Varsó vörös-fehér tengerben – a Függetlenség Menete 2025-ben

November 11-én ismét zászlóerdő borította el Varsót. A lengyelek nemzeti ünnepén, a Függetlenség Napján idén is megrendezték a Marsz Niepodległości-t, vagyis a Függetlenség Menetét. A rendezvény az elmúlt évtizedekben az egyik legnagyobb hazafias megmozdulássá nőtte ki magát Európában: a becslések szerint százezrek vettek részt a főváros utcáin, hogy megünnepeljék Lengyelország újkori függetlenségének 107. évfordulóját.

A menet a megszokott helyszínről, a Rondo Dmowskiego körforgalomból indult, ahol már déltájban gyülekeztek a résztvevők. Innen a tömeg a belvárosi főútvonalakon haladt végig, hogy a Nemzeti Stadion előtti téren érjen véget a felvonulás. A város központját elárasztó tömeg mindenütt nemzeti zászlókat, történelmi jelképeket és feliratokat lengetett. A hivatalos mottó idén: „Jeden naród – silna Polska” („Egy nép – erős Lengyelország”).

A felvonulás légkörét áthatotta a nemzeti büszkeség, de – mint mindig – a politika is erősen jelen volt.

A jelenlegi köztársasági elnök, Karol Nawrocki személyesen vett részt a meneten, és szenvedélyes beszédet mondott a megnyitón. Beszédében kemény szavakkal figyelmeztetett azokra a politikusokra, akik szerinte „készek fokozatosan átadni Lengyelország függetlenségét külföldi intézményeknek és az EU-nak”. A tömeg hatalmas éljenzéssel fogadta az elnök szavait, aki a „keresztény értékek” megőrzését és az „idegen ideológiákkal” szembeni ellenállást is zászlajára tűzte.

A liberális oldalon természetesen másként látják a helyzetet. Varsó városvezetése, amely évek óta feszült viszonyban áll a konzervatív kormánnyal, ismét bírálta az eseményt, mondván: a menetet a szélsőséges csoportok kisajátítják, és a gyűlölet szimbólumává teszik a nemzeti ünnepet. Az állami televízióban ugyanakkor heroikus hangvételű tudósítások futottak, míg a független sajtó több helyen is megjegyezte, hogy „nem biztos, hogy ez a legjobb hely, ahová valaki elviheti a gyerekét ünnepelni”.

A résztvevők soraiban ezúttal is megjelentek a szurkolói csoportok és ultrák – köztük a Zaglebie Sosnowiec kemény magja –, akik „Stop migráció!” feliratú transzparenseket emeltek a magasba.

Az eseményen többször felhangzottak EU-kritikus és migrációellenes jelszavak, valamint a szélsőjobboldali Konfederacja párt „POLEXIT!”-felhívása is. Ugyanakkor a hatóságok beszámolói szerint az idei felvonulás az elmúlt évek egyik legnyugodtabbja volt: bár néhány helyen pirotechnikát használtak, komolyabb rendbontás nem történt.

A menet különlegessége, hogy nem csupán egy nemzeti ünnep, hanem identitás-kifejezés is. Sokan nemcsak Lengyelország szabadságát, hanem saját politikai-világnézeti hovatartozásukat is demonstrálják ezen a napon. A vörös-fehér zászlók és a himnuszt éneklő tömeg képei évről évre bejárják a világot, és minden alkalommal vita indul arról, vajon a Függetlenség Menete inkább az egységről vagy a megosztottságról szól-e.

Karol Nawrocki szereplése idén különösen nagy visszhangot váltott ki. Az elnök korábban történészként és a Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) vezetőjeként is a lengyel nemzeti identitás egyik legaktívabb védelmezője volt. Most, államfőként, a menet élére állva egyértelműen politikai üzenetet küldött Donald Tusk kormányfőnek és a liberális erőknek. A sajtóban el is terjedt Nawrocki korábbi, Tuskhoz intézett mondata: „Harcolnunk kell azok ellen, akik a nemzetet hanyatlásba és leépülésbe taszítják.”

A tömegben több helyen is megjelentek a Tusk-ellenes jelszavak – a legnépszerűbb közülük: „Vigyétek vissza Tuskot Berlinbe!” A kormányfő eközben Gdanskban tartotta meg saját megemlékezését, ahol a liberális szimpatizánsok gyűltek össze. Az internetet hamar bejárta, hogy Tusk a Himnusz egyik sorát elrontotta – ez a pillanat azonnal mémmé vált a közösségi médiában.

A Függetlenség Menete mára a lengyel közélet egyik legmegosztóbb eseményévé vált. A konzervatívok számára a nemzeti büszkeség és szuverenitás ünnepe, a baloldali-liberális oldal számára viszont a radikalizmus és a politikai uszítás szimbóluma. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a rendezvény mérete és hatása egyedülálló: a közép-európai térségben kevés olyan nemzeti esemény létezik, amely ilyen mértékben képes mozgósítani a lakosságot.

Az idei év mérlege tehát kettős: egyrészt több mint százezer ember békésen ünnepelt, másrészt a szónoklatok és jelszavak ismét megmutatták, mennyire eltérően látják a lengyelek saját jövőjüket Európában. Egy biztos: a Marsz Niepodległości továbbra is a lengyel identitás egyik legerősebb szimbóluma – egyszerre ünnep, politikai demonstráció és nemzeti tükör.