Illúziók, számok és a józan ész maradéka – avagy év elejei előzetes

Köszönjük a 2025-ös évet minden olvasónknak és követőnknek, akiknek a száma nemcsak szépen, hanem következetesen nőtt. Nem statisztikai trükkökkel, nem buborékfújással, hanem tartalommal. Jelenléttel. Munkával.

Az elmúlt év ugyanis nem volt sétagalopp. A választások árnyékában ott voltunk szinte minden kampánytüntetésen, kamerával, mikrofonnal, élő adásokkal, videókkal, cikkekkel. Nem megmondani akartuk, mit gondolj, hanem megmutatni, mi történik. Hogy lásd. Halljad. Értelmezd.

Az olvasói és nézői tábor folyamatos növekedése egy dolgot igazol: jó úton járunk. Még akkor is, ha néha mi magunk is megálltunk egy pillanatra egy-egy százezres olvasottságú cikk vagy milliós elérésű videó után, és csak annyit mondtunk: na, erre nem számítottunk. De megtörtént. Többször is.

És miközben a számok nőnek, a politikai táborok egyre vadabbul feszülnek egymásnak. A valóságot leváltotta a vágyfantázia, az elemzést a hitvita, a tényeket pedig az algoritmus által simogatott önámítás.

Mindenki nyer. Mindenki elsöprő győzelmet arat. Mindenki „most aztán tényleg”.

Mi viszont szeretnénk elkerülni a közvéleménykutatások előjelzéseit, mert azok jelenleg inkább lelkiállapotot mérnek, nem politikai realitást. A saját tapasztalataink alapján pedig, amelyekből azért akad bőven, a helyzet jóval prózaibb.

A jelenleg regnáló országvezetés nem a túlélésért küzd, hanem azon vitázik önmagával és a rendszerével, hogy lesz-e újabb kétharmad, vagy nem. És itt érdemes megállni egy mondatra.

Aki azt tolja le a követői torkán, hogy nullára lehet tenni az ellenfelet, az egyszerűen hazudik. Nem téved. Nem optimista. Hazudik. A kérdés ilyenkor már csak az, ki a nagyobb balfék: az, aki ilyen állításokkal kampányol, vagy az, aki ezt készséggel el is hiszi.

A kép kísértetiesen emlékeztet 2010 „erejére”, amikor a Jobbik/lobbik varázsütésre csodát ígértek, majd lett belőle nagyjából 800 ezer szavazat. Azóta maradt egy átvert szavazótábor, meg néhány prominens, akik valahogy mindig jó helyre estek, és azóta is kifejezetten jól eléldegélnek a romok tetején.

A többi? Az majd egyszer „meg lesz magyarázva”.

Nagyjából ez a helyzet 2026 év elején. Nem forradalom, nem végjáték, nem történelmi fordulópont. Inkább egy elhúzódó, idegőrlő menetelés az áprilisi dátum felé, ahol majd sokan meg fognak lepődni. Megint.

Mi addig is itt leszünk. Figyelünk. Kérdezünk. Mutatunk. Aztán áprilisban meglátjuk, mi történik. És mi nem ígérjük meg előre az eredményt.

Az illúzió ugyanis gyorsan fogyó árucikk. A valóság meg makacs. 😀