Muszlim erődemonstrációk Európa-szerte
Az iszlám – vagy inkább azok, akik generációk óta terjesztik – több mint ezer éve egyedülálló képességet mutat a hódításra, átalakításra és a meghódított társadalmak feletti ellenőrzés megszilárdítására.
Az 500-as évek arab terjeszkedésétől a mai nigériai és szudáni konfliktusokig a minta ugyanaz: amint az iszlám megveti a lábát, a régebbi kultúrák gyorsan eltűnnek. Emlékké, legendává, lábjegyzetté válnak – írja a Samnytt.
És mégis, azokat, akik rámutattak, hogy valami hasonló kezdődik Európában, gúnyolták ki. A baloldali liberális véleményformálók kinevették az „iszlamizáció” fogalmát. Úgy tettek, mintha nem értenék a definíciót. Tagadták a demográfiai adatokat. Tagadták a változást. Tagadták azt, amit az emberek minden nap láttak az utcákon.
De tagadása most kezd megrepedni. Nem utolsósorban azért, mert ugyanaz a minta, amelyet a történelem vérrel és kővel írt, kezd megismétlődni itt Európában, és Svédországban is.
A Samnyt szakértője a következőket írta: Korábban már leírtam az „okupációs mentalitást” – a domináns viselkedést –, amely minden korábbi iszlám terjeszkedést jellemezte. Ez a mindennapi életben is megfigyelhető – svéd fiatalok elleni rablásokban, a közterületeket elfoglaló „palesztin tüntetésekben”, és legutóbb az egész Európában megrendezett karácsonyi vásárokon, ahol a muszlim világból származó fiatal férfiak csoportjai ugyanolyan szimbolikus erővel léptek fel, mint a történelmi hódító seregek: megmutatták, hogy ők diktálnak a helyszínen.
Több videó is kering az interneten az elmúlt hetekben, amelyek illusztrálják ezt a jelenséget – függetlenül a felvétel pontos dátumától, minden évben ugyanúgy néz ki – egész Nyugat-Európában.
Milánóban az ikonikus katedrális melletti karácsonyi vásáron vonulnak fel, demonstratív módon és hangosan:
The New Year’s Eve concert at Milan’s Duomo has been canceled. The mayor says it’s because 30% of the space is occupied by Olympics, but the truth is that every year female tourists are abused by fake North African asylum seekers, and he doesn’t know how to stop them. We are… pic.twitter.com/zuQ4BKoofF
— RadioGenoa (@RadioGenoa) November 28, 2025
Brüsszelben egy csoport körülvette egy karácsonyi vásárt egy „Palesztina” tüntetés során. A szabadúszó újságíró, Nick Alinia leírja, hogy ez valójában mi is: hatalmi demonstráció.
Tror någon fortfarande att det bara handlar om ”barnen i Gaza”?
Detta är maktdemonstrationer. pic.twitter.com/apmetzAIob
— Nick Alinia (@NickAlinia) December 5, 2025
Egy másik videóban egy nagy csoport férfi muszlim jelszavakkal rohan át egy piacon:
🚨NEW: In Germany, large crowds of Muslims walk directly through a Christmas market chanting:
“There is no God but Allah , Allah Akbar”
This is the true face of Islam. pic.twitter.com/uKkFIB0mcY
— The British Patriot (@TheBritLad) November 18, 2025
És Londonból is ugyanazt a viselkedést látjuk:
One of the most important videos you can watch
Muslims gathered in White Chapel, London to claim ownership of the neighborhood
Someone yells “There’s no need for that we’re on the same side”
Muslim yells back “No we’re not”
Islam is here to take over. They openly chant “Who’s… pic.twitter.com/LwEhluxhv9
— Wall Street Apes (@WallStreetApes) October 26, 2025
A nyilvános tömegimádkozás egy másik példa, amelyet Svédországban is láthatunk.
Ezek a jelenetek nem véletlenszerűek. Nem spontán „aggodalom” kitörései. Ezek szimbolikus cselekmények, és a szimbólumoknak jelentőségük van. Különösen akkor, ha a történelem már megmutatta, hogy mit előznek meg az ilyen szimbolikus cselekmények.
Azok az országok, amelyeknek volt annyi eszük, hogy nemet mondjanak a bevándorlásra ezekből az országokból, mint például Lengyelország és Magyarország, nem küzdnek ezekkel a problémákkal.
Tanuljunk a történelemből
A történelem tele van figyelmeztető példákkal azok számára, akik hajlandók felemelni a tekintetüket. Országról országra a muszlimok arányának növekedése ugyanazt a fejleményt eredményezte: fokozódó feszültségek, párhuzamos társadalmak, az identitás politizálása és végül – amikor a mérleg nyelve átbillent – erőszak. Erre már 2009-ben is figyelmeztetett Kent Ekeroth.
Libanon talán a legbeszédesebb példa erre. Az országot egykor a Közel-Kelet Svájcának nevezték, egy viszonylag szekuláris és jól működő társadalomnak, ahol különböző csoportok éltek egymás mellett. De amikor a 20. században a demográfiai egyensúly eltolódni kezdett, és a muszlim csoportok mind számukban, mind politikai erejükben növekedtek, feszültségek keletkeztek, amelyek hamarosan robbanásszerűen törtek ki. Az eredmény? Egy 15 éves polgárháború, amelyben a szektarianizmus és a vallási alapú milíciák széttépték az országot. Libanon még ma is figyelmeztető emlékműve annak, hogy a demográfiai változások milyen hatással lehetnek egy védelmi mechanizmusokkal nem rendelkező államra.
Ugyanez a minta figyelhető meg Afrika egyes részein – Nigériában, Csádban, Szudánban –, ahol a kialakulóban lévő etnikai és vallási konfliktusok rendszeresen tömeges erőszakba torkollanak. A Balkánon is friss az emlék, hogy milyen gyorsan törhet meg egy törékeny egyensúly. A boszniai háború az 1990-es években pontosan ezt a dinamikát mutatta: egy demográfiai mozaik, amely eleinte viszonylag jól működött, de nyomás alatt vallási vonalak mentén szétesett.
Európa sem immunis erre. Éppen ellenkezőleg, saját történelmünk is megmutatja, milyen instabillá válhat a kontinens, amikor egymástól teljesen eltérő értékrendű, erős csoportok kénytelenek megosztani ugyanazt a területet. Belgiumban, Franciaországban és Nagy-Britanniában máris párhuzamos társadalmak alakulnak ki. Franciaország egyes részein, például a párizsi Seine-Saint-Denis kerületben, a jelenség olyan mértékben elterjedt, hogy az állam gyakorlatilag elvesztette az irányítást. Egész városrészekben más normák, más hatalmi struktúrák, más törvények érvényesek – és a csoportok közötti konfrontációk már mindennaposak.
Amikor egy népesség két részre szakad, és a két rész teljesen eltérő nézeteket vall a vallásról, a törvényről, a lojalitásról és a társadalmi rendről, végül eljön az a pont, amikor minden összeomlik. Ez soha nem kérdés, hogy lesz-e, hanem hogy mikor. A történelem ezt újra és újra megmutatja.
Ezt a háttérrel kell értelmeznünk a mai európai fejleményeket. A karácsonyi vásárokat zaklatók zavarják meg. A nyilvános tereket tömeges imádkozások és tüntetések veszik át, amelyek az ő ünnepeikkel és más, külföldön történt eseményekkel kapcsolatosak. Egyre növekvő csoport, amely egyre inkább kollektívaként viselkedik, saját normákkal, saját követelésekkel és saját hatalmi demonstrációkkal.
Korunk legveszélyesebb illúziója az a hit, hogy mi kivételt képezünk a történelem törvényei alól. Hogy civilizációnk, ellentétben az összes többivel, varázslatos módon megúszná azokat a konfliktusokat, amelyek mindig bekövetkeznek, amikor a demográfia gyorsan és mélyrehatóan változik.
A történelem más nyelvet beszél. És egyértelműen beszél.
(vadhajtasok.hu)
