Kicsit sárga, kicsit savanyú, néha még azt sem tudja, hol él – így esett szét bemutatkozás közben a Tisza Párt jelöltlistája

Minden új politikai mozgalom életében eljön az a pillanat, amikor meg kell mutatnia, kik állnak mögötte. A Tisza Párt esetében ez a pillanat olyan hangulatban zajlott le, mintha egy rosszul szervezett, hajnali after partyn próbáltak volna meg eldönteni fontos kérdéseket: ki hova megy, ki melyik körzetet érzi magáénak, és ki milyen településeken fekszik le, majd ébred fel másnap hajnalban.

Az eredetileg hétfő estére belengetett lista végül kedd hajnalra vált többé-kevésbé ismertté. Pontosabban: azokban a körzetekben, ahol a pártvezetés épp nem „családi és egészségügyi okokat” talált arra, hogy időt nyerjen. Ez már önmagában is elég lenne egy politikai kabaréhoz, de a java csak ezután következett.

A megújulás nagy ígérete – régi arcokkal, még régebbi reflexekkel

A Tisza Párt azt ígérte: új arcok jönnek. Azt is ígérte: tiszta lap, rendszerváltó lendület, friss vér, új politika. Ehhez képest a jelöltlista úgy néz ki, mint a ’90-es évek politikai nosztalgiabulikának vendéglistája – néhány TikTok-kompatibilis performanszművésszel felszórva.

Magyar Péter, a megkérdezhetetlen kiválasztott

A pártelnök maga az egyetlen, aki nem hajlandó előválasztásra, mert… hát, mert miért is kellene? A harmadik kerületben indul majd, minden különösebb demokratikus procedúra nélkül. Persze ettől még azt hangsúlyozza, hogy a párt a demokrácia bajnoka – csak valahogy a bajnok maga mentesül minden megmérettetéstől.

A tábora úgyis szereti: egyszerre hirdet és tagad establishmentet, miközben úgy sétál be a politikai térbe, mintha egy celebközpontú valóságshow fődíját venné át.

Ruszin-Szendi Romulusz: a fideszes tábornokból lett tiszás harcos

A párt új csillaga valójában minden, csak nem új. A volt vezérkari főnök botránylistája hosszabb, mint a honvédség költségvetési mellékletei: közpénzből finanszírozott szépészeti beavatkozásoktól kezdve a katonai fegyelmezés sajátos értelmezéséig minden megtalálható.

Most Hajdú-Bihar 5-ben hirdeti majd a megújulást – azoknak, akik még emlékeznek, milyen szenvedéllyel dolgozott a kormányoldalon, mielőtt hirtelen tiszásabb lett a Tiszánál is.

Bódis Kriszta és az ózdi tündérmese – spoiler: nem happy end

A civil világ egyik ismert alakja, sokáig az elesettek megsegítőjeként tartották számon. Aztán jött egy videó, amelyben kiderült, hogy a több évtizedes munka eredményét nagyítóval sem találni. Ennek ellenére a belvárosi 2. körzetben indul – ahol bizonyára nagy szükség van egy jó adag ózdi tapasztalatra.

Nagy Ervin: a színész, aki lassan több politikai konfliktust halmoz fel, mint filmszerepet

Nagy Ervin hosszú idő óta a tiszás kommunikáció egyik alappillére. Olykor megharagszik a pártelnökre, máskor a pártelnök haragszik meg rá, de valahogy mégis összetartja őket a közös színpadi érzék. Fejér 4-ben indul, és biztosan tovább írja majd az úgynevezett „politikus-művész” műfaj új fejezeteit.

Baranya: a vörös örökség tovább él, csak épp lilára-feketére fújták

Baranya vármegye a NER és az ellenzék váltólázas politikai laborja. Most azonban látszik, hogy a Tisza is felfedezte: a régi baloldal káderei mindig kéznél vannak, ha új zászlót kell tartani.

Pécs, Mohács és Szigetvár körzeteiben olyan jelöltek bukkannak fel, akiknek családi és politikai múltja egyaránt visszanyúlik az MSZP fénykoráig. Mintha a párt úgy gondolná: ha már a megújulás nem teljesen jön össze, legalább legyen ismerős az arc.

A csúcspont pedig az, amikor egy tánciskola-tulajdonos hirtelen úgy dönt: ideje politikusnak állni. Mert miért ne? A Tisza Pártban láthatóan nem az számít, ki honnan jön – elég, ha van egy jó fotó profilképnek.

Van, aki Brüsszelből jön, van, aki Megafonból – mindenki a Tiszába tart

Az ország más pontjain is felbukkannak érdekes karrierívek.

Egyikük a brüsszeli adminisztrációból érkezik, valószínűleg közvetlenül a „brüsszelezés” című tiszás kampányvideó forgatásáról.

Másikuk a Megafon képzésén végzett, ami ugyan a kormányoldal kommunikációs kasztingprogramja volt, de Tiszában úgy tűnik, a múlt mindig megbocsátható.

Egy román nemzetiségi önkormányzati képviselő is helyet kapott – ez önmagában okés, csak épp új politikai dimenziókat nyit, amivel még maga a párt sem tűnik tisztában lenni.

És akkor jött a nagy Facebook-lebuktatás – avagy: a körzetvándorló jelöltek éjszakája

A jelöltek bemutatkozó posztjai úgy változtak éjszaka, mintha valaki Word-dokumentumban javítgatná őket, miközben a szerző ottfelejtette a „változások követése” funkciót.

Így derült ki:

Az egyik jelölt hajnali fél egykor még Ceglédért dobogó szívvel posztolt – fél hétkor már Monorért égett benne a tűz.

Egy budai induló eredetileg Józsefváros és Ferencváros megmentését ígérte – aztán szóltak neki, hogy azokra a körzetekre semmilyen ráhatása nem lesz.

Egy másik aspiráns posztjában egész településlista cserélődött le éjjel, úgy tűnik, amikor rájöttek, hogy nem is ott indul, ahol hitte.

A jelöltválasztás professzionalizmusa így valahol a „gyorsan másold át” és a „majd reggelre jó lesz” között helyezkedik el.

A performanszművész, aki politikus lett – és akitól most mindenki fél, hogy új korszakot hoz

Budapest 13-as körzetére jutott a lista legkülönösebb szereplője, Reketye-Trifán Zoltán, a sörfőzde-tulajdonos, aki az interneten:

• habfürdőzés közben magyarázza az önkényeztetés legmélyebb filozófiáját,
• Föld napján teljes átéléssel veti magát a talajra,
• karácsonykor hörögve, bejglivel a szájában kíván boldog ünnepeket.

A videói hónapok óta terjednek a neten, és sokan állítják: nagy szerepük van abban, hogy Magyar Péter online népszerűsége megugrott. Más kérdés, vajon még ő maga is így gondolja-e, miután megnézi a jelölt egyik „alkotását”.

Összegzés: új párt, régi emberek, keveredő körzetek és egy kis kabaré

A Tisza Párt megújulást ígér, listája azonban inkább egy különös politikai egyvelegre hasonlít:

• régi baloldali szereplők,
• korábbi kormányemberek,
• brüsszelből importált szakmunkások,
• influenszer-performanszművészek,

és olyan jelöltek, akik éjszaka még nem tudták, hol indulnak.

A választók valószínűleg még várnak pár napot, hátha valaki elmagyarázza nekik, hogy ki kicsoda valójában. Addig azonban a Tisza Párt jelöltbemutatója marad az év egyik legfurcsább politikai eseménye: egyszerre komikus, kusza és megmagyarázhatatlanul szürreális.

Ha a párt valóban rendszerváltást szeretne, akkor lassan legalább a jelölteknek is meg kéne tanulniuk, melyik település melyik körzetben van. Végtére is: a megújulás is valahol kezdődik.