A magyar királynék széttört, ellopott koronájának utolsó ismert darabját Gina Lollobrigida viselte
A Louvre-ban kiállított francia koronaékszerek egy részének ellopása analógiáján megnéztük, mit lehet tudni a magyar koronaékszerekről, amelyeket a két utolsó királyné viselt – és amiket nem a bécsi Császári Kincstárban őriznek.
A Habsburg család ékszereinek viszontagságos sors jutott, legyen szó akár arról, hogy IV. Károly és Zita királyné számos ékszert elbukott a célból is, hogy két ízben is megkíséreljenek visszatérni a magyar trónra ezek árából. Több Habsburg-tiara évtizedek óta eltűnt a szem elől, nem így Mária Terézia gyöngyei, amelyek a magyar királynéi koronáról kerültek Gina Lollobrigida fülébe, hogy évtizedekig ékesítsék a dívát a vörös szőnyegen.
1916. december 30-án közel ötven éve nem látott ünnepségre készült Budapest: a királyi pár megkoronázására. A ceremónia nagyon hasonló volt az 1867-es koronázáshoz, amely a magyar történelemben az első eset volt, amikor az uralkodót és a feleségét egy napon, sőt, egy szertartáson kenték fel. A magyar királynék koronázásának sosem volt államjogi funkciója, de hagyomány volt, amit az ország három részre szakadása előtt mindig tiszteletben tartottak, a Habsburg-uralom alatt azonban nem minden esetben hajtottak végre. A kiegyezést követően azonban fontosnak ítélték, hogy az osztrák–magyar viszony rendbetételén oly sokat munkálkodó Sisit is megtiszteljék azzal, hogy koronás királynéja legyen a nemzetnek.
Ferenc József felkenése után így az esztergomi érsek és – nádor híján – a miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula a szokáshoz híven odatartotta a császárné jobb vállához a Szent Koronát, majd jobb kezébe helyezték a jogart, baljába az országalmát, azt jelképezve, hogy az ország vezetésének terhében osztozik férjével – írja a Rubicon folyóirat. Ezután a veszprémi érsek a fejére helyezte az úgynevezett házi koronát, majd a templomban felállított trónhoz kísérték férje mellé, aki a negyedik koronázási jelvényt, a palástot is viselte.
Ezek biztonságáért nem kell aggódni (bár a korábbi évszázadokban kalandos sors jutott olykor a Szent Koronának, több alkalommal is elhagyva az országot), a Parlament koronaőrsége vigyáz rájuk éjjel-nappal. A Szent Korona ugyanis pótolhatatlan, örök megtestesítője a magyar államiságnak, azonban a királynék koronái ilyesfajta szakralitással nem rendelkeztek. Ezek valójában díszes ékszerek voltak csupán, amelyet a személyes ízlés alapján is lecserélhettek, ha futotta egy újra.
Így tett Erzsébet királyné is, aki elődje, Mária Anna koronáját alakíttatta át úgy, hogy felhasználtak az új fejfedőhöz drágaköveket és gyöngyöket is Mária Terézia e célból szétszerelt császári koronájából. Az ékszer értéke ezzel meghaladta akkoriban a hárommillió koronát, ami irdatlan összegnek számított. Erzsébet királynét csak metszeteken látni ezt viselve, a szertartás után ugyanis évtizedekig a bécsi Hofburg kincstárában állították ki. Aztán egyszer csak összeomlott az Osztrák–Magyar Monarchia.
A Mátyás-templomtól a filmfesztiválokig
IV. Károly utasítására Bechthold gróf, udvari kamarás a kincstárból visszaszerezte a család magántulajdonában lévő ékszereket, köztük a Sisitől örökölt, immár Zita királyné birtokában lévő házi koronát is, az ékszereket pedig Svájcba szállították és a Zürichi Nemzeti Bank széfjében helyezték el. Ez hatalmas felháborodást váltott ki az osztrákok körében, ami a császári család az országban maradt vagyonának államosításához vezetett. Miután a királyt mindenhol megfosztották a tróntól, a házaspár konzultált pénzügyi tanácsadójával, Bruno Steinerrel, aki eladott néhány ékszert, a többit pedig kölcsönfedezetként helyezte el, kellett ugyanis a pénz arra, hogy IV. Károly kétszer is megpróbálkozzon visszatérni a magyar trónra.
Gina Lollobrigida a magyar házi koronából és Mária Terézia császári
koronájából származó gyöngyöket viseli a fülében a 3. Római Nemzetközi
Filmfesztivál sajtótájékoztatóján 2008. október 31-én / Fotó: Franco
Origlia / Getty Images Hungary
Amikor ezek a kísérletek kudarcba fulladtak és a császárt végül is száműzték Madeira szigetére, Steiner visszaszerezte az ékszereket, majd eltűnt. Zita királyné a következő évben visszatért Zürichbe, és döbbenten fedezte fel az értékeik meglovasítását. 1922-ben azonban a királyné testvére, Bourbon-Pármai Xavér herceg felkutatta Steinert, akire egy elegáns wiesbadeni szállodában lelt rá – írja a Royal Watcher blog. Steiner kifogásokat keresett és kért egy nap haladékot, hogy majd másnap elmennek együtt a bankba az ékszerekért, azonban a szélhámos az éjjel elhagyta a szállodát és kámforrá vált az ékszerekkel együtt.
A szállodaigazgató kinyittatta a lakosztályt Xavér hercegnek, aki csak egy dobozt talált ott a királyné házi koronájának maradványaival, jobbára összetört igazgyöngyökkel, amelyeket nem sikerült épségben kifeszegetni a foglalatukból. Később egy helyi újság arról számolt be, hogy egy szállodai pincér elmondása szerint Steiner egy ismerősével részegre itta magát a lakosztályban, miközben a páros cserélgette egymás fején a koronát, amelyben Erzsébet és Zita királyné is a magyar nép szolgálatára esküdött fel. Az ékszerek azóta sem kerültek elő, a koronának meg a töredékei létezhetnek csupán, ha egyáltalán.
Úgy esett aztán, hogy 1960-ban Gina Lollobrigida két körte alakú igazgyöngyöt vásárolt Rómában. Az eladó azt mondta neki akkor, hogy ezek valamikor a Habsburg-család gyűjteményének darabjai voltak, később pedig megerősítést nyert, hogy a házi korona részeiről, azaz Mária Terézia gyöngyeiről van szó.
A világhírű olasz színésznő a gyöngyöket Bulgari gyémántfoglalatban fülbevalóként viselte, és számos filmpremieren és más fontos eseményen hordta azokat. 2013-ban aztán elárverezte ékszergyűjteményét a genfi Sotheby’s aukciósházzal gyermekjótékonysági szervezetek javára. Az árverés fénypontja a történelmi gyöngyfülbevaló volt, amely rekordösszegért, akkori értéken 1,6 millió fontért (717 millió forintért) kelt el, messze túlszárnyalva az előzetes becsértékét. A vevő ismeretlen, az ékszert azóta nem látták nyilvánosan.
Rejtély, hova tűnhettek
Persze, Steiner szajréjában volt más kifejezetten értékes holmi is. Ott volt a Habsburg rubin ékszerszett is, amelynek az a különlegessége, hogy a drágakövek egykor a nagy francia forradalomban kivégzett Marie Antoinette-é voltak. 1791-ben az eredetileg ugye (Mária Terézia lányaként) osztrák főhercegnő és magyar királyi hercegnő a házi őrizetben pár darab híján összecsomagolta minden ékszerét és a fodrászával kicsempésztette, majd Brüsszelbe küldette a nővéréhez. A királyné kivégzése után néhány hónappal II. Ferenc osztrák császár és magyar király kinyittatta a ládát és elrendelte, hogy szállítsák a tartalmát a bécsi császári kincstárba.
Erzsébet királyné a Habsburg rubin parure-t, Marie Antoinette drágaköveit
viseli Georg Raab 1873-as festményén, amely a schönbrunni kastélyban
tekinthető meg / Fotó: Roger Viollet Collection / Getty Images Hungary
Két évvel később a kivégzett királyi pár egyetlen életben maradt gyermeke, Marie-Therése hercegnő szabadult a börtönből és rokonaihoz, a császári családhoz költözött Bécsbe. Itt pedig megkapta az ékszereket, mint egyedüli örökös, de hamarosan eladta a rubinokat a császárnak, hogy pénzhez jusson. A drágakövek a Habsburg-család magántulajdonában voltak, így 1854-ben Ferenc József megbízta az udvari ékszerészt, hogy készítsen nászajándék gyanánt egy ékszerszettet belőlük a menyasszonyának, Sisinek. A császárné meggyilkolása után a szett a császári kincstárban maradt a híres gyémántcsillagokkal egyetemben, Sisi személyes ékszereinek nagy hányadát azonban jótékonysági célokra árverezték el.
Az úgynevezett Habsburg rubin parure másolatát ma a bécsi Hofburgban található Sisi Múzeumban lehet megtekinteni. Híres ékszer továbbá Zita királyné gyémánttiarája is, amelyet 1911-ben kapott nászajándékba Ferenc Józseftől, és amelyet a neves bécsi Köchert ékszerház készített. A királyné az esküvőjén és átalakított formában pár fotózáson is viselte a darabot, 1918-as száműzetése után azonban nem volt hova felvennie, így később nincs olyan fotódokumentum, amelyen ezzel lenne látható.
Habsburg Ottó felesége, Szász-Meiningeni Regina azonban viselte ezt az esküvőjén és később is. Mivel a házaspár idősebbik fiának, Károly főhercegnek volt felesége, Francesca Thyssen-Bornemisza nem ebben ment férjhez annak idején, vannak olyan vélemények is, hogy Habsburg Ottóék eladhatták szép csöndben a tiarát.
Persze, azért az ifjú ara sem akármiben mondta ki a boldogító igent. Úgy tartják, hogy a Francesca bárónő által viselt gyöngyös-gyémántos antik hajpánt egykor Sisi tulajdonában volt, bár erre bizonyíték nincs. Az ékszer azonban galibát okozott az esküvő előtt, mivel Károly főherceg nem jelentette be a vámtisztviselőknek a svájci-osztrák határon, hogy a poggyászában egy nagy értékű antikvitás lapul, így 1998-ban 180 ezer schillingre (ami akkor egy vagyon volt) bírságolták a mulasztásért. A „műtárgycsempészetből” azonban nem lett nagyobb probléma.
Az ékszer a válás után továbbra is Károly főherceg tulajdonában lehet, bár sem a régi, sem az új felesége nem viselte, így két évtizede nem látták nyilvánosan. És a végére említsük még meg a fekete gyöngyös gyásztiarát is, amelyet még Rudolf trónörökös halála után rendelhettek meg, mégis, Zita királyné özvegységének szimbólumává vált, aki férje halála után csak ebben mutatkozott. Emiatt valószínűleg soha nem fogja már egy családtag sem újra viselni azt.
