdekekhez igazítani álláspontjukat.
A grönlandi ügy így túlmutat egy diplomáciai vitán: rávilágít arra, hogy az ideológiai rokonság sem mindig képes elfedni a szuverenitással és területi kérdésekkel kapcsolatos alapvető nézetkülönbségeket az Atlanti-óceán két partján.
