Magyar Marci szerint ő nem Magyar Péter propagandistája, pedig ő működteti a Kontroll nevű tiszás portált

A Príma Szovjet Gépkocsi friss adásában Manhalter Dániel és Faix Csaba vendége Magyar Márton („Marci”) volt, aki a Kontroll.hu alapításáról, finanszírozásáról, támogatóinak motivációiról és a „Magyar Péter-propaganda” vádjáról beszélt.

Az interjúból kirajzolódik egy kockázatos, de céltudatos vállalkozói sztori: amikor – saját elmondása szerint – a bátyja partizános szereplése után sorra estek el a megbízásai, nem hátrált ki a médiából, inkább elindított egy saját szerkesztőséget.

„Ha nincs munkáltató, aki hajlandó alkalmazni, akkor logikus lépés volt, hogy én legyek a munkáltató” – fogalmazott.

A Kontroll.hu indulásakor – mondja – „kézműves szerkesztőséget” képzelt el 5–6 emberrel, ma már 20+ fő dolgozik körülöttük, és 30–40 ember munkája van benne a havi működésben.

A „független médium” tartalomkínálata vegyes: több mint 1100 videó és 1500 cikk, erős fókusz a vidéki ügyeken, élő közvetítések tüntetésekről, politikai eseményekről.

A vádakra, hogy a Kontroll a Tisza-párt házi újságja”, így reagál:

„Engem az idők végtelenségéig illethetnek azzal, hogy én Magyar Péter propagandája vagyok. Én pontosan tudom, hogy ez nem igaz.”

Azt tagadja, hogy a családnevének ereje hozott támogatást, szerinte ugyanekkora lenne az olvasói közönsége, ha nem Magyar Péter lenne a bátyja.

Pénz, függetlenség, számok – ritka transzparencia

Magyar Marci részletesen beszél a finanszírozásról: „Hónapról hónapra élünk.”

A havi rezsi 18–19 millió forint, éves szinten „körülbelül 240–250 millió forint” a működés; ennek közel felét piaci bevételek adják: YouTube-hoz kapcsolódó bevételek, élő adások alatt érkező támogatások, hirdetések, jelölt PR-cikkek).

„Nem fogadunk el politikustól pénzt, pártoktól sem – akadt olyan, akinek megköszöntem és visszautaltam” – mondja.

Kijelenti, hogy a támogatói bázis döntően magánszemélyekből áll:

szerinte a cél, hogy sok, kisebb összegű forrás csökkentse a kiszolgáltatottságot.

Közben a nézettségi mutatók szerinte igazolják a közéleti éhséget: „Ma léptük át a 30 millió megtekintést… 595 évnyi nézési időnk van” – emeli ki, hozzátéve, hogy reklámra nem költöttek érdemben.

A függetlenségi kritikákra példákkal válaszol: szerinte nemcsak Magyar Péter országjárását közvetítik,

23 Hadházy-tüntetést egyedüli magyar sajtóként élőben végigközvetítettünk”,

és minden nagyobb megmozduláson jelen vannak.

A helyi nyilvánosság leépülése miatti űrt is töltenék ki: „A cikkeink több mint 40 százaléka vidékkel foglalkozik” – mondja, noha nem céljuk megyei lapot pótolni.

A hosszú távot illetően óvatos: többször volt közel a csődhöz, és semmi nem garantálja a „novemberi pénzt” – mégis azt látja, van közönség és támogatói akarat a folytatásra.

Média, politika, határhelyzetek – mit bír el a szerep?

Marci egyszerre utasítja el és ismeri el a közszereplői létet.

Közszereplő vagyok, politikai szereplő nem”

– állítja, visszautalva arra az esetre, amikor újságírók a lakása előtt kérdezték, gyermeke jelenlétében: „Elfogadhatatlannak tartom.”

A Tisza médiakezeléséről azt mondja: ma „van egy nagyon jó sajtófőnöke a pártnak”, a terepen jelentkező feszültségek többsége pedig a kormánypárti sajtóval történik.

Saját „buddhista álláspontját” úgy foglalja össze:

Nekem nincs véleményem arról, amit Magyar Péter csinál”

– nyilvánosan nem latolgat esélyeket, nem ír a bátyja tevékenységéről.

A jövőkép mégis személyes: szerinte a támogatóik nagy része azért áll mögéjük, mert azt szeretné, hogy a gyerekeiknek legyen itthon perspektívája.

„A legnagyobb veszély számomra az, ha minden ugyanígy marad” – mondja a választási ciklusok közéleti érdeklődésre gyakorolt hatásáról.

A Kontroll.hu stratégiája – sok kis támogató, látható bevételi jelölés, műfaji és tematikus sokszínűség – azt üzeni: kockázattal, de lehet még újságírói alapokon működő szerkesztőséget építeni.

(mandiner.hu nyomán)