Sziget-gate: a közgyűlés helyett a Facebookon tartott forradalom

Avagy hogyan világosodott meg Magyar Péter egyetlen éjszaka alatt – és tárgyalt a főváros nevében, felhatalmazás nélkül.

A Sziget Fesztivál körüli politikai szappanopera egyetlen éjszaka alatt csapott át drámából bohózatba. Október 29-én a Fővárosi Közgyűlésben a Fidesz és a Tisza Párt tartózkodása miatt elbukott Karácsony Gergely javaslata, amely biztosíthatta volna a Sziget jövőjét. Másnapra viszont a Tisza elnöke, Magyar Péter, már ünnepi hangulatban közölte: „Megállapodtam Gerendai Károllyal!” – mintha ő lenne Budapest megbízottja, kormányzója és kulturális főtanácsnoka egy személyben.

Hogy pontosan ki kérte fel Magyar Pétert a tárgyalásra, nem derült ki. Talán a Közgyűlés, talán a kollektív tudat, esetleg a saját tükörképe egy szelfiben. Ami biztos: jogi értelemben senki.

Magyar ugyanis nem a Fővárosi Közgyűlés tagja, sem bármiféle döntéshozó testületé, ám ez láthatóan cseppet sem zavarta abban, hogy úgy viselkedjen, mintha Budapest legfelsőbb vezetője lenne.

A nagy dráma: tartózkodással nem, de mégis nem

Szerdán a közgyűlés szavazott arról, hogy a főváros felbontsa-e a korábbi közterület-használati szerződést, és új, kedvezményes megállapodást kössön Gerendai Károllyal, aki a fesztivál alapítójaként mentené a Szigetet.A szavazás kimenetele: a Fidesz és a Tisza Párt tartózkodott. Nem mondtak nemet, de  igent sem – csak politikai kézmosást tartottak, Pilátus-módra. A végeredmény mégis ugyanaz: nem lett döntés, és ezzel a Sziget sorsa is parkolópályára került.

A Tisza-frakció azonnal közleményt adott ki, hogy ők valójában „csak felelősen mérlegeltek”, és nem lehet a főváros jövőjét „politikai zsarolásra” építeni. Más szóval: ők nem rombolták le a házat, csak kivették az alapokat.

A főpolgármesteri hivatalban állítólag ezalatt halkan recsegett a fal: Karácsony Gergely szokása szerint próbálta felfogni, hogyan lehet valakinek egyszerre kompromisszumot hirdetni és döntést blokkolni.

A „Tisza-féle kormány” előre dolgozik

A Tisza Párt javaslatai már ekkor is a groteszk határát súrolták: azt szerették volna, ha a „leendő Tisza-kormány” majd két év múlva megtéríti a főváros kieső bevételeit a Magyar Turisztikai Ügynökségen keresztül. Igen, jól olvassa bárki: egy még meg sem választott kormány adott volna garanciát egy még meg sem kötött szerződésre, egy még el sem kezdett fesztiválért. A javaslat úgy szólt, mintha valaki most aláírná a jövő évi lottónyeremény átvételét.

A kompromisszum tehát csak papíron létezett. A gyakorlatban a Tisza-frakció blokkolt, majd sértődötten kijelentette, hogy ők „elmentek a falig” – talán nem vették észre, hogy közben ők húzták fel azt a falat.

A megvilágosodás hajnalán

És ekkor jött a csütörtök.
Reggel Magyar Péter posztolt – mert ha valami nincs a Facebookon, az nyilván nem is történt meg. Először hisztizett egy sort a Rác és a Gellért fürdők miatt, és mindent mindennel összemosott.

Ezt a retorikát persze gyorsan átvette az összes Tiszás képviselő, akiknek egyéni döntésük amúgy soha nem lehet.

Ezután pedig nem sokkal a Tisza elnöke immár a megmentő szerepében tetszelgett: azt írta, „Gerendai Károllyal abban maradtunk, hogy jövőre találkozunk a Szigeten”.

Nem világos, milyen jogcímen tárgyalt, de valószínű, hogy a személyes karizma és a Facebook-reakciók szolgáltak felhatalmazásként. Vagy a zsebében lapuló politikai ambíció.

Mindenesetre azonnal részleteket is közölt a „megállapodásról”: a fesztivál 2028 és 2030 között három részletben fizeti vissza a díjkedvezményt, és minden magyar fiatalnak jár majd kedvezmény, aki kiváltja a BudapestGO-t.

A közgyűlés eközben döbbenten nézte a híreket: milyen megállapodás? kivel? milyen alapon?

Facebook-köztársaság

Az elmúlt hónapokban a magyar politikában minden pártnak megvan a maga platformja:

• a Fidesz a Kossuth rádióban beszél,
• a DK sajtótájékoztatón,
• a Tisza viszont a Facebookon kormányoz.

Magyar Péter politikai filozófiája láthatóan egyszerű: ha posztolok róla, az megtörtént.

A közgyűlési döntés hiánya? Részletkérdés.
A hatáskör? Szóvirág.
A jogi forma? Korrektúrahiba.
A lényeg, hogy a fotón ő van, a posztban pedig az „én” szó szerepel legalább hatszor.

Karácsony visszavág

Karácsony Gergely válasza sem maradt el: hosszú kommentben fejtette ki, hogy Magyar Péter összeesküvés-elméletekbe menekül, és ahelyett, hogy beismerné a politikai hibát, inkább másokat vádol. „A kormányzás felelősség, bölcsesség és alázat” – írta a főpolgármester, hozzátéve, hogy mindhárom hiányzik a Tisza-elnök posztjaiból.

A vita itt már inkább hasonlított egy digitális kommentháborúra, mint egy várospolitikai egyeztetésre. A Sziget közben csendben várta, hogy valaki végre ne a lájkokat számolja, hanem a határidőket.

A főváros kontra Facebook-kormány

A helyzet ma ott tart, hogy:

• a Sziget jogi helyzete változatlan,
• a szerződés nem lett felbontva,
• új megállapodás nincs,

viszont Magyar Péter már megmentette a fesztivált – online.

Ez a paradoxon tökéletesen példázza a mai magyar politikai kommunikációt: a valóság lassú, a poszt azonnali.

Egyetlen nap alatt a „műbalhé” szóból „sikeres megállapodás” lett, a tartózkodásból pedig győzelem. Ha így megy tovább, jövő héten már arról olvashatunk, hogy Magyar Péter saját kezűleg építette fel a nagyszínpadot.

A Tisza-taktika: tartózkodni, majd tapsot kérni

A Tisza Párt ezzel a manőverrel új politikai műfajt teremtett: az aktív tartózkodást. Először akadályozni valamit, majd másnap ünnepelni, hogy megoldottuk.

Ez kommunikációs szempontból zseniális – felelősség nulla, online szereplés azonban a maximumon.

Mint amikor valaki felgyújt egy házat, majd a hamvak felett pózol, hogy „nézzétek, milyen szépen ég!”.

Zsebben hordott felhatalmazás

A legkellemetlenebb kérdés persze továbbra is az, hogy milyen minőségben tárgyalt Magyar Péter Gerendai Károllyal. Nem küldte a Közgyűlés, nem bízta meg Karácsony, nem volt hivatalos egyeztetés.

Egyetlen magyarázat marad: a zsebe adott felhatalmazást. Abban ugyanis minden elfér: a telefon, a szelfibot, a politikai ambíció, és néhány gondosan előkészített PR-fotó. Is….

Gerendai, aki évtizedek óta a Sziget szinonimája, nyilván nem tiltakozott – a fesztivál jövője a tét, nem az, hogy ki oldja meg a problémát, akár egy Facebook poszttal. Csakhogy Magyar Péter számára minden ügy elsősorban tartalomgyártási lehetőség. Ha kell, a Sziget is csak egy díszlet a „megoldó ember” szerepéhez.

A konklúzió: az ország a kommentmezőben

A Sziget ügye tipikus példája annak, amikor a politika és a valóság közötti távolságot már nem is próbálják eltüntetni. A Fidesz a háttérből örül, hogy Karácsony és Magyar egymást gyepálja. Karácsony a jogi korrektséget védi, bár ez ritka alkalom nála, mert nem ez a jellemző, Magyar a figyelmet vadássza, ahogy szokta.

A főváros közben nézheti, ahogy a kulturális örökség egyik szimbóluma politikai clickbaitté silányul.

Egyelőre úgy tűnik, hogy 2026-ban valószínűleg újra lesz Sziget, már csak az a kérdés, ki kinek és mit fog kifizetni garanciavállalás és szerződések nélkül. Az azonban már most borítékolható, hogy addig több poszt születik róla, mint amennyi koncert valaha a Hajógyári-szigeten elhangzott.

Utószó helyett

Ha egyszer majd tankönyvbe kerül, hogyan lehet egy fesztivál jövőjét közgyűlési döntés helyett Facebookon eldönteni, Magyar Péter külön fejezetet érdemel. Címe: „Kommunikálni annyi, mint kormányozni.”

És ha valaki megkérdezné, honnan vette a bátorságot a tárgyaláshoz, a válasz egyszerű: onnan, ahonnan a sokmilliomodik szelfihez is.