Hitler összebalhézott a Mikulással, aki alaposan bemosott a Führernek

Legendás alak a Mikulás (Télapó, Gyed Moroz, Joulupukki), aki december 5-én éjjel bemászik a kandalló kéményén, és titokban ajándékot helyez el tisztára suvickolt lábbelikben.

Vagy ha nincs kandalló, akkor másnap nyíltan bekopog és az első kérdése, hogy „vannak-e itt jó gyerekek?”. Már ahol – például mifelénk –, mert sok keresztény országban csak szolgálatba helyezi magát advent idején és karácsonykor sürgölődik a karácsonyfa körül.

Ki gondolná erről a jóságos, pocakos, pirospozsgás, fehér szakállas öregemberről, hogy egy politikailag megosztó, zűrös figura?

A hitleri Németországban nem nézték jó szemmel Szent Miklós XX. századi reinkarnációjának népszerűségét. De nem csak a Mikulással, hanem úgy általában az egész kereszténységgel hadilábon álltak. Ezért ahol csak lehetséges volt, náci jelképekkel váltották fel a keresztény szimbólumokat. Mivel valakinek ajándékokat kellett vinnie a jó nemzetiszocialista gyerekeknek, ezért nem diszkvalifikálhatták teljesen a Mikulást, továbbra is engedélyezték létezését, de náci formában. Szent Miklós püspököt

a skandináv–ógermán Odin főistennel. „minden isten atyjával” próbálták felváltani, aki a téli napforduló eljövetelét hirdetve, nyolclábú fehér lován vágtatja körbe a bolygót, ajándékokkal teli zsákkal a kezében, egyszerű köpenyben.

Az „árja” Mikulás, az ősz szakállas Odin (Wotan) azonban nem keresztény jóságból, hanem nevelési célzattal jutalmazta a „jó német gyerekeket”. De nemcsak a Mikulást, hanem a karácsonyt is germanizálni akarták. Miután 1933-ban hatalomra kerültek, a náci ideológusok Julfestre nevezték át a karácsonyi ünnepeket és a téli napforduló ünnepeként hirdették, mondván: a szenteste eredetileg nem Jézus születéséhez, hanem a „Nap újjászületéséhez” kapcsolódott, a horogkeresztet pedig a nap ősi szimbólumának szánták, ami beragyogja a családi otthonokat.

A karácsonyfa fényfa vagy júliusfa lett, amikre horogkeresztes függőket és napkorongokat tettek, de még a hagyományos karácsonyi énekeket is átírták. Joseph Goebbels náci propagandaminiszter pedig személyesen jelent meg és osztogatott ajándékokat a gyerekeknek, hogy jelenlétével is erősítse az 1000 éves Birodalom új mitológiáját.

Joseph Goebbels náci propagandaminiszter ajándékot oszt a jó gyerekeknek, bánatára nem
pogány Odinnak, hanem északi Szent Mikósnak öltözött Mikulással az oldalán. Minden
náci igyekezet ellenére, az „árjásított” Odin apó nem tudta kiszorítani riválisát Németföldön
/ Fotó: ullstein bild Dtl / Getty Images Hungary

Odin apónak azonban minden igyekezet ellenére sem sikerült megvetnie lábát Németföldön, a német Mikulás, Nikolaus, és a német karácsonyi Mikulás, Weihnachtsmann is szilárdan tartotta magát, és más módosított ünnepi körítések sem arattak zajos közönségsikert. A németek többsége továbbra is ragaszkodott a keresztény hagyományokhoz, az egyházak pedig felháborodtak Jézus erőszakos eltávolítása miatt, és a náci nyomás ellenére is fenntartották a keresztény hagyományokat.

Odin még igen, de a „Megváltó Führer” már sok volt

Pedig a Harmadik Birodalom rendelkezett a vallási szekták jellegzetességeivel: egy messiási látomásokkal rendelkező kultikus személyiség vezette, saját bejáratú dogmái és rituáléi voltak, és érdemekkel (például zsidók elleni erőszak elkövetésével) ki lehetett érdemelni a gyülekezet (a Náci Párt) kegyeit. Ennek ellenére Hitler nem akarta a nácizmust politikai vallási mozgalommá alakítani.

Eleve zavaros viszonyban voltak a vallással a nácik. A párt tagjai is rengeteg vallási nézetet vallottak: gyakorló protestánsok, katolikusok, ateisták. Egyesek úgy vélték, hogy Jézus árja volt, nem zsidó, mások pedig SS-kémeket küldtek a szemináriumokba, hogy belülről próbálják megbuktatni a katolikus egyházat.

Hitler is feladta az Odinosítást / Fotó: ullstein bild Dtl / Getty Images Hungary

Hitler hamar felismerte a kereszténység erejét a vallásos Németországban. Nem kedvelte, inkább csak tűrte az egyház befolyását. Tudta, hogy ha mozgalma támadja, vagy túlságosan eltávolodik a keresztény hagyományoktól, a náci párt nem érhetett volna el sikert egy szabad választáson, nem válhatott volna a Reichstag legnagyobb politikai pártjává 1933-ra, ezért opportunistaként viszonyult a kereszténységhez. Amikor Alfred Rosenberg náci főideológus és Heinrich Himmler SS-vezér odáig szaladt a mitológiagyártásban, hogy megpróbálták Jézus megszületését Hitler, a „Megváltó Führer” eljövetelével helyettesíteni, Hitler állítólag azt mondta:

Micsoda ostobaság! Végre elértünk egy olyan kort, amely maga mögött hagyott minden miszticizmust, és most [Himmler] mindent elölről akar kezdeni. Akár az egyháznál is maradhattunk volna. Legalább annak voltak hagyományai. Ha belegondolok, hogy egy napon talán én is SS-szentté válhatok! El tudod képzelni? Megfordulnék a síromban…

Legalábbis így emlékezett Albert Speer, Hitler főépítésze és fegyverkezési minisztere A Harmadik Birodalom belsejében című művében, amit – más könyveivel együtt – a berlini Spandau negyed börtönében írt, miután Nürnbergben húsz évre elítélték. Visszaemlékezéseiben amúgy Speer a „megtévesztett, de jóakaratú náci” szerepét vette fel és képviselte, következetesen.

Ez azért nem akadályozta meg az írókat, hogy Hitler összebalhézzon a Mikulással, aki alaposan bemosott a Führernek a Mikulás a nácik ellen (Santa Claus vs. the nazis) (1941) című képregényben, aminek fülszövege nem mindennapi: „Miután felfedezik a Mikulás gyárát, a nácik rabszolgasorba taszítják a manókat, harcképtelenné teszik a Mikulást, és az üzemet háborús termelésre állítják át. Mikulás két segítője Londonba menekül, hogy tájékoztassa Churchillt, aki kommandós egységet hoz létre a gyár visszavételére.”

Sztálin kivégeztette Télapó rehabilitárorát

Ideológiailag megbízhatatlan, „reakciós” elemként a bolsevikok nem lacafacáztak, már az 1920-as években betiltották a Mikulást, a karácsonnyal és a karácsonyfával együtt. Börtönnel játszott, aki a tajgán fenyőt állított év végén, vagy bármi módon megidézte, vagy paktált a Mikulással. Pedig az orosz egyházban különösen nagy tisztelet övezte a mai Törökország területén, Myra városában jótékonykodó, 4. században élt legendás Szent Miklós püspököt. Csak 1935-ben térhetett vissza száműzetéséből Sztálin egyik jobbkezének, Pavel Posztysev elvtársnak a kezdeményezésére. Afféle kegyes engedményként, közvetlenül a nagy szovjet éhínség (Holomodor) után, amikor a világ legtermékenyebb termőföldjén elterülő Ukrajnában – becslések szerint – 4-7 millióan haltak éhen az Ötéves Terv eredményeként.

De a Mikulás csak mint az ősi szláv tradíciók és népmesék kötekedő, balhés, mindenkit előszeretettel vegzáló Gyed morozának kommunistabaráttá vált, viselkedni tudó Fagyapójaként (télapójaként) jelenthetett meg újra a színen.

A biztonság kedvéért a ráncba szedett Télapó mellé delegáltak egy Hóleánykát (Sznyegurocska), és a politikailag ártalmatlanná tett, eltűrt alakok ténykedését áttették december 31-re. Sztálin ugyanis ezt a napot jelölte ki a fenyőfaállítás hivatalos állami ünnepének.

Egy Gyed Moroz hentesekkel beszélget az élelmiszerhiány idején, 1989
decemberében Leningrádban, ahol a becslések szerint egymillió ember
élt a szegénység szélén / Fotó: Derek Hudson / Getty Images Hungary

A szovjet Télapók olykor jeges kékbe öltöznek, de a hatalomnak is kedves piros szín (ahogy a rivális Mikulásnál) náluk is a legnépszerűbb. Karácsony helyett azonban már az újévet ünnepelték a tetején vörös csillaggal ékesített, újra legalizált fenyőfák körül. De az igazat megvallva hiába rehabilitálták, sohasem találta a helyét a Szovjetunióban a kényszerkommunista Fagyapó.

Mindent vitt a finn patás kecskemikulás

Más módszerrel hálózták be Szent Miklóst a finnek. Amikor Markus Rautio, „Marcus bácsi” néven ismert finn rádiós műsorvezető 1927-ben egy adásban váratlanul bejelentette, hogy felfedezték a Mikulás műhelyét a lappföldi Korvatunturiban, a „Fülhegynél”, a mediterrán szent utódja a fagyos északi sarkkörre költözött a köztudatban. Behatóan edukálniuk kellett persze nekik is népmesei jelöltjüket, Joulupukkit, a kecskelábú, pogány patás ördögi lényt, aki inkább kekeckedésben és ijesztgetésben volt erős, mint kedves jutalmazásban. Valahol olyan volt, mint a közelmúltig a Mikulás állandó akciótársa: a krampusz. Afféle kellemetlen, busószerű alak. Volt vele tehát munka.

Bogarat tett a fülekbe a rádiós, és

idővel évi 500 ezer fős globális turizmus épült az „elmiklósított” Joulupukki „hivatalos” lakóhelyére,

ahol hű segítőivel, a manókkal él együtt, év végén pedig repülő rénszarvasszánján nyakába veszi a glóbuszt, hogy meglátogassa a gyerekeket. Igen, nemcsak Lappföld, hanem a rénszarvasok is egészen új keletű információk, ahogy a szemüveg is, ami a joviálissá fazonírozott öregúr kötelező kelléke lett.

Fotó: Marcos del Mazo / Getty Images Hungary

Finnország annyira komolyan vette az ügyet, hogy országimázskampányban reklámozta Lappföldet, mint a Mikulás hivatalos otthonát. 1989-ben pedig a 16 legnagyobb finn vállalat megalapította a „Mikulásföld Egyesületet”, amelynek kizárólagos feladata a Mikulás marketingje volt. Lappföldről azóta is civilizált Joulupukkik hada repül szerte szét decemberenként, Japántól Beverly Hillsig, és mindenhol örömmel látják őket.

Vagyis csak majdnem mindenhol. Boris Gryzlov, az orosz duma egykori elnöke egyenesen „szélhámosnak”, imposztornak nevezte és kiebrudalta a lappföldi Santa Claust. „Távoznia kell, nincs számára hely Oroszországban”, ahol úgy is lemossa őt „az igazi Mikulás, a Velikij Usztyugben élő Gyed Moroz”. (Az orosz kormány 1999-ben jelölte ki ezt hivatalos lakóhelyének.) Majd hozzátette, hogy valamit tenni kell, ezért itt az ideje, hogy elárasszák a világot Gyed Moroz-képeslapokkal.

Úgy látszik, bármennyire is igyekeznek, Szent Miklós utódai még ma is ki tudják húzni a gyufát a politikusoknál. A megoldás az lenne, ha rendeznének egy Mikulás–Télapó-csúcstalálkozót is, ahol közelednének a felek, síkra szállnának az egyetemes értékek mellett és közös nyilatkozatban adnának hangot a lényegnek:

„A Mikulás-Télapó aranyos, közvetlen, / adogat csokikat önzetlen. / A gyerekek azért is éljenzik, /mer’ a Mikulás-Télapó sohase vérengzik.”

(index.hu)