Amikor a józan ész hátrál, a bűn előretör

Németországban egy 29 éves afgán férfi hatszor szúrta meg késével a fiatal tanárnőt – négyszer hátba, kétszer combon. Az áldozat életét csak a véletlen mentette meg. A bíróság mégis úgy látta: nem volt emberölési szándék. Miért? Mert a támadó a nő sikolya után elfutott, és ez szerintük „visszalépés” volt. Hat év börtön, ennyi egy élet majdnem kioltásáért.

Nehéz nem észrevenni, hogy Európa nyugati felén a jog már rég nem csupán a törvény betűje. Körbe van párnázva politikai érzékenységgel, mintha a valóság is megsérthetne valakit.

 Úgy tűnik, bizonyos elkövetőknek nemcsak jogaik, de védettségük is van – a kritika, sőt néha a felelősségre vonás alól is.

Amikor a jog fél, a társadalom retteg

A német bíróság döntése nem egyedi: évek óta megfigyelhető, hogy a bevándorló hátterű elkövetők esetében a jogalkalmazók sokszor óvatosabban járnak el. Nem a tények, nem az okozott kár, hanem a környezet diktál: nehogy rasszizmus vádja érje őket.

Így jutunk el odáig, hogy hatszor szúrás után is lehet súlyos testi sértést emlegetni, mert a támadó „visszalépett”. Csakhogy a józan ész szerint ilyenkor már nem visszalépés történik – hanem a véletlenen múlik, hogy temetés vagy műtő lesz a történet vége.

Magyarország sem immunis: érzékenyítés és kettős mérce

Sokan azt hiszik, ez a jelenség csak Nyugat-Európa sajátja. Nem az. Hazánkban is tartottak civil szervezetek – köztük a Háttér Társaság – érzékenyítő tréningeket rendőröknek és jogászoknak, bíróknak. A cél deklaráltan a diszkrimináció csökkentése volt, csakhogy a gyakorlatban gyakran oda lyukad ki a dolog, ahová Németországban:

A jogalkalmazó inkább puhább kifejezést használ, inkább óvatosabb minősítést ad, csak hogy elkerülje a politikai támadást.

És ez már látszik a kommunikáción: a magyar média jelentős része a cigány elkövetők esetében rendszeresen „fiatalembert” ír, akkor is, ha az illető jócskán 30 fölött van. Olykor „helyi férfi”, „ismeretlen férfi”, „személy” – bármi jöhet, csak ne legyen szókimondó.

Mintha az áldozat fájdalmát nem illene kimondani, csak az elkövető érzékenységét illene figyelembe venni.

Ez nem tájékoztatás. Ez eltakarás.

Közben nő a drogos bűncselekmények száma

Miközben a nyelv lassan puha habfelhővé válik, a valóság keményedik. Egyre több az olyan ügy, amelyben bedrogozott elkövetők támadnak járókelőkre, rongálnak, garázdálkodnak vagy törnek be lakásokba, okoznak súlyos, sokszor halálos balesetet.

Nemrégiben éppen egy ittas és/vagy drogos állapotban levő „fiatalember” okozott (saját maga számára is) halálos balesetet, jogosítvány nélkül száguldozva, miközben otthon várta az éppen csak nagykorú, terhes felesége. A családja szerint pedig a rendőrök voltak a hibásak, mert hát miért üldözték, ha egyszer nem állt meg a rendőri jelzésre. A közösségi médiában naponta jelennek meg videók zombiszerű fiatalokról, akik szinte tudattalanul lézengenek. A rendőrök túlterheltek, a joghézagok miatt sokszor tehetetlenek, a közbiztonság pedig érzékelhetően romlik.

Erre mit látunk hétvégén? Tüntetést a drogliberalizációért.

Nem tizenéves lázadókat, hanem közéleti szereplőket és politikusokat a színpadon, akik szerint a dekriminalizáció a jövő útja. Hogy közben a kábítószeres bűncselekmények száma nő, az már valahogy nem fér bele a beszédcsomagba.

Hová vezet ez az egész?

A társadalmi bizalomhoz világos kommunikáció és következetes jogalkalmazás kell. De ma sokan azt érzik:

• a valóságot eltakarják,
• a bűnözőkkel empatikusabb a rendszer, mint az áldozatokkal,
• bizonyos csoportokat politikai okokból nem szabad nevén nevezni,
• a jogalkalmazókat „érzékenyítik”, de az emberek félelmeivel nem foglalkozik senki.

Ez a keverék veszélyesebb, mint bármely statisztika. Mert ha a társadalom úgy érzi, hogy a rendszer nem védi meg, akkor előbb-utóbb elkezd saját válaszokat keresni.

A józanság nem gyűlölet – a józanság feltétele a rendnek

Nem gyűlölet, nem kirekesztés, nem indulat kérdése ez. A józan ész azt diktálja, hogy aki hat késdöfést ad le, ne kapjon „csupán” testi sértést. Hogy a drogozás ne váljon trenddé, miközben már így is túl sok tragédia kötődik hozzá. Hogy a médianyelv ne hazudja szebbé azt, ami sötét. Hogy a rendőr és a bíró ne a botránytól féljen, hanem a törvény betűjét kövesse.

A közbiztonság nem ideológiai termék, hanem mindennapi szükséglet.

És ha a józan ész hátrál, akkor a bűn lép előre.