A drogpárti aktivisták már ott tartanak, hogy polgári ellenállásra buzdítanak a rendőrségi razziák ellen

Az elmúlt hetekben egyre több szó esik a rendőrség által bejelentett fokozott éjszakai ellenőrzésekről és razziákról. Vannak, akik ezt a fiatalok üldözésének akarják beállítani, és „ellenállást”, sőt „utcai akciókat” sürgetnek.

De itt az ideje kimondani azt, amit a többség gondol: Magyarországon jogos az állam kemény fellépése a drogokkal és a bűnözéssel szemben. És nem, nem kérünk Tbiliszi-szintű zavargásokat.

A valóság: a drog nem játék, hanem üzlet és rombolás

A klubokban zajló drogfogyasztás nem romantikus szabadságjog, hanem egy komoly, szervezett bűnözési háttérrel rendelkező piac.
A tét:

• mérgezett vagy hamisított szerek,
• túladagolások,
• erőszakos bűncselekmények,
• fiatalok tönkrement egészsége,
• és egy olyan szubkultúra megerősödése, amelyben a felelősség szó már rég nem létezik.

A rendőrségi razziák tehát nem „buligyilkos rendőri túlkapások”, hanem közbiztonsági szükségszerűségek.

Ha egy hely nem tudja garantálni, hogy ne váljon a drogkereskedelem melegágyává, akkor be kell zárni. Pont.

A polgári engedetlenségre buzdítás felelőtlenség – és veszélyes precedens

A most felbukkanó aktivisták, akik „ellenállásra”, „utcai tiltakozásra”, sőt rave-demonstrációkra buzdítanak, valójában egyetlen dolgot tesznek: felheccelik a fiatalokat egy olyan konfliktusba, amelyből ők maguk kimaradnak, de a következményekkel másoknak kellene szembenézniük.

A 2018-as tbiliszi eseményeket példaként felhozni pedig súlyosan félrevezető. Ott a hatóságok és a tüntetők közötti feszültség napokig tartó káoszhoz, összecsapásokhoz és anarchiához vezetett. Magyarországon erre:

• nincs szükség,
• nincs társadalmi igény,
• nincs legitim indok.

Az államnak kötelessége biztosítani a közrendet. A „táncolva ellenállni a törvénynek” romantikus mítosz – de a gyakorlatban a bűnözők malmára hajtja a vizet, és destabilizálja a közbiztonságot.

A klubok felelőssége: vagy biztonság, vagy bezárás

Egy modern európai országban szórakozóhelyet üzemeltetni nem jog, hanem felelősség. Aki tömegeket enged be, annak:

• kötelessége gondoskodni a biztonságról,
• vállalnia kell a megfelelő ellenőrzéseket,
• és együtt kell működnie a hatóságokkal.

Ha ezt nem teszi meg, akkor a következmény világos: a hatóságnak be kell avatkoznia. Nem azért, hogy bármit „betiltsanak”, hanem azért, mert a közérdek fontosabb, mint egy üzlet bevétele.

A „drogháború ellen” harcolni nem bátorság – hanem legitim védekezés ellen dolgozni

Sokan próbálják úgy beállítani, mintha a hatóságok túlkapásokat követnének el, vagy mintha bármiféle diktatúra lenne az, hogy a rendőrség ellenőrzi a klubokat.

Ez tévedés.

Magyarországon a törvény világosan fogalmaz: a kábítószer előállítása, terjesztése, fogyasztása és népszerűsítése tilos.

Aki ez ellen szervez „polgári engedetlenséget”, az valójában a törvényesség ellen buzdít. Minden demokratikus jogállamban ez vörös vonal.

A rendőrség munkája nem támadás – hanem védelem:

• a fiatalok védelme,
• a szülők biztonsága,
• a közösségek nyugalma,
• és azoknak a kluboknak a védelme, amelyek valóban tisztességesen működnek.

Magyarország nem lesz Tbiliszi – és nem is kell annak lennie

A tbiliszi példa sokszor romantizált, de valójában egy társadalmi összeomlás szélén táncoló ország képe volt. Az ottani drogpolitika válsága évekig tartott, és nem egy békés rave oldotta meg, hanem egy teljes jogi és politikai újratervezés, amelynek ára hatalmas társadalmi feszültség volt.

Magyarország nem tart itt – és nem kell, hogy idáig jusson. A rendőri razziák, a bezárások lehetősége és a szigorú ellenőrzések épp azt szolgálják, hogy ne induljon el egy olyan lejtőn, ahol már nem a törvény diktál, hanem az utcai nyomás.

Következtetés: rend, biztonság és felelősség – ezek a prioritások

Az államnak joga és kötelessége fellépni a droghasználat, a droghálózatok és a kockázatos klubkörnyezet ellen.
Aki ezt megpróbálja utcai ellenállással megakadályozni, az:

• nem a szabadságot védi,
• nem a fiatalokat védi,
• hanem a káoszt és a következmények nélküli felelőtlenséget erősíti.

A razziák, a szigor és az akár ideiglenes bezárások nem ellenségei a szórakozásnak – hanem előfeltételei annak, hogy a fiatalok biztonságban élvezhessék azt.

Magyarország nem akar anarchiát, nem akar utcai zavargásokat, és főleg nem akar Tbiliszi 2.0-t.

A rend alapfeltétel.
A biztonság nem alku tárgya.
És a felelősség nem megkerülhető.