Átlátszó zsákok, látható kudarc: hogyan lett a közterület a rendszer szemetesládája
Az elmúlt hetekben a szemétszállítás körüli zavarok sok helyen túlléptek azon a határon, amit rendkívüli időjárásra lehetne fogni. A hó, a fagy és az ónos eső valóban próbára teszi a közszolgáltatásokat, de a lakossági tapasztalatok alapján egyre világosabb, hogy nem pusztán természeti akadályról van szó.
A gond ott kezdődik, amikor a rendszer nemcsak lassul, hanem már nem képes kezelni a saját működéséből fakadó következményeket, és nem kínál valós megoldást azokra.
Több településen a MOHU és területi partnerei azt a kérést fogalmazták meg, hogy a megtelt kukák mellé, átlátszó zsákokban helyezzék ki a plusz hulladékot, azaz azt, ami az el nem szállított hulladékon felül nem fér a kukába. Ez első pillantásra rugalmas kompromisszumnak tűnhet, a gyakorlatban azonban egy súlyos hiba beismerése. Az átlátszó zsák ugyanis nem véd, hanem szinte felhívás keringőre. A benne lévő hulladék látható, könnyen hozzáférhető, és ellenállás nélkül kínálkozik a hajléktalanoknak, a kóbor állatoknak, varjaknak, rágcsálóknak.
A zsákokat széttépik, tartalmukat széthordják, és mire a következő – elvileg esedékes – szállítás elérkezne, az utca már nem különálló kupacokból áll, hanem egybefüggő, szétterült szemétmezővé válik.
És akkor még nem beszéltünk a fagyos földhöz hozzáfagyó zsákokról, melyeket ha – majd egyszer, valamikor, remélhetőleg nem az olvadást megvárva – megpróbál felemelni a kukás, garantáltan szétszakad és a szemét kiömlik.
Mindez nem rendkívüli esemény, hanem előre borítékolható következmény, amelyet a rendszer mégis elfogadható kockázatként kezel. Így a probléma nem egyszerűen halmozódik, hanem új minőségbe lép: a hulladék kikerül a kukából, és belép a közterületbe, ahol már senki sem érzi magát érte felelősnek.
A helyzet egészségügyi szempontból is egyre aggasztóbb. A hetekig kint álló kommunális hulladék bomlásnak indul, szaghatása fokozódik, és ideális környezetet teremt baktériumok, gombák és kártevők számára. Télen gyakran hangzik el az az érv, hogy a hideg fertőtlenít, elpusztul minden baktérium, ám ez félrevezető. A hulladék nem tűnik el, csak lassabban bomlik, miközben folyamatosan jelen van az emberek életterében. A szétszórt szemét csúszásveszélyt is jelenthet, fertőző anyagokkal szennyezheti a járdát, és különösen veszélyes lehet gyermekekre, idősekre, háziállatokra.
Zöldövezeti, hegyvidéki területeken mindehhez újabb kockázat társul. A felhalmozott hulladék könnyű élelemforrásként vonzza a vadállatokat, köztük vaddisznókat, amelyek megjelenése már nemcsak higiéniai, hanem közbiztonsági problémává is válik.
Ilyenkor a lakók joggal érzik úgy, hogy egy olyan helyzet következményeit viselik, amelyet nem ők idéztek elő, és amelyre nincs ráhatásuk.
A szolgáltatók visszatérő érve, hogy a meredek, jeges utcákba a nagy tömegű kukásautók nem tudnak biztonságosan behajtani. Ez szakmailag indokolható, de csak akkor, ha a teljes felelősségi láncot vizsgáljuk.
A kérdés ugyanis nemcsak az, hogy miért nem tud bemenni a kukásautó, hanem az is, hogy miért marad tartósan járhatatlan az út.
Magyarországon a közutak téli síkosságmentesítése és takarítása megosztott feladat. Az országos főutak és átmenő utak tisztítása az állam felelőssége, amelyet a Magyar Közút lát el. A településeken belüli mellékutcák, lakóutcák, hegyi utak döntő többsége viszont az önkormányzat hatáskörébe tartozik. Emellett léteznek olyan belső utak, lakóparki vagy társasházi közlekedők is, amelyek tisztítása már a tulajdonosok vagy kezelők feladata.
A rendszer ott válik problémássá, amikor ezek a felelősségi körök nem találkoznak egymással időben. Ha egy mellékutca napokig, akár hetekig nincs megfelelően síkosságmentesítve, a szemétszállítás valóban ellehetetlenül.
Ugyanakkor több lakossági beszámoló szerint számos érintett utcában a személyautó-forgalom, az áruszállítás, sőt a közösségi közlekedés is zavartalanul működött, miközben a szemétszállítás mégsem történt meg. Ilyenkor már nem kizárólag az út állapota a kérdés, hanem az, hogy a szolgáltatás mennyire rugalmasan és felelősen reagál a megváltozott körülményekre.
A problémát tovább súlyosbítja a hiányos tájékoztatás. A lakók sok esetben nem kapnak világos, közvetlen információt arról, mikor várható pótlás, mennyi ideig kell kint hagyni a kukákat, vagy mit tehetnek addig a felhalmozódó hulladékkal. Az információ gyakran csak online felületeken, nehezen megtalálható módon érhető el, miközben az érintettek jelentős része nem digitális csatornákon él. Így a szemétszállítás zavara nemcsak logisztikai, hanem társadalmi problémává is válik.
- A szemétszállítás akkor működik jól, ha észrevétlen. Amikor azonban hit kérdésévé válik, hogy elviszik-e a hulladékot, az már nem rendkívüli helyzet, hanem rendszerszintű zavar.
A mostani tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszer nincs felkészülve arra, hogyan kezelje egyszerre a rossz időjárást, a felgyülemlő hulladékot, az egészségügyi és állatvédelmi kockázatokat, valamint a lakosság jogos igényét a kiszámíthatóságra.
A szemét nem tűnik el attól, hogy nem nézünk oda. Csak éppen addig gyűlik, amíg már nem lehet nem észrevenni. És amikor ez megtörténik, az már nem az utcák problémája, hanem a rendszeré.
