Mi zajlik most Grönlandon? – Katonai gyakorlat, diplomáciai feszültség és vámháborús fenyegetés az Északi-sarkvidéken

Grönland az elmúlt napokban újra a nagyhatalmi figyelem középpontjába került. A világ legnagyobb szigete egyszerre lett katonai együttműködés terepe, transzatlanti viták fókusza és egy olyan politikai narratíva célpontja, amelyben a szuverenitás kérdése nyíltan összekapcsolódik gazdasági nyomásgyakorlással.

A konkrét események látszólag technikaiak és korlátozottak: Németország 15 katonát küldött Grönlandra egy dán vezetésű katonai gyakorlatra, majd a küldetés rövid időn belül lezárult. A Bundeswehr szóvivője szerint az együttműködés a dán féllel „pozitív és konstruktív” volt, a felderítési eredmények értékelése folyamatban van. A létszám és az időtartam alapján ez nem erődemonstráció, inkább jelzés: Európa jelen van.

A gyakorlat azonban nem kizárólag német ügy. Dánia bejelentése szerint több európai ország – köztük Franciaország, Svédország, Norvégia és az Egyesült Királyság – szintén 1–15 fős kontingensekkel vesz részt a műveletekben.

A lista most tovább bővülhet, mivel Észtország védelmi minisztere jelezte: Tallinn kész csatlakozni, és elutasítja azt az érvelést, hogy a NATO-gyakorlatokat gazdasági kérdésekhez – például vámfenyegetésekhez – kellene kötni.

A háttérben azonban jóval több zajlik, mint egy szokványos katonai együttműködés. Donald Trump újra és nyíltabban fogalmazza meg régi célját: Grönland amerikai ellenőrzés alá vonását. Az amerikai elnök nemzetbiztonsági érvekre hivatkozik, Kína és Oroszország északi-sarkvidéki jelenlétével indokolva a lépést, miközben gúnyosan elégtelennek minősíti a dán katonai jelenlétet a szigeten. A retorika most konkrét eszközökkel párosult: Trump bejelentette, hogy 10 százalékos, majd nyártól 25 százalékra emelkedő vámokat vet ki több európai szövetségesre mindaddig, amíg nem születik megállapodás Grönland „teljes és végleges” amerikai megszerzéséről.

Ez a megközelítés éles reakciókat váltott ki Európában. Emmanuel Macron elfogadhatatlannak nevezte a vámfenyegetéseket, és egységes európai fellépést sürgetett. Ursula von der Leyen arra figyelmeztetett, hogy az intézkedések súlyosan károsíthatják a transzatlanti kapcsolatokat, miközben az Európai Unió szolidaritását hangsúlyozta Dániával és Grönlanddal.

A vita immár nem pusztán katonai, hanem kereskedelmi és politikai síkon is zajlik, és közvetlenül érinti a NATO belső kohézióját.

Grönland jogi státusza önmagában sem egyszerű. A terület Dánia korábbi gyarmata, ma autonóm régió, saját kormánnyal, de Koppenhága fennhatósága alatt. Az Egyesült Államok és Dánia 1951-ben védelmi szerződést kötött, amely alapján Washington vállalta a sziget védelmét egy esetleges külső agresszióval szemben. Ez a megállapodás máig érvényben van, és kulcsszerepet játszik az amerikai jelenlétben, beleértve a stratégiai fontosságú északi bázisokat is. A mostani vita azonban túlmutat ezen: nem védelemről, hanem ellenőrzésről szól.

Összességében Grönlandon jelenleg nem háború, hanem pozicionálás zajlik. Európai országok kis létszámú katonai jelenléttel demonstrálják együttműködésüket és elkötelezettségüket Dánia mellett, miközben az Egyesült Államok politikai és gazdasági nyomást gyakorol egy geopolitikailag kulcsfontosságú térség felett. A sziget így az Északi-sarkvidék jövőjéről szóló nagyobb játszma szimbolikus és gyakorlati terepévé vált – ahol a következő lépéseket már nem a katonák száma, hanem a diplomáciai válaszok súlya határozza meg.