Barack Obama kampányeszközei megjelentek a hazai belpolitikában

A volt elnök egyik hatékonynak bizonyult, átláthatatlanságáról ismert pénzügyi kontstrukciója sejlik fel a Tisza-Szigetek mögött.

A TISZA Párt körül szerveződő TISZA Szigetek rövid idő alatt váltak a mozgalom egyik legfontosabb szervezeti és pénzgyűjtési bázisává. Miközben a pártvezetés következetesen alulról szerveződő, a párttól független civil közösségekként hivatkozik ezekre a csoportokra, működésük és finanszírozási szerepük egyre több kérdést vet fel. Oknyomozásunk során olyan szervezeti és pénzgyűjtési mintázat rajzolódott ki, amely feltűnő hasonlóságot mutat egy, korábban az Egyesült Államokban is komoly vitákat kiváltó kampányfinanszírozási modellel.

Feltűnik Obama a magyarországi kampányban

Idén októberben Barack Obama volt amerikai elnök videóban – látszólag minden előzmény nélkül – a magyar demokráciát kezdte támadni. A volt baloldali elnök nem titkolta politikai üzenetét: a saját alapítványa, az Obama Foundation három kelet-európai tagjával ült le beszélgetni, akiket a „demokrácia védelmezőiként” mutatott be.

A meghívottak közül többen korábban Soros György civil hálózatához voltak köthetők, így nem meglepő, hogy a beszélgetés a magyar kormány bírálatára és a liberális NGO-k támogatására épült.

„Obama kampányt indított a magyarországi választások befolyásolására” címmel jelent meg ezt követően egy beszámoló arról, hogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szerint az Obama Alapítvány új generációs „liberális káderképzőként” működik, amely világszerte fiatalokat készít fel politikai befolyásszerzésre.

Orbán Balázs úgy fogalmazott: Magyarország és Lengyelország került a hálózat célkeresztjébe, és figyelmeztetett, hogy hazánk sorsáról továbbra is csak a magyar emberek dönthetnek. A cikkből kiderül, hogy az Obama az általa alapított Obama Alapítványon keresztül globális befolyási hálózatot épít.

A chicagói székhelyű nonprofit szervezet vagyona közel egymilliárd dollár, és 2024-ben mintegy 200 millió dollárt gyűjtött össze.

Az alapítvány évente több tucat fiatal vezetőt választ a világ minden tájáról, akiket egy-éves programban képeznek a Columbia Egyetemen és Chicagóban; ezután hazájukban dolgoznak tovább Obama vízióját követve.

A csatolmányban található videóban Obama a közelmúltban is megerősítette, hogy az alapítványában fiatal politikai vezetőkkel, vagy például újságírókkal dolgozik együtt és az első dolog, amit mond nekik, hogy állítsák be a hitüket.

Amerikai minta alapján működő kampánycsoportok?

Az amerikai baloldali és a magyar ellenzéki kampánymegoldások közötti hasonlóság feltárása érdekében szükséges annak tisztázása, hogy jogi értelemben a TISZA Szigetek jogi személyiséggel nem rendelkező civil társaságoknak minősülnek. Ennek következtében nem folytathatnak gazdasági-vállalkozási tevékenységet, nem adóalanyok, nem rendelkeznek adószámmal, és saját nevükben nem bonyolíthatnak le pénzforgalmat.

Mivel könyvelést és bizonylatkiállítást sem végezhetnek, a beérkező pénzek eredete és tényleges felhasználása – különösen készpénzes adománygyűjtés esetén – gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné válik.

Hasonló problémákra az Egyesült Államok jogalkotása már évtizedekkel ezelőtt reagált. Az Egyesült Államok Szövetségi Törvénykönyve 52. címének 30121. szakasza kifejezetten tiltja, hogy külföldi állampolgárok közvetlenül vagy közvetve pénzbeli vagy más értékkel bíró hozzájárulást nyújtsanak választásokkal összefüggésben, politikai pártok részére, vagy kampánykommunikáció finanszírozására. A 30122. szakasz pedig megtiltja az úgynevezett „más nevében történő adományozást”, vagyis a közvetítői rendszerek alkalmazását. A szabályozás komolyságát a jogalkalmazói gyakorlat is alátámasztja.

Ennek egyik legismertebb példája Pras Michel ügye, akit 2024 végén tizennégy év szabadságvesztésre ítéltek illegális kampányfinanszírozásban való részvétel miatt, miután külföldi forrásokat azokat törvényesnek álcázva közvetítő adományozók segítségével juttatott el Barack Obama 2012-es kampányához.

Mi az az OFA és mi köze lehet a TISZA Szigetekhez?

Barack Obama elnöksége idején a kampányfinanszírozási viták középpontjába került az Organizing for Action (OFA) nevű szervezet. Az OFA formálisan pártfüggetlen, 501(c)(4) típusú – úgynevezett „szociális jóléti” – szervezetként működött. Ezek a szervezetek végezhetnek bizonyos politikai tevékenységet, ám az nem válhat főtevékenységükké, és nem folytathatnak közvetlen kampányt jelöltek mellett vagy ellen.

A legnagyobb különbség a klasszikus kampányszervezetekhez, illetve a Super PAC-ekhez képest az volt, hogy az OFA-nak nem kellett nyilvánosságra hoznia adományozóit.

Ez a konstrukció éppen ezért alkalmas volt arra, hogy jelentős összegek mozogjanak politikai célokra úgy, hogy azok tényleges forrásai rejtve maradjanak. Ez a típusú megoldás már korábbról – Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt és az 2022-es ellenzéki összefogás kapcsán is – ismert lehet, Kati Marton, az Action for Democracy tanácsadó testületének vezetője arra a kérdésre, hogy Soros György áll-e az Action for Democracy mögött, igennel felelt és hozzátette: e tény nem minősül nyilvános információnak Korányi Dávid azt is elárulta, hogy ez azért van, mert valójában a finanszírozók üzleti érdekét kívánják leplezni.

„Mi is 501-(C)(4) vagyunk, ami azt jelenti, hogy valójában nem kell megneveznünk. Ez esetben az adományozók nevét nem kell nyilvánosságra hozni. (…) Befektetőként érezze magát biztonságban, hogy a befektetések védettek lesznek, de én valahogy újra jelentőségteljesen és okosan elválasztanám a kettőt, hogy ne legyenek olyan szorosan összefonva. Hogy senki ne kritizálhasson minket azért, hogy üzleti érdekeket mozdítunk elő a demokratikus elvek és értékek leple alatt.”

A hivatalos szervek felé benyújtott dokumentumok és az azóta megszűnt szervezet egy még elérhető brossúrájábantalálható megfogalmazása szerint az OFA egy „pártfüggetlen érdekvédelmi szervezet” volt, amely „alulról szerveződő szervezetként országszerte aktivizálta a polgári szerepvállalásban aktív közösségi tagokat”. A valóságbanazonban kizárólag a feszes kampány- és pártfinanszírozási előírások megkerülése, valamint Obama és az általa képviselt progresszív politika kritikátlan támogatása érdekében folytatta tevékenységét. A szervezetet bal- és jobboldalról egyaránt bírálták. Fred Wertheimer, a Democracy 21 elnöke szerint az OFA lehetőséget teremtett arra, hogy adományozók korrupt politikai befolyást vásároljanak, míg a jobboldalisággal aligha vádolható New York Times szerkesztősége úgy fogalmazott: az OFA gyakorlata „kifinomult módja volt annak, hogy árat szabjanak az Obama úrhoz való hozzáféréshez”. Különös egybeesés, hogy a TISZA Szigetek Etikai Szabályzata szerint „a TISZA Szigetek nem részei a TISZA Párt pártszervezetének, hanem élő, alulról szerveződő, demokratikus közösségek hálózata” – a megfogalmazás feltűnően emlékeztet az OFA korábbi önmeghatározására.

Mi is az a „TISZA Sziget”?

Programokat és előadásokat szerveznek, adományt gyűjtenek, valamint aktívan közreműködnek a TISZA Párthoz való csatlakozás elősegítésében. De mi a jogi státuszuk valójában?

Mint ismeretes, a TISZA Szigetek a TISZA mozgalom és párt köré szerveződő helyi, informális közösségek. Jellemzőik a következők:

• nincs önálló jogi személyiségük,
• nem köthetnek szerződést a saját nevükben,
• nem lehet önálló bankszámlájuk,
• nem perelhetnek és nem perelhetők.

E jogi sajátosságok önmagukban nem jogellenesek, ám különös jelentőséget kapnak akkor, amikor e csoportok szervezett és rendszeres pénzgyűjtési tevékenységet folytatnak.

A TISZA Párt és a TISZA Szigetek szemünk láttára zajló pénzgyűjtési gyakorlata komoly aggályokat vet fel a magyar párt- és kampányfinanszírozási szabályok esetleges megkerülésével kapcsolatban. Az eddig megismert információk alapján decentralizált, kevéssé ellenőrzött struktúra működik, amely jelentősen megnehezíti a beérkező források eredetének és felhasználásának nyomon követését. A hatályos magyar jogszabályok kifejezetten tiltják a külföldi, anonim vagy jogi személyektől származó párttámogatásokat, és a szabályok kijátszásához büntetőjogi felelősség is kapcsolódhat.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a TISZA Párt és a TISZA Szigetek – feltételezhetően az amerikai Organizing forAction (OFA) nevű, Barack Obama kampányához köthető szervezet mintájára épülő – gyakorlata több lehetséges jogsértés gyanúját is felveti: tiltott gazdasági tevékenységet, adójogszabályok megsértését, a pártfinanszírozási tilalmak megkerülését, valamint a választói akarat tiltott befolyásolásának kockázatát.

Két ország, egy modell: az OFA és a TISZA Szigetek működésének összevetése

Bár az OFA és a TISZA Szigetek eltérő jogi és politikai környezetben működnek, szervezeti felépítésük és pénzgyűjtési logikájuk között több markáns hasonlóság figyelhető meg. Mindkét konstrukció formálisan elhatárolódik az adott párt hivatalos szervezetétől, miközben tényleges működésük kizárólag egyetlen politikai szereplő és politikai irányvonal támogatását szolgálja.

Mindkét modell központi eleme az „alulról szerveződő”, civil jelleg hangsúlyozása, amely egyszerre szolgál legitimációs eszközként és jogi védőernyőként. Az Egyesült Államokban ezt a funkciót az 501(c)(4) státusz töltötte be, Magyarországon pedig a jogi személyiséggel nem rendelkező TISZA Szigetek működése eredményez hasonló átláthatatlanságot.

A párhuzamok a pénzgyűjtési módszerekben is tetten érhetők. Az OFA esetében közvetítő adományozók rendszere, a TISZA Szigeteknél pedig a helyi csoportok által szervezett, sokszor készpénzes adománygyűjtések hoznak létre olyan széttagolt struktúrát, amelyben az egyes pénzmozgások önmagukban komoly jogi és közbizalmi kockázatokat hordoznak.

Összegzés

Mindent összevetve a TISZA Párt és a TISZA Szigetek pénzgyűjtési gyakorlata több lehetséges és súlyos jogszabálysértés gyanúját is felveti, beleértve a tiltott gazdasági tevékenységet, az adójogszabályok megsértését, valamint a pártfinanszírozási szabályok esetleges megkerülését és a választói akarat tiltott befolyásolásának kockázatát.

Bár Magyar Péter pártja átláthatatlan működése miatt korábban is a figyelem középpontjába került – gondoljunk csak arra a nyilvánosságra került hangfelvételre, amelyen a párt alelnöke a pénzügyek rendezetlenségéről beszél –, a mostani gyakorlat a kétes finanszírozási modell további elmélyülését jelezheti. A pártfinanszírozás átláthatósága nem politikai ízlés kérdése, hanem a demokratikus verseny egyik alapfeltétele. Amennyiben egy politikai szervezet működése olyan szürkezónákban zajlik, ahol a jogi felelősség, a pénzmozgások és a tényleges döntési befolyás elválik egymástól, annak tisztázása nem politikai támadás, hanem közérdek.

(Tűzfalcsoport)