Trump Béketanácsa: egy új világrend-kísérlet részletes boncolása Gázától Davosig

A kialakult liberális világrend végnapjainak lehetünk tanúi vajon? Az elmúlt napok eseményei alapján egyre világosabbá válik, hogy a Donald Trump által bejelentett „Béketanács” nem egyszerűen egy újabb diplomáciai kezdeményezés, hanem egy tudatos, rendszerszintű kihívás a második világháború után kialakult nemzetközi intézményrendszerrel szemben.

Amikor a Kreml hétfőn hivatalosan közölte, hogy Vlagyimir Putyin meghívást kapott a testületbe, az már önmagában is politikai provokációnak számított. A kontextus azonban ennél jóval összetettebb: Putyin meghívása egy időben történt azzal, hogy Trump mintegy hatvan állam- és kormányfőhöz fordult levélben, felkérve őket egy új, általa élethosszig vezetett nemzetközi szervezet alapító tagságára.

Ez a kettősség – a háborúban álló Oroszország bevonása, valamint a világ különböző politikai berendezkedésű államainak egyidejű megszólítása – már a kezdetektől jelezte, hogy nem hagyományos békefórumról van szó, sokkal inkább egy olyan politikai konstrukcióról, amelyben a személyes hatalom, a geopolitikai alkuk és a pénzügyi hozzájárulások újrarendezik a „béke” fogalmát.

A kezdeti narratíva: Gáza mint legitimációs alap

A Béketanács gondolata eredetileg egy konkrét válsághelyzethez kapcsolódott. A gázai háborút követően, az októberi tűzszünet után az amerikai adminisztráció olyan megoldást keresett, amely lehetővé teszi a térség újjáépítésének és ideiglenes kormányzásának felügyeletét anélkül, hogy teljes mértékben az ENSZ meglévő mechanizmusaira kellene támaszkodnia.

A hivatalos indoklás szerint az ENSZ túl lassú, túl megosztott, és képtelen hatékony végrehajtásra.

Ez az érvelés sok elemző szerint inkább politikai, mint gyakorlati jellegű volt. A gázai kérdés ugyanis nem csupán humanitárius probléma, hanem az amerikai–izraeli viszony, az arab világ belső dinamikája és a nagyhatalmi rivalizálás egyik csomópontja. Egy új testület létrehozása lehetőséget adott volna Washingtonnak arra, hogy saját szabályai szerint alakítsa a folyamatot.

A mandátum kitágulása: Gázától a globális konfliktusokig

A Bloomberg által megszerzett alapszabály-tervezet azonban egyértelművé tette, hogy a Béketanács ambíciói messze túlmutatnak Gázán. A dokumentum általános megfogalmazása – stabilitás, törvényes kormányzás, tartós béke – gyakorlatilag bármely konfliktuszónára alkalmazható. Ez a szándékos homályosság rugalmasságot biztosít a testület számára, ugyanakkor komoly aggodalmakat is kelt.

Figyelemre méltó, hogy a szöveg nem hivatkozik sem az ENSZ-re, sem annak alapokmányára. Ez nem puszta formai hiányosság: sok diplomata szerint tudatos elhatárolódásról van szó. A Béketanács nem kiegészíteni akarja a meglévő rendszert, hanem alternatívát kínál vele szemben – egy olyan alternatívát, amelyben a normák helyett a politikai hasznosság kerül előtérbe.

Meghívások és válaszok: a világ óvatos térképezése

A meghívók kiküldése után gyorsan kirajzolódtak a globális törésvonalak. Magyarország azonnali és feltétel nélküli elfogadása egyértelmű politikai állásfoglalás volt.

Orbán Viktor lépése nemcsak Trump felé tett gesztus, hanem az Európai Unión belüli pozíció újradefiniálása is: egy olyan szerep vállalása, amely az uniós konszenzuson kívül, sőt azzal szemben helyezkedik el.

Kazahsztán reakciója egészen más logikát követ. Tokajev elfogadása mögött nem ideológiai rokonság, hanem hideg geopolitikai számítás áll. Kazahsztán számára minden olyan fórum értékes, ahol egyszerre lehet jelen az Egyesült Államok és Oroszország, miközben Kína árnyéka is ott húzódik a háttérben. A Béketanács ebben az értelemben egy újabb tárgyalóasztal, nem pedig értékválasztás.

Kanada és több nyugat-európai ország óvatos kivárása szintén beszédes. Az „elvi egyetértés” és a „részletek tanulmányozása” diplomáciai nyelven azt jelenti: senki nem akar elsőként nemet mondani, de senki nem akar túl gyorsan elköteleződni sem egy olyan struktúra mellett, amely könnyen összeütközésbe kerülhet a nemzetközi joggal.

A meghívások politikai dramaturgiája

Nem véletlen, hogy Trump az elsők között hívta meg Orbánt, Tokajevet és Putyint. A sorrend politikai üzenet. Orbán meghívása Európának szólt, Tokajevé a köztes hatalmaknak, Putyiné pedig az egész világnak.

Az üzenet lényege: a Béketanács nem zár ki senkit pusztán azért, mert konfliktusos vagy vitatott szereplő.

Putyin bevonása különösen éles kontrasztban áll a nyugati szankciós politikával. Míg az Európai Unió és az Egyesült Államok hivatalos fórumain Oroszország politikai karanténban van, addig Trump egy olyan testületbe invitálja, amelynek deklarált célja a béke. Ez sokak szerint nem békekezdeményezés, hanem a nemzetközi elszigetelés tudatos lebontása.

A pénz mint strukturáló elv

Az 1 milliárd dolláros hozzájárulás körüli vita rávilágít a Béketanács egyik legfontosabb sajátosságára: a pénz nem pusztán finanszírozási eszköz, hanem politikai belépő.

Az állandó tagság megvásárlásának lehetősége alapjaiban különbözteti meg a testületet minden eddigi nemzetközi szervezettől.

A Fehér Ház kommunikációja igyekezett ezt technikai részletként kezelni, ám a diplomáciai körökben egyre többen úgy látják: ez egy precedens. Ha a befolyás nyíltan pénzhez köthető, akkor a béke is piaci termékké válik. Ez különösen vonzó lehet gazdag, de politikailag elszigetelt államok számára, és különösen problematikus a szegényebb, konfliktus sújtotta régiók szempontjából.

Trump személyes hatalma mint szervezőelv

Az alapszabály Trumpot rendkívüli jogosítványokkal ruházza fel. A tagság, a napirend, a döntések végső jóváhagyása mind az ő kezében összpontosulnak. Ez a konstrukció sokkal inkább emlékeztet egy vállalati igazgatótanácsra, mint egy klasszikus nemzetközi szervezetre.

A végrehajtó bizottság összetétele is ezt erősíti, ugyanis az nem más, mint az amerikai politikai és gazdasági elit, kiegészítve néhány, Trump számára megbízható külföldi szereplővel. A pluralizmus helyett lojalitás, az intézményi fékek helyett személyes döntések jellemzik a modellt.

ENSZ, Izrael és a nyílt konfliktusok

Nem meglepő, hogy diplomaták egyre nyíltabban beszélnek az ENSZ tekintélyének aláásásáról. A Béketanács implicit módon azt üzeni: a régi rendszer kudarcot vallott, ideje megkerülni. Ez azonban nemcsak intézményi, hanem jogi kérdéseket is felvet, hiszen a békefenntartás és a konfliktuskezelés eddig az ENSZ monopóliuma volt.

Izrael kritikája külön figyelmet érdemel. A gázai végrehajtó struktúra egyeztetés nélküli felvetése, valamint Törökország és Katar lehetséges szerepe olyan feszültségeket generálhat, amelyek éppen az eredeti célt – a stabilizációt – ássák alá.

Davos mint szimbolikus csúcspont

A tervek szerint a Béketanács első ülése a davosi Világgazdasági Fórum idején lesz. Ez szimbolikus választás: Davos a globális elit terepe, ahol a politika, a pénz és a hatalom találkozik. Itt bemutatni egy új „békeintézményt” egyértelmű üzenet: a világ irányítása nem kizárólag diplomáciai kérdés, hanem gazdasági és személyes hatalmi alkuk eredménye.

Nyitott végkifejlet

A Trump-féle Béketanács jelenleg inkább kérdéseket vet fel, mint válaszokat ad. Lehet belőle egy gyors reagálású, pragmatikus konfliktuskezelő fórum, de ugyanilyen eséllyel válhat egy személyre szabott hatalmi eszközzé, amely tovább erodálja a nemzetközi jogot.

Egy azonban biztos: a meghívók kiküldésével Trump már elérte célját. A világ vezetőinek most nemcsak arról kell dönteniük, csatlakoznak-e egy új testülethez, hanem arról is, elfogadják-e azt az elvet, hogy a béke ára, formája és keretei egyetlen politikai központból legyenek meghatározva. Ez a döntés pedig jóval túlmutat egy egyszerű diplomáciai meghíváson.